Az útkaparó

2009. július 10., 10:00 , 443. szám

Az útkaparó reggel kaparásra készen megjelenik a kommunális igazgatóságon, hogy megfelelő eligazításban részesüljön. Meghallgatja, hogy az eredményes útkaparás és aszfaltfektetés az Európai Unióhoz és a schengeni övezethez való csatlakozás záloga és a kormányfő is útkaparó volt valaha, személyesen ejtette meg az első kaparását a csernobili nyaralójához vezető út nulladik kilométerénél.

Ezután az eligazítás fontos mozzanata következik. A főnök kezébe veszi az üres vodkásüveget, a beosztottak pedig kilógatják a főnököt az ablakon. Ez az úgynevezett munka-időjárásjelzés. Ha a vodkásüvegbe víz kerül, ezek szerint esik az eső. Tudniillik, az esős idő a legalkalmasabb az aszfaltfektetésre és az útkaparásra. Ezt még személyesen Zsugás Vili döntötte el. Munkavédelmi szempontból is biztonságosabb, ha esik az eső, hiszen ilyenkor nem kerül por a dolgozók szemébe. A munka-időjárásjelzésnél becsúszhatnak persze bakik is. Esőt jelezhet például a vodkásüveg, ha a felső emeletről a takarítónő, ősi szokás szerint, az ablakon önti ki a felmosólét.

Ha van csapadék, az útkaparó társaival együtt kivonul a piacgazdaság erőteljes fejlesztésének színterére.

Beülnek a szerszámosbódé eresze alá. Onnan szemelik ki azt a kátyút, melyben a legmagasabban áll az esővíz. Kétharmados szavazattöbbséggel döntik el, melyik gödör a legalkalmasabb a piacgazdaság fellendítésére. Ezután további két órát gubbasztanak az eresz alatt. Egyrészt, mert ujjbeggyel fontos méréseket végeznek az esőhullás intenzitását illetően, amit nem lehet elkapkodni. Hisz a minőségi kátyúfeltöltés alapja a megfontoltság. Másrészt, mert úgysem foghatnak addig munkához, amíg meg nem hozzák a kollégák az aszfaltot meg a rekesz sört.

Az aszfaltot minden várakozás ellenére meghozzák. Egy kevéskét leöntenek belőle. A többit viszik a főnök udvarára. Meg a brigádot is.

Az útkaparó egyedül marad a vártán. A többiek helyett is. De nem bánja. Egyrészt, mert nincs is egyedül, hiszen a társak hagytak neki fél rekesz sört. Másrészt, mert aszfaltkemény hittel vallja az "egy kapar mindenkiért, mindenki kapar egyért" elvet.

Neki is veselkedik keményen. A lapát nyele az első veselkedés után szétreped. Sebaj. Bakancsa szárából előkapja evőkanalát, s a kupacnyi aszfaltot bekanalazza a gödörbe. A kanál nyelével elegyengeti.

Visszaül az eresz alá. Kikanalazza az otthonról hozott uborkalevest. Közben magában számolja, hány autó huppan a gödörbe. Az arány: három kanál leves = két tengelytörés.

Felnéz a felhők mögött ragyogó napra. Fél szemmel is látja: vége a munkaidőnek. Bezárja a bódét és hazaballag. A feszített munka fáradalmait két-három pohárka pálinkával regenerálja Mása néni bögrecsárdájában.

Otthon az eltörött lapátnyél miatt gyengéden eltángálja az asszonyt.

Vacsora után a kanál nyelével lyukas zápfogából még kipiszkál egy helyes kis uborkadarabot és azt csócsálva tér nyugovóra.

...Álmában a piacgazdaság erőteljes fejlesztésének útján lépked. Munkaruhában: az élelmes kiskatonáktól kéz alatt és bagóért vásárolt kincstári nadrágban és az anyósa által kötött fényvisszaverő pulóverben. Az út végén temérdek kenyér, só, kaviár, szűz és sörgödör várja csábítóan. Megszaporázza a lépteit. Végre, gondolja, ezért tényleg érdemes volt annyit kaparni! Kezét előremereszti. Már-már megmarkolja a sok-sok finomságot, amikor elbotlik és belezuhan egy feneketlen kátyúba...

Gerzsenyi András