Huszonöt év kőben, bronzban és fában

Matl Péter kiállítása Ungváron

Matl Péter munkácsi szobrász, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT), az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség tagjának alkotásaiból nyílt kiállítás múlt csütörtökön Ungváron. A mintegy negyedszázad munkásságát bemutató tárlatnak a Kárpátaljai Megyei Néprajzi Múzeum kiállítóterme ad otthont.

A szobrász, különösen, ha közterekre, templomokba, középületekbe készít szobrokat, emlékműveket, oltárokat vagy domborműveket, abban a kényelmetlen helyzetben van méretre és rendeltetésre eltérő alkotásokat létrehozó társaihoz képest, hogy nemigen tudja egy kiállítóterembe gyűjteni munkáit. Még inkább így van ez, ha – mint Matl Péter esetében – ezek a munkák szét vannak szórva a nagyvilágban Munkácstól Japánig, Vereckétől az Egyesült Államokig. Ezért aztán a kiállításra ellátogató művészetkedvelő közönség ezúttal sem élő valójukban csodálhatja meg ezeket a kőből, fémből vagy fából készített alkotásokat, hanem színes fotókon. Mégis különös súlyt és hangulatot kölcsönöz a tárlatnak, hogy egy helyen tekinthető meg negyedszázad munkásságának legjava, köztük olyan meghatározó alkotások, mint a Vereckei-hágóra álmodott honfoglalási emlékmű, Zrínyi Ilonának és a gyermek Rákóczi Ferencnek a munkácsi vár bástyáján álló egészalakos szobra vagy éppen a csetfalvai római katolikus templom meseszép oltára és fafaragványai.

A kiállítás anyagát a művész több grafikája és festménye teszi változatosabbá és teljesebbé.

A tárlat egyetlen "élő" alkotása a terem közepén magasodó, ácskapcsokkal összekötött hársfa rönkökből álló kompozíció, tetején egy csónakban két titokzatosan suttogó emberalakkal. "Ez tulajdonképpen életem egyik epizódját jelképezi, amikor igyekeztem több nemzetiségnek egy emlékművet építeni – magyarázta lapunk kérésére az alkotást a vereckei emlékműre utalva Matl Péter. – Olyan emlékművet szerettem volna, amely összeköti az embereket, de úgy látszik, valakiknek az az érdeke, hogy szítsák a nemzetek közötti feszültséget. Ők azok, akik a kompozíció tetején látható csónakban ülnek és suttognak. Hogy miről, azt mindenkinek a fantáziájára bízom."

Az ünnepélyes megnyitóra számos művész-barát és közéleti személyiség jelenlétében került sor. Elsőként Vaszil Marjuhnics, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal kulturális főosztályának helyettes vezetője köszöntötte a kiállítót, méltatva munkásságának társadalmi és a régió kulturális életére gyakorolt hatását.

Viczián Tamás, a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának vezető konzulja beszédében Matl Péter munkássága kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy nem törvényekkel és rendeletekkel lehet egy népből nemzetet csinálni, hanem például kimagasló kulturális teljesítményekkel. "Nagyon szeretném, ha Péter szűkebb szülőhazájában is olyan ismert lenne, mint a nagyvilágban. Bízom benne, hogy ez az adott esetben nehéz fizikai munka, amit ő már hosszú évtizedek óta végez, és aminek szimbóluma a vereckei emlékmű, meghozza gyümölcsét itt, Kárpátalján is" – hangsúlyozta a szónok.

Mihajlo Primics, a Kárpátaljai Képzőművészeti Főiskola rektorhelyettese, művészettörténész mindenekelőtt Matl Péter szakrális művészetét méltatta, kiemelve jelentős hozzájárulását a kárpátaljai szobrászat fejlődéséhez. Mint hangsúlyozta, napjainkban, amikor a templomok újjászületésének korát éljük, különösen fontos, hogy a templomfalak között megjelenő tárgyak ízlésességükkel és tökéletességükkel is kifejezzék Isten üzenetét.

Vári Fábián László József Attila-díjas költő beszédében egyebek mellett elmondta: "Matl Péter itt kiállított munkáinak mindegyike egy-egy szoborköltemény. Azért hozta őket létre a művészi szándék, hogy nemesedjék általuk lelkünk, hogy díszítsék sokkal többre érdemes környezetünket. Köztünk járnak, velünk egy levegőt szívnak, akik ezt képtelenek megérteni. Festékkel, emberi mocsokkal, tűzzel mennek neki a néma, mozdulatlan kőnek a szobrok és emlékművek lincselői, s meg sem fordul korlátolt fejükben, hogy az emlékművek által kifejezett eszmét nem lehet elpusztítani. Nem ünneprontásként – azért mondom mindezt, mert a vereckei emlékmű kálváriája egyben az alkotó kálváriája is."

hk

Matl Péter Munkácson született 1960-ban. 1979-ben jelesre diplomázott az Ungvári Erdélyi Béla Képzőművészeti Szakközépiskola kerámiaművészeti szakán. 1980-tól iskolai tanárként, később dekoratőrként és monumentalista képzőművészként dolgozott. Jelenleg köztéri szobrokat, díszkutakat, egyházi oltárokat és szobrokat készít. Művészeti tevékenysége még 1970-ben kezdődött, részt vett több országos és nemzetközi képzőművészeti kiállításon és szimpóziumon. Az utóbbi 15 évben többnyire köztéri szobrokat készít fából, kőből és bronzból. Alkotásai Ukrajna és Magyarország mellett megtalálhatók Ausztriában, Csehországban, Svédországban, Franciaországban, Japánban, Németországban és az Egyesült Államokban. Munkája elismeréseként 2003-ban megkapta a Magyar Köztársaság Középkeresztjét, 2006-ban a Kárpátaljai Képzőművészeti Nívó-díjat, 2007-ben a Kárpátaljai Boksay József és Erdélyi Béla Megyei Képzőművészeti Díjat. A RIT tagjaként 2006-ban Kisebbségekért Díjban részesült.