2009. szeptember 4.

2009. szeptember 4., 10:00 , 451. szám

"Csupa jót tett: a süketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké" (Mk 7,37) - így jegyzi le Márk evangélista a zsidó nép csodálkozását, amikor Jézus megnyitja a dadogva beszélő süket fülét és megoldja nyelvét.

Korunk embere hajlamos arra, hogy kicsit csodálkozva és kicsit elámulva elmenjen egy-egy evangéliumi szakasz, jézusi csoda mondanivalója mellett. Pedig az Anyaszentegyház azért olvastatja velünk vasárnapról vasárnapra az Isten igéjét, hogy az Isten- és emberszeretetet növelje bennünk. Amikor Jézushoz odahozzák ezt a süketnéma embert és kérik, hogy gyógyítsa meg, Jézus nem megy el mellette tétlenül. Félrevonja őt a tömegből, hogy csak rá figyeljen, és aztán meggyógyítja őt. Ez az érintés, gyógyító érintéssé válik, amelyből a sérült ember számára élet fakad.

Ma is rengeteg ember jár a világban, akik hitükben sérültek: hol a világ, hol környezetük, hol - sajnos - az egyház tette őket sérültekké. És ezeknek az embereknek ma is szükségük van egy gyógyító, egy irgalmas érintésre, hogy hitükben meggyógyuljanak. Ma Jézus rajtunk keresztül akar gyógyítani. Megszólít bennünket, hogy legyünk mi az ő meghosszabbított keze, lába. Ha észrevesszük ezeket az embereket, vonjuk ki őket egy rövid időre a világ forgó rengetegjéből, és mutassuk meg nekik Isten irgalmas, gyógyító érintését. Persze ezt csak akkor tehetjük meg, ha előtte mi is figyeltünk Jézusra, ha mi is meggyógyultunk.

Adja Isten, hogy hitünkben egészséges és másokat is gyógyító Krisztus-hordozók legyünk a világban és sok felebarátunk számára az öröm és a békesség hordozói legyünk.

Mikulyák László