A lengő tornyok lovagjai

2009. január 16., 09:00 , 418. szám

A közelmúltban arra figyeltem fel, hogy Beregszászban az uszoda mellett, a Vérke partján két munkás dolgozik a szédítő magasságban egy mobiltelefonos adótorony tetején, csupán egy öv segítségével rögzítve magukat. Bámulatos volt ügyességük, ahogy lélegzetelállító merészséggel mozogtak a harmincméteres magasságban.

Amint befejezték a szerelést és lejöttek a magasból, kuriózumnak számító szakmájukról érdeklődtem a Zakarpatenergokomplekt Kft. huszti csoportjának munkásainál. Oleh Kacsan csoportvezető elmondta, hogy az adótornyok felállítása nagy pontosságot és összehangoltságot igényel, különösen a torony emelődaruval való felállítása során, továbbá a magasban dolgozók részéről, mert különben a legrosszabb is megtörténhet. Eddig szerencsére nem történt tragikus szerencsétlenség, viszont bokaficamok már előfordultak olyan esetekben, amikor a munkások nem figyeltek oda a leugrásnál.

Jevhen Sztepanenko már több mint öt éve dolgozik szerelőként a magasban. Korábban egy gyárban dolgozott, de amikor egyszer meglátta lakhelye közelében az adótorony tetején dolgozó szerelőket, úgy döntött, hogy ő is toronyszerelő lesz. Jelentkezett tehát a kft. ungvári székhelyén, ahonnan először is tüzetes egészségügyi kivizsgálásra küldték. Miután kiderült, hogy makkegészséges és nincs tériszonya, négy hónapos szakképzésen vett részt egy kijevi szakiskolában, majd felvették az ungvári céghez. Előbb csak a földről figyelte társai munkáját a magasban, illetve besegített a földön dolgozóknak. Amikor elsajátította a mesterség alapjait és az első két-három próbamászáson bebizonyosodott, hogy tényleg nincs tériszonya, a csapat teljes jogú tagjává vált. Örökké emlékezetes marad számára az első magasban végzett munka. A földön még nem volt benne félelemérzés, ám amikor a magasba ért és érezte, hogy kileng a torony, nagyon megijedt, rosszullét környékezte, és alig várta, hogy lemessen. Másodízben azonban már sokkal bátrabban ment fel a toronyra, és ekkor már az eléje táruló látvány szépségében is volt kedve gyönyörködni. Azóta már több ezerszer volt a magasban, hiszen nap mint nap ezt teszi kollégáival együtt, s a speciális meleg ruházatnak köszönhetően még a tél sem jelent számukra akadályt. Csak vihar vagy zivatar idején tilos a magasban dolgozni.

Volodimir Volosin szintén tapasztalt magaslati szerelő. Örökké emlékezetes marad számára a Szinevéri-tó és környékének panorámája, amely tavalyelőtt tárult eléje, amikor ott állítottak fel egy tornyot. Mint mondja, jó érzés számukra az is, hogy munkájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy a legeldugottabb falvak lakossága is kapcsolatot tudjon tartani a világgal. Volodimir nem tudja elképzelni az életét jelenlegi munkája nélkül, hiszen a magasban hatalmába keríti a határtalan szabadság érzése, szinte szárnyaló sasnak érzi magát az ember. Aki ebbe a szakmába egyszer beleszeret, állítja, annak már szinte elképzelhetetlen más jellegű munka, annál is inkább, hogy odafenn különleges varázsa van a munkának, a levegő is tisztább és az extrém körülményeknek köszönhető adrenalintöbblet is kellemes euforikus hangulatot idéz elő.

Vaszil Miszivtől, a kft. technikai igazgatójától megtudtuk, hogy a cég ötéves fennállása során már több mint félezer mobiltelefonos adótornyot állítottak fel Kárpátalján. Ezek magassága a domborzati viszonyoknak köszönhetően a legtöbb helyen 36 méter, viszont vannak olyan régiók, ahol csak az 50-60 méter magas torony felállítása biztosíthatja a kellő lefedettséget. Olyan magasságban már valóban a levegő királyának érezheti magát az ember.

Baráth József