Egy színész "lebilincselő" hétköznapjaiból

Interjú Trill Zsolt Jászai Mari-díjas színművésszel

2009. augusztus 21., 10:00 , 449. szám

Amióta elsősorban magyarországi teátrumokban játszik, valamelyest szem elől téveszthettük Trill Zsoltot. Pedig a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházból indult, jelenleg elsősorban a Debreceni Csokonai Színházban játszó Jászai Mari-díjjal elismert kiváló művész hétköznapjai egyáltalán nem nevezhetők eseménytelennek vagy szürkének. A számtalan előadás és vendégszereplés közepette kínosan vigyáz a minőségre – idén például neki jutott Magyarország legrangosabb színházi fesztiváljának, a Pécsi Országos Színházi Találkozónak a legjobb férfi alakításért járó díja –, ám mégiscsak "emberből van", így előfordul, hogy próba közben eltörik a karja, vagy éppenséggel bilincsben hurcolják el a forgatásról. Mindeközben a harmincas éveit taposó "sztárnak" arra is marad ideje, hogy éljen, például nyáron maga vigye-hozza reggel és este két leánya közül az idősebbiket a beregszászi angol nyelvű bibliatáborba.

– Egyre több filmszerepet vállal. Legutóbb, éppen idén nyáron, Makk Károly Farkasbőrben címmel forgatott filmjében kapott szerepet. Vonzzák az efféle kihívások?

– Makk Károly személyében Magyarország egyik legjobb, európai hírű rendezőjét tisztelhetjük, aki hosszú pályafutása során számos jelentős filmalkotást készített. Izgalmas volt együtt dolgozni ezzel a rendkívül felkészült, s 82 éves kora ellenére mind szellemileg, mind erőnlétileg a helyzet magaslatán álló művésszel. Meglehet, egy kívülálló számára nem jelent komolyabb teljesítményt a rendezői feladat, valójában rendkívüli erőfeszítéseket követel a mintegy egy hónapos forgatási idő alatt a napi 12 órás állandó megfeszített figyelmet igénylő munka.

– Önnek személy szerint mit jelentett ez a hagyományos színházi gyakorlattól olyannyira eltérő feladat?

– Nem tudok kielégítő választ adni a kérdésre, hiszen még mindig csak tanulom a filmezést. Tény, hogy egészen finom, sokszor csak a jelzések szintjén érzékelhető dolgokról van szó. A színháztól erősen különböző világ ez, ahol a külsőségek kicsit a háttérbe szorulnak. A teátrumban egy 2-3 órás előadás során az ember folyamatában él végig valamit, míg a filmben szétszabdalják, tördelik a történést, de pont ez a különbség adja a dolog izgalmát.

– Komoly sajtóvisszhangot váltott ki, hogy legutóbb a rendőrség bilincsben hurcolta el az egyik forgatási helyszínről. Mivel érdemelte ki ezt a "megtiszteltetést"?

– Az egyik jelenet kedvéért be kellett másznunk egy rendőrségi járműtelepre. Egy félreértés következtében azonban az ügyeletes rendőrök nem tudtak a jöttünkről, s így néhány kollégámmal együtt rövid időre őrizetbe vettek a helyszínen. Valójában egy egyszerű félreértésről van szó, amelyet a bulvársajtó fújt fel, talán csak azért, mert valaki a háttérben nem volt megelégedve valamivel a forgatás kapcsán. A készülő film szempontjából egészen bizonyosan lényegtelen dologról van szó. Hasonlóan kellemetlen esetek sajnos meglehetős rendszerességgel fordulnak elő az emberrel, akár az életnek bármelyik más területén, amelyekről a sajtó általában nem igyekszik mindenáron beszámolni. Így például néhány hónappal ezelőtt is történt egy furcsa baleset, amikor a moszkvai rendezővel, Viktor Rizsakovval próbáltuk Debrecenben Szergej Medvegyev Fodrásznő című darabját. A premier előtt négy nappal esett meg, hogy próba közben ereszkedtem lefelé a magasból, nem tudtam megfogni a jobb kezemmel a kötelet – nyilván el lehettem fáradva – és mivel furán estem, eltört a könyököm. Ezt például nem kapta fel annyira a sajtó, legfeljebb azért, mert az eset miatt néhány héttel el kellett halasztani a bemutatót.

– A MASZK Országos Színészegyesület a IX. Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjában bemutatott Ugarov Oblom-off című előadásban nyújtott alakításáért a legjobb férfi alakításért járó díjjal jutalmazta önt. Fontosak tartja az efféle elismeréseket?

– Igen, de talán még ennél is fontosabb, hogy szeptember közepén Moszkvába utazhatunk egy hétre a beregszászi színháznak A három nővér című előadásával. Az orosz fővárosban többször is előadhatjuk a darabot, annak rendezője, Vidnyánszky Attila pedig átveheti a Meyerhold-díjat, amelyet kiemelkedő teljesítményt nyújtó rendezőknek ítélnek oda.

– A napokban hosszú idő után ismét Beregszászban próbált az egész kárpátaljai társulat, köztük ön is. Mire készülnek?

– Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy augusztus 22-én a beregszászi színház a Debreceni Csokonai Színházzal és a Pécsi Harmadik Színházzal közösen a T. S. Eliot Gyilkosság a székesegyházban című darabjából készült előadással nyithatja meg a pécsi egyházmegye megalapítása ezeréves évfordulójának tiszteletére szervezett egészéves rendezvénysorozatot a pécsi bazilikában, amit a Duna Televízió élőben közvetít szombaton 21.00 órai kezdettel.

– Hogyan tovább?

– A színházban nem lehet tervezni, a színész jövőjét mindig mások szervezik. Jobb esetben az ember kitűz magának célokat, szeretne eljutni valahová, elérni valamit, a valóságot azonban a konkrét körülmények alakítják. Tény, hogy Beregszász, az itteni társulat 1993, a színház megalapításának pillanatától fogva része az életemnek, s várhatóan az is marad, mert függetlenül a napi problémáktól ez egy jó hely, egy jó közösség, ahová az ember bármikor visszatérhet. Valójában el se mentem innen, hiszen most is itt vagyok.

hk