Odesszába, a konyakgyárba mennek

Öreg bodnár nem vén bodnár

2009. május 22., 10:00 , 436. szám

A nagyszőlősi járási Salánkon szép hagyományai vannak a hordókészítésnek, ami nem is csoda, hiszen évtizedeken keresztül jól prosperáló göngyöleggyár működött a község területén, amellett pedig a helybeli erdészet és a kolhoz is rendelkezett egy-egy hordókészítő üzemegységgel. De miként is gondol vissza az eltelt évtizedekre egy idős bodnár, az immár 73 éves Sipos Béla, aki mindhárom helyen dolgozott?

- 1952-ben helyezkedtem el a göngyöleggyárban, és a már ott munkálkodó idős mesteremberektől sajátítottam el a hordókészítés minden csínját-bínját - emlékezik vissza beszélgetőtársam. - Ám csak két évig dolgoztam az üzemben, mert nem akartam belépni a komszomolba, és ezért kirúgtak. Hát, ilyen idők jártak akkoriban... Átmentem az erdészethez, ahol nem viszonyultak olyan szigorúan a komszomolba való belépéshez, és az ottani bodnárbrigád tagjaként készítettem azokat a zöldséges- és gyümölcsöshordókat, melyeket a közelebbi-távolabbi konzervgyárakba szállítottak az erdészetről.

A 70-es években azután átkerültem a kolhoz hordókészítő üzemegységébe, ahol nagyméretű, 10-15-20 ezer literes űrtartalmú, ún. but hordókat gyártottunk a Királyházi Borgyár, illetve a Nagyszőlősi Szovhozüzem számára. De kiszolgáltuk mi a különböző ecetgyárakat is (a lembergit, a nyikolejevit, a nagybereznait, a beregszászit stb.), 50-60 ezer, sőt 65 ezer literes, putinákhoz hasonló, alul szélesebb, a szájuknál keskenyebb, egyenes dongájú, ún. csánokat készítettünk a számukra, s ezekben gyártották azután az ecetet. Az volt ám az igazi ecet, nem az, amilyet manapság készítenek... Végül a kolhozból mentem nyugdíjba, de ezzel még nem fejeztem be a bodnármesterséget, 5-10 literes kishordókat, köztük két-, sőt háromfenekűeket is összeütöttem, a legutóbbi időkig, az otthoni műhelyemben, s még külföldre, Magyarországra is eljutottak a készítményeim.

- Mint tapasztalt bodnár, mit tudna ajánlani a szőlősgazdáknak, miként kezeljék a hordóikat, hogy ne ecetesedjen beléjük a bor?

- Ha veszünk egy új hordót, és az száraz fából van elkészítve, elég csak kiforrázni forró vízzel, és már mehet is bele a must vagy a bor. Ha viszont nem tökéletesen száraz fából ütötték össze a hordót - amit onnan állapíthatunk meg, hogy túl nehéz a fában lévő nedvességtől -, akkor a kiforrázást követően hideg vizet kell öntenünk a hordóba, s két-három napig kell áztatnunk a hordót, hogy kiázzon belőle a csersav. Amennyiben pedig a bor beleecetesedik a hordóba, akkor - a megecetesedett bor kiöntése után - okvetlenül hívjunk egy bodnárt, aki kiveszi a hordó egyik fenekét, majd gázlámpával jól kiégeti a belsejét. Benzinlámpával azonban semmiképp sem szabad kiégetni a hordót, mert akkor benzines mellékízt kaphat majd a benne tárolt bor. A kiégetést követően aztán jól ki kell mosni a hordót, majd újból kiforrázni, s akkor megszabadul az ecetes íztől...

- Visszatérve a munkájához, milyen tervei vannak a jövőre nézve?

- Most szervezek egy kis brigádot salánki bodnárokból, aztán elutazunk Odesszába, hogy több ezerliteres hordót javítsunk Ukrajna legnagyobb konyakgyárában...

elem