2009. május 22.

"Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent és Jézus Krisztust, akit te elküldtél." (Jn 17,3.)

Krisztusban Kedves Testvérek! Isten ismerete és az örök élet elválaszthatatlanok egymástól. Kijelenthetjük, hogy nincs ember a Földön, aki nem hallott volna Jézus Krisztusról, illetve a Szentháromságról. Messze nem elég azonban tudni valamit, a kérdés mindig az marad, hogy mennyire lesz jelenvalóvá az a tudás, ami a birtokunkban van. Hoz-e gyümölcsöt, vagy elhelyezzük a többi adat mellé, amellyel nap mint nap ostromolnak minket?

Törekednünk kell arra, hogy megismerjük a minket teremető és létünkben fenntartó Istent. A legfontosabb, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy Ő nem a távolban, a felhők között élő megközelíthetetlen valóság. Benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogyan Szent Pál is megfogalmazza.

Istent annyira tudjuk megismerni, amennyire hagyjuk, hogy betöltsön minket. Nem arra van szükségünk, hogy teljes egészében úgy ismerjük, ahogyan van, hanem arra, hogy személyes, élő kapcsolatot alakítsunk ki vele. A Napot nem vagyunk képesek megközelíteni, de a napsugarak fényt, melegséget hoznak az életünkbe. A fény elől el lehet rejtőzni, így Isten lehajló és minket felemelő szeretetét is figyelmen kívül lehet hagyni. De milyen élet az, ahol mindig sötét van, ahol soha nem kel fel a Nap? Talán sokan nem veszik észre, hogy Isten nincs jelen az életükben, mert mindenfélével próbálják elfedni vagy helyettesíteni a minket táplálni akaró fényt, az Ő szeretetét. Szeretetének talán legnagyobb bizonyítéka, hogy az Ige testté lett. Ő az, aki önmagáról mondja: "Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam."

Krisztus maga is járta az utat, amely az Atyához vezet. Akkor is, ha ezért az életével kellett fizetnie. Ő az Igazság, akinek az élete maga volt az Isteni igazságosság bemutatása. Mindig világosan különbséget tett a jó és rossz között, amit az ember gyakran saját tetszése szerint alakít, annak megfelelően, mi a kényelmesebb számára. Végül Ő az Élet középpontja, mint a kocsikeréknek az agya, ami ha hiányzik, akkor szétesik az egész. Ahogyan sok család és élet is széthullik, mert hiányzik belőlük az összetartó erő, Jézus Krisztus.

Ne csak akkor keressük Őt, ha bajban vagyunk. Engedjük, hogy folyton jelen legyen mindennapjainkban, hogy megismertesse velünk az Atyát, megmutassa az egyetlen utat, amely igazi tartást és örömöt ad, s betöltse egész életünket. Ámen.

Ábrány Krisztián