Kapás van...

2009. július 10., 10:00 , 443. szám

Mind a kettőnek ugyanaz volt a kedvenc partszakasza, ahonnan elszántan lógatták a folyóba a zsinórt. Kezdetben meglehetősen távol egymástól, idővel azonban már egymás mellett. Összeismerkedtek. Közös téma önként adódott: a csalik, a horgok, a damilok, a halak, a horgászkalandok, az időjárás, a folyó állaga.

A kelő nap minden szombat és vasárnap ott találta őket a némi árnyékot adó fűzfa alatt. Megosztoztak az otthonról hozott elemózsián, itókán. Sötétedésig pecáztak.

Nem volt másképp azon a június eleji szombaton sem. Bár a zsákmány elenyésző volt, azért nem unatkoztak. Késő délután volt már, amikor az idősebbik odaszólt nyurga társának:

- Elfogyott az italunk. Én viszont nagyon megszomjaztam. Gondolom, te is. Biciklivel vagy. Ugorj már el a legközelebbi ábécébe és hozz pár üveg sört, meg fél liter vodkát. Máris adom a pénzt.

A hátizsák mélyéről előkotorta műbőr bugyellárisát. Egy kétszáz hrivnyást vett ki belőle. A nyurga csodálkozó és egyben kérdő tekintetét elértve megmagyarázta:

- Az ismerősöm tartozott nekem egy nagyobb összeggel. Tegnap este meghozta. Elfelejtettem tegnap kirakni. Gazdag vagyok... - kacsintott.

A horgásztárs elkerekezett. Fertályórán belül már vissza is tért. Alaposan megpakolva.

- A jobbikból vettem! Műanyag poharat is hoztam. - Üveget bontott, töltött. - Na, erő, egészség!

A száknak nem akadt dolga, haltartóba nem került újabb zsákmány. Az árnyak megnyúltak, sűrűsödtek.

- Ma már nemigen lesz kapás. Szedelőzködjünk - javasolta a "gazdag" horgász és pakolászni kezdett. Leguggolt a hátizsákhoz.

A folyó által simára dajkált vaskos kődarab a halántékát érte. Elzuhant, elnyúlt, mint akit letaglóztak.

Amikor magához tért, az égen javában ragyogtak a csillagok. Felocsúdott. Eszébe jutott, hogy a hátizsákjában ott van a mobiltelefonja. Szerencsére, a függőhíd egészen közel volt. Motyójával kínkeservesen odavonszolta magát. A hídról hívta a mentőket.

A kórházban töltött éjszaka után bekötött fejjel rendőrségre ment és feljelentést tett. A horgásztársról pontos személyleírást adott. Közelebbit nem tudott mondani róla, hiszen személyes, magánéleti dolgokról nem társalogtak, annyit azonban egy alkalommal elkottyantott a tettes, hogy a város melyik részében lakik.

A nyomozók négy nap múlva meg is találták a megadott városnegyedben. Egy bárban vették őrizetbe. Eleinte tagadott, de ennek nem volt sok értelme. A motozás során ugyanis a rendőrök megtalálták dzsekije zsebében a bűnjelet: az ominózus pénztárcát. Balga módon nem szabadult meg tőle. Az elrabolt nyolcszáz-valahány hrivnyából viszont alig hatvan maradt...

Tárczy Andor