Egy család – öt hadsereg

Kárpátaljai sorsok

Manapság a legtöbb család áldozatokra is hajlandó, hogy gyermekét ne vigyék katonának. A beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán tanári diplomát szerzett tiszakeresztúri ifj. Gerendely Bélának viszont az után kellett járnia, hogy katona lehessen.

A nagyszőlősi hadkiegészítő parancsnokság munkatársai nem akarták elhinni, hogy ilyen is van, egy magyar fiatalember, aki katona akar lenni. 2007. november 20-tól 2008. július 25-ig nyolc hónapot katonáskodhatott. Két hónapig Nagyszőlősön, majd Tiszakírván a katonai lőtéren mint gondnokkatona teljesített szolgálatot. "Két okból akartam katonának menni: egyrészt az ukrán nyelv gyakorlása miatt, másrészt kíváncsi voltam, hogy milyen lehet a katonaság. Nem bántam meg, csak szép emlékeim vannak. Időnként vissza is megyek oda, ha időm engedi."

Egyébként a Gerendely família egyik őse, Gerendely György 1870 körül jött Tiszakeresztúrra. A család idősebb tagjai úgy emlékeznek, hogy a családalapító a Gömör megyei Putnokról érkezett Ugocsába, ugyanis ott a jómódú családja kitagadta. Tiszakeresztúrban telepedett le, kezdetben cseléd volt, majd portát, földet vásárolt, lassan vagyonos gazda lett a faluban. Három fia született: 1880-ban György – ifj. Gerendely Béla ükapja –, aki apjához hasonlóan gazdálkodó lett, János, aki híres asztalos volt és István, aki vasúti mérnök lett és Budapesten élt.

Az ükapa is szívesen katonáskodott, 1953-ban bekövetkezett halála előtt sokat mesélt arról, hogy Gyöngyösön volt huszár. Az első világháború elején sorozták be az osztrák–magyar hadseregbe. Alakulatával a galíciai frontra került, 1915 elején orosz fogságba esett, majd Szamarába vitték mint hadifoglyot. A pétervári kommunista puccsot követően, 1918-ban szabadult. Hazatérte után gazdálkodással foglalkozott. Az ő, 1914-ben született egyetlen fiát szintén Györgynek keresztelték, de volt négy lánya is, akik közül a 85 éves Ilona néni mesélt a történtekről.

A harmadik Gerendely György (1914-1982) 1936. október elsején vonult be sorkatonai szolgálatra – ő már a csehszlovák hadseregbe. A Morvaország sziléziai régiójában lévő Frydek-Místekben szolgált főleg szudétanémet fiúkkal együtt. A csehszlovák hadseregből nagyon szép élményekkel tért haza. Tetszett neki a katonaélet, a pontosság, ő maga is nagyon pontos ember volt. 1939 tavaszán immár a magyar hadseregbe hívják be hat hónapos kiképzésre Husztra, ahol a magyar hadsereg elitalakulatának számító határvadászok géppuskásává képezték át. Majd a Magyar Királyi 24. Határvadász Zászlóalj 3. század 4. szakaszának katonájaként részt vehetett 1940. augusztus 24-től Észak-Erdély visszafoglalásában. Huszttól Sepsiszentgyörgyig összesen száz települést szabadítottak fel a román megszállás alól. Gyermekei szerint ez volt élete egyik legszebb időszaka. 1944. március 15-én SAS-behívóval hívták be Husztra, onnan pedig a frontra. Megsebesül, majd ismét a front. 1944 szeptemberében Szolyva környékén bekerítették az alakulatát, tisztjei öngyilkosok lettek, ő szovjet fogságba került.

Szörnyű emlékei maradtak az oroszokkal való megismerkedésről, sok hadifogoly istenhite is megrendült a fogolytáborban. A szovjet hadifogolytáborból 1947-ben térhetett haza, amikor kezdődtek a rekvirálások. Minden vagyonukat, termelőeszközeiket, állataikat elvették. Bekényszeríttették a kolhozba. Megnősült, és neki a nagyapjához hasonlóan ugyancsak három fia született: Béla 1948-ban, Lajos 1950-ben, és György 1960-ban.

A Gerendely fiúk már a nagy szovjet hadsereg katonáiként szolgáltak. Id. Gerendely Béla, a Tiszakeresztúri Általános Iskola magyartanára 1967-től 1969-ig Moszkvától 50 kilométerre délre teljesített szolgálatot egy, a fővárost védő rakétaalakulatnál. György 1979 és 81 között a Krasznojarszki területen szolgált. Gerendely Lajos 1969-től 1971-ig teljesített sorkatonai szolgálatot. A behívást követően hat hónapot tanult Vinnicában egy repülőiskolában, majd Odesszába került, ahol a feladata az volt, hogy a vadászgépeket szerelje fel rakétával és bombával.

A tiszakeresztúri család története vidékünkön tipikus: több hadsereg és vezénylési nyelv, mint generáció. Felmerül a kérdés: a legifjabb Gerendely György fia, Attila, aki most 9 éves, vajon őseihez hasonlóan lesz-e katona? Ha igen, akkor hogy fogják hívni azt a hadsereget, amelybe besorozzák, és ott milyen lesz a vezénylési nyelv?

dózsa