Tetoválás: egy káros divat

2009. június 5., 10:00 , 438. szám

A tetoválás kifejezés a "tattoo" szóból, utóbbi a tahiti "tatu"-ból származik, aminek a jelentése: nyomot hagyni valamin. Egyes állítások szerint a tetoválást már i.e. 1200 évvel ezelőtt is használták, s fontos szerepet töltött be szertartásokban és a hagyományokban. Körülnéztünk, vajon mi a helyzet vidékünkön e testdíszítési móddal, mi a véleménye olvasóinknak a tetoválásról.

Az írott történelem szerint a legkorábbi tetoválások Egyiptomban, a nagy piramisok építése idején készültek. Az arab, perzsa, görög és krétai kultúrán keresztül jutott el Kínába i.e. 2000 körül. A nyugati kultúrában az 1600-as évek végén lett divat a tetoválás egy tengerésznek köszönhetően. A kezdeti időben kézzel végezték a műveletet, 1891-ben viszont Samuel O'Rtiley szabadalmaztatta az első tetoválógépet. Az alapja Edison elektronikus tolla volt, mely tűvel és tintával csinált pontokat a papírra. Mint oly sok minden, a tetoválás is az USA-ban lett népszerű, a művészek gyakran feleségükre tetoválva hirdették tehetségüket. Itt alakult ki a kozmetikai tetoválás, amely során arcpírt, színes ajkakat, szemhéjvonalat tetoválnak a bőrre.

Kárpátalján is sok ember hord a testén valamilyen ábrát. Van, aki csak jó poénnak szánja, van, aki így válik egy csoport elismert tagjává, s van, aki örökre emlékezni akar valamire, s ezt örökíti meg a testén. A szovjet időkben főleg a katonaság ideje alatt volt divat: sok kárpátaljai magyar fiatalember tért haza valamilyen motívummal vagy évszámmal a bőrén. Mint egy ismerősöm elmondta, sokszor ennek nem is az volt az oka, hogy tetszett a dolog, hanem inkább egy sajátos elfogadási mód volt az alakulaton belül: jobban megbecsülték a társai azt a kiskatonát, aki kiállta a művésznek egyáltalán nem nevezhető tetováló ügyködését. Mások különböző összejöveteleken, házibulikon poénból szereznek tetoválást. Egy beregszászi fiatalember például úgy kapott örök emléket a bőrére, hogy nem is tudott róla. Egy bulin kicsit sokat ittak, aztán reggel arra ébredt, hogy fáj a bokájánál a bőr. Amikor megnézte, akkor derült ki, hogy a mulatozás közben rátetováltak a barátai egy szöveget - állítólag az ő engedélyével...

Míg korábban csak autodidakta módon tanult művészek végezték a tetoválást, ma már egyre több helyen lehet diplomás szakember segítségével tetováltatni. Napjainkban a különféle szépségszalonokban kínálják a szolgáltatásaikat, ahol az egyszerű testtetoválás mellett megjelent a Nyugat-Európában már nagy népszerűségnek örvendő sminktetoválás is. Ez utóbbi nem olcsó mulatság, de mint tudjuk, a szépségnek ára van! Egy nevét szerényen elhallgató, magyarországi diplomával rendelkező tetoválóművész elárulta, hogy a sminktetoválást a szemöldökön, a szemhéjon és a száj körül végzik, s kb. 8-10 évig maradandó. Elkészítése körülbelül két és fél-három órát vesz igénybe. Természetesen nem fájdalommentes, de ezen is lehet segíteni helyi érzéstelenítéssel: kifejezetten tetoválásokhoz kifejlesztett fájdalomcsillapító krémmel keni be az arc tetoválandó részeit. Változtatni nem lehet rajta, ezt előzőleg tisztázzák is a kuncsafttal, s írásban is rögzítik a későbbi reklamálások kivédésére. Az ára meglehetősen borsos: körülbelül 350 hrivnyába kerül egy sminktetoválás. A hagyományos tetoválás is szerepel a művész repertoárjában, de ő inkább kisebb, nonfiguratív motívumokat készít, ezeknek harminc hrivnyába kerül centimétere.

A tetoválásnak azonban elég sok negatív mellékhatása is van. Egy rosszul, nem szakszerűen, nem megfelelő sterilitással elvégzett művelet során különféle bőrbetegségeket, akár bőrrákot is kaphatunk. Ha durván viszi fel a mintát a "művész", sokáig érezhető égető fájdalom. Nem is szólva arról, hogy a tetoválás bizony életünk végéig a bőrön maradhat, nagyon nehéz megszabadulni tőle! Létezik ugyan már olyan plasztikai módszer, amivel orvosi beavatkozással eltüntethetők a tetoválások, de nem éppen olcsó mulatság. Sokak vélekednek úgy, hogy a tetoválás bizony elcsúfítja az embert. A magukat tetoválók nem is a szépség miatt végeztetik el ezt a korrekciót, hanem hogy kitűnjenek valamivel, vagy igazolják valamilyen csoporthoz való tartozásukat. Ez utóbbi a bandázáskor kap jelentős szerepet, börtönviselt egyének testén rengeteg olyan motívum található, ami egy bandához való tartozást fejez ki. Ebből is adódhatnak problémák. Egy nevét nem vállaló fiatalember testi sértésért került be egy büntetőintézménybe, ahol rákényszerült, válasszon magának egy támogató bandát, akiknek a jelét magára tetováltatta. Azonban ez is elsülhet nagyon rosszul: benttartózkodása alatt egy elítéltet azért intéztek el, mert egy rivális bandához tartozott, amit egy jól látható helyre tetovált motívummal "reklámozott".

Kíváncsiak voltunk, vajon olvasóink hogyan vélekednek a tetoválásról, tetszik-e, ha igen, van-e rajtuk, s vajon miért tetováltattak?

Tegze Hajnalka (Nagyszőlős): Nekem nem tetszik. Úgy gondolom, a gyerekeimnek sem fogom megengedni, hogy tetoválást csináltassanak a testükre, legalábbis addig, amíg el nem érik a felnőttkort, utána már nekik kell meghozni a döntést. Mindamellett láttam már szép és ízléses tetoválást, de szerintem ez az egész nem más, mint a magamutogatás egy formája.

Bocskor József farmergazda (Öregakli): Nincs rajtam tetoválás és nem is lesz, szerintem az ember bőre nem erre való.

Nazarovics Antal fotós (Aknaszlatina): Nem tartom természetesnek, hogy az emberek fájdalmak árán elcsúfítják a testüket.

Kovács István tanuló (Ungvár): Nekem mindig is tetszettek a tetoválások, s amikor lehetőségem adódott, én is csináltattam egyet. A szüleimmel megbeszéltem a dolgot, megértették, hogy jobban érzem így magam. Nem érzem magam többnek, de azért jólesik, amikor büszkélkedhetek a bőrömön lévő motívummal.

fürkész