Heveli Antal: egy gyémántmisés plébános

Meghurcolt lelkipásztoraink

2009. január 23., 09:00 , 419. szám

A kárpátaljai magyarság szórványvidékén teljesített szolgálatot évtizedeken át Heveli Antal római katolikus plébános, akit a szovjethatalom egyházellenes intézkedései idején meghurcoltak, de megtörniük nem sikerült. Cikkünk megírásához ismét jelentős segítséget nyújtottak Bohán Béla beregszászi plébános atya helytörténeti kutatásainak eredményei, illetve személyes visszaemlékezései.

Heveli Antal egy Szatmár vármegyei sváb faluban, Kaplonyban született 1916. augusztus 21-én. A településen szolgáló ferences atyák nevelése életre szóló hatással volt a fiatalember hitének, meggyőződésének alakulására. Német nyelvű katolikus gimnáziumban tanult tovább Temesváron, majd latin és magyar nyelven Szatmárnémetiben és Nagyváradon folytatott teológiai tanulmányokat. Pappá szentelésére 1939. június 24-én került sor.

Segédlelkészként (káplánként) 1939-44 között Erdődön, Felsővisón, Szinfaluban és Szatmárnémetiben szolgált, majd 1944. szeptember 1-jén a sóbányászatáról híres kárpátaljai település, Aknaszlatina plébánosává nevezték ki.

Bohán atya, aki személyesen ismerve őt gyakran beszélgetett vele, lelkészként és emberként egyaránt megismerhette. "Nagyon szerette a szépet, ez számos esetben megmutatkozott - meséli Béla atya. - Így például Aknaszlatinán azt a házat, ahol lakott - mivel a plébániát elvették - saját költségén újította fel. Ugyanitt a templomban egy, a franciaországi Lourdes-hoz hasonló barlangot épített kövekből, a saját kezével. Szépérzéke később új szolgálati helyén, Szolyván is megmutatkozott, ott a templom szépítésében szerzett nagy érdemeket."

Némettudásának szolgálatában különösen nagy hasznát vette. Szívesen fordított közismert egyházi énekeket németről magyarra, illetve magyarról németre. Több alkalommal kérték fel, hogy búcsúztasson német településeken szolgált, elhunyt papokat. Ugyanezen sváb nemzetiségű falvakat nagy szorgalommal járta. Amikor Francesco Colasuonno és Antonio Franko pápai nunciusok Kárpátaljára látogattak, mindketten felkeresték a németek lakta településeket, ahol szolgált, s az eredményeket látva megdicsérték az atyát a német közösségek összefogásáért és megtartásáért végzett munkájáért.

Heveli Antal a közeledő szovjet hadsereg hírére, majd az egyre fokozódó egyházüldözés hatására sem hagyta el szolgálati helyét, a hatalom állandó zaklatásai között is maradéktalanul ellátta feladatát. Bátran kiállt a szabad vallásgyakorlás mellett. Az 50-es években például, miután meghívták egy vendéglőbe, imádsággal kezdte az összejövetelt, noha ez akkoriban már súlyos következményekkel járhatott.

A rendszer szemében régóta szálkának számító Hevelit 1950. április 23-án az NKVD koholt vádak alapján mint "a társadalom ellenségét" letartóztatta, majd Ungvárra vitette. Koncepciós perében a hatalom az eltelt évekre visszamenőleg a következő vádpontokat hozta fel ellene: Éles hangvételű uszítás a szovjet hadsereg ellen. Szovjetellenes propaganda folytatása 1944 nyarán. A lakosság buzdítása a Szovjetunió ellen küzdő Magyar Királyi Honvédségbe való belépésre. A sztálini lágerekbe 1944-46 folyamán elhurcolt és elhunyt aknaszlatinai lakosok emlékére 1946 nyarán tartott szentmise, illetve gyászmenet szervezése.

Megvádolták azzal is, hogy megtagadta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsába történő, 1946 decemberi választásokban való részvételt, noha - épp a repressziótól félve - mégis részt vett benne. Vádpont volt, hogy 1947-50 között szovjetellenes propagandát folytatott annak érdekében, hogy meghiúsítsa a szovjethatalom és a kommunista párt által szervezett községi rendezvényeket. Felelősségre vonták még egy olyan légből kapott vádpontban is, miszerint a lakásán illegálisan a katolikus egyház "reakciós" tanításaira oktatta az iskoláskorú fiatalokat. Az 1950. június 28-án összeállított bírósági záróiratban az előbb felsorolt vádakon kívül még a következő szerepelt: "1944-ben Aknaszlatina repülőterein Heveli Antal közreműködött azon repülőgépek szentelésében, amelyek a szovjet-német frontra indultak. Rendszeresen hallgatott szovjetellenes természetű, tárgyú rádióadásokat. A Büntető törvénykönyv 54-4 és 54-10 paragrafusainak alapján büntetése 25 év javítótábor, 5 év teljes jogvesztés és teljes vagyonelkobzás."

Heveli Antal fellebbezést nyújtott be, de elutasító választ kapott. Az ítélet kihirdetését követően a kárpátaljai történelmi egyházak lelkészeinek leghírhedtebb büntetőhelyére, Kazahsztánba, egy karagandai lágerbe hurcolták. Hat év munkaszolgálat után, a szovjet érában bekövetkezett politikai enyhülés következtében 1956. március 9-én újravizsgálták ügyét. Büntetését tíz évre csökkentették, de a fennmaradt időt már nem kellett lágerben töltenie, így még az év május 29-én visszaérkezett Aknaszlatinára.

1956-tól 1972-ig szolgált itt, majd a kárpátaljai magyarság egy másik szórványtelepülésére, Szolyvára került, ahol élete hátralévő részében szolgált egészen 1999. július 21-én bekövetkezett haláláig.

A szovjet éra végén, 1989-90-ben maga kezdeményezte saját rehabilitációját, ami 1990. június 12-én meg is történt. Bohán atya rábukkant még egy adatra, mely Heveli rehabilitációját 1992-re datálja. "Lehetséges, hogy a független Ukrajna megalakulását követően az atya beadott még egy kérvényt az - immár új - államhoz, melyben kérvényezte vagyonelkobzásának érvénytelenítését is. Így lehetséges, hogy Heveli Antalt kétszer is rehabilitálták" - vélekedett Béla atya.

1999. június 29-én, Szent Péter és Pál napján, a szolyvai templomkertben felállított szabadtéri oltárnál mutatta be gyémántmiséjét. Gyémántmisét azon katolikus lelkészek mutatnak be, akik már hatvan éve vannak papi pályán. Az eseményen Majnek Antalon, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspökén, valamint a kárpátaljai papságon kívül részt vett még Reizer Pál szatmári megyéspüspök is. Az ünnepeltet magyar és német nyelven Reizer Pál püspök, magyar és ukrán nyelven pedig Majnek Antal püspök köszöntötte, aki egyben átadta II. János Pál pápa latin nyelven írt áldását is az ünnepeltnek.

Heveli Antal néhány héttel e jelentőségteljes esemény után, július 21-én hunyt el Szolyván. Emlékét magyar és német hívei egyaránt őrzik szerte Kárpátalján.

Fischer Zsolt