Elment a Dalnok

2009. augusztus 14., 10:00 , 448. szám

Hatvanhat éves korában elhunyt Cseh Tamás. A kiváló zenész és előadóművész halálával pótolhatatlan veszteség érte a magyar zenei életet.

Mindenki ismerte és értette a dalait, s általában világnézettől, meggyőződéstől függetlenül szerették is azokat. Nemegyszer ő öntötte szavakba, amit a legtöbben csak homályosan éreztünk, s ebből tudhattuk, hogy nem vagyunk egyedül. Ezek a dalok minden elemzésnél pontosabb korrajzot nyújtottak az aktuális Magyarországról és annak társadalmáról, írta róla egyik méltatója.

Cseh Tamás volt az első "indián", aki a hatvanas években a Bakonyban létrehozta barátaival a ma is működő magyar indiántábort, ami az önfeledt játék mellett az akkori rendszerből való kilépés jelképévé vált. Még 1968-ban megírta Hadiösvény című regényét, de harminc évet kellett várni, hogy az indiánnaplónak indult kéziratból egy kiadó gondozásában megszülessen Cseh Tamás első kötete. Végül két indián témájú könyve jelent meg, az 1997-es Hadiösvény után a 2006-ban kiadott Csillagokkal táncoló Kojot következett.

Számos filmben szerepelt, köztük Jancsó Miklós Magánbűnök, közerkölcsök és Szörnyek évadja című műveiben, de forgatott együtt Grünwalsky Ferenccel, Gothár Péterrel és Tímár Péterrel is.

1988-ban megkapta Az Év lemeze díjat, 1992-ben Magyar Köztársasági Tisztikereszttel, 1993-ban Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki, majd 2001-ben Kossuth-díjat kapott.

2006-ban tüdőrákot diagnosztizáltak nála. Végzetesnek bizonyuló betegségével emberfeletti bátorsággal és nyugalommal nézett szembe. Csendben, méltósággal harcolt a kórral, amely végül legyőzte őt, úgy, ahogyan az életét is élte.

1995-ben Beregszászban is megfordult. A Beregszászi járás akkori vezetői, valamint a KMKSZ-ből éppen azokban az időkben kivált személyek és szervezetek által szervezett Beregi Ünnepi Hét keretében lépett fel a jéghideg, lepusztult beregszászi kultúrházban. Miután a szervezők közül senki sem tartotta igazán fontosnak, hogy másokkal is megossza a hírt, miszerint hozzánk is eljön a Dalnok, alig félszázan hallhatták őt a több száz férőhelyes teremben. Mintegy ötven percig énekelt a teljes közöny és érdektelenség közepette, azután feladta és elmaradhatatlan gitárjával együtt leballagott a színpadról. Akkor néhányan azt hittük, valami helyrehozhatatlan történt, valami örökre elveszett. A veszteséget azonban csak most tette igazán súlyossá, végérvényessé és helyrehozhatatlanná a halál.