2009. október 2.

Mikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre, és vessétek ki fogásra a hálót." "Mester - válaszolta Simon -, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót." Meg is tették, és akkora tömeg halat fogtak, hogy a háló szakadozni kezdett. Lk.5, 4-6.

Jézus kihasznál minden alkalmat és helyet, hogy Isten országának örömhírét hirdesse. A tanítványok közben befejezték a halászatot, már a hálókat mosogatják és hallgatják a Mestert. A tanítás befejeztével hangzik el egy nem mindennapi parancs: "Evezz a mélyre, és vessétek ki fogásra a hálót." Gondolom, Péter és a többi tanítvány mennyire méltatlankodott magában: "A halászathoz mi értünk, a tanításhoz pedig te, Mester, a kettő nem összekeverendő." Egy sikertelen esti halászat után, amikor már a hálókat is kimosták, nemigen volt kedvük még egyszer halászni. Péter szóvá is teszi. Két dolgot azonban itt megtanulhatunk Pétertől:

1. Ha fáradtan is, de megígéri, hogy kiveti a hálót.

2. Nemcsak megígéri, de meg is teszi.

Az ígéretről az jut eszembe, hogy az emberek felelőtlenül sok mindent megígérnek. Biztosan többünket ért már kellemetlen meglepetés, amikor ígéretet kaptunk és azt nem teljesítették. Az ember ilyenkor csalódott, és azt mondja: hogyan lehetnek az emberek ilyen felelőtlenek, hogy csak ígérgetnek, aztán nem valósítják meg. Érdekes, Jézus nem ígér semmit Péternek. Péter ígéri meg, hogy kiveti a hálót. Az ígéretet tett követi. Mennyire jó volna, ha ígéreteinket mindig tett követné, mert kevesebb csalódott ember lenne és több elégedett.

A tanítványok a Mesterrel együtt halásznak, és az eredmény a csodálatos halfogás. Talán ha a Mesterrel együtt dolgoznánk, a mi ígéreteink is mindig tettekben nyilvánulnának meg.

Egressy Miklós