Leczna után Kijev

Művészportré - Veres Ágota festőművész

2009. október 9., 10:00 , 456. szám
Veres Ágota: Nagymosás

Úgy tűnik, megmozdult a világ Veres Ágota beregszászi festőművész, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának tagja körül, akivel két kiállítás között beszélgettünk a terveiről.

- Vannak csendes időszakok, amikor az ember dolgozik, s olyanok is, amikor adódik egy kis pezsgés az életében, ami jó, és kell is. Ilyenkor megpróbálja az ember helyre tenni a dolgokat, hogy azután újra belevesse magát a munkába.

- Az ön számára mi jelenti adott esetben a pezsgést?

- Nyáron volt önálló tárlatom egy lengyelországi alkotótábor keretében Lecznán. Tavaly jártam először az ottani művészeknél, s akkor kaptam a felkérést, hogy legközelebb állítsak ki a városban. Így történt, hogy idén már egy kiállításnyi képpel utaztam el Lengyelországba. Jelenleg a következő kiállításra készülök, amelyre Kijevben kerül sor novemberben, a Pecserszka Lavrában.

- A legutóbbi hazai kiállításokon bemutatott képei alapján úgy tűnt, hogy igencsak eltávolodott a korábbi évekre jellemző stílustól és a selyemfestéstől. Mi jellemzi a most kiállított festményeit?

- A képek színvilága gyakorlatilag változatlan maradt, a technikában viszont valóban jelentős változások következtek be, amelyet nem is bánok, hiszen valahol mindig is erre törekedtem. Nagyon szeretem a kortárs művészetet, de ehhez az én esetemben ez az út vezetett - kellett hozzá a textil, a rajz, ami azután elvezetett a modernhez.

- Mi a helyzet a témával? Helytálló az a megállapítás, hogy a legutóbbi képei között lényegesen több a figuratív alkotás, mint a korábban?

- Azt hiszem, a tájképektől kezdve a kicsit elvontabb témákig sok mindennel megpróbálkozom mostanság. Ahogyan idővel változik az ember gondolkodása, nyit az új távlatok felé, amint többet lát, tapasztal, úgy változik a képek tematikája is. A folyamat közismert: az ember meglát valamit, ami érdekelni, foglalkoztatni kezdi. Később sokszor átgondolja, egyszerűsíti a dolgokat, megpróbálja a saját képi világának megfelelően formálni a benyomásait, amiből azután idővel festmény lesz.

- Döntően a valóság kínálta látvány befolyásolja önt vagy a saját belső világa?

- Mindenki merít a valóságból, s gyakorta meg is festi az elé táruló látványt, a természetet. Ez a realista látásmód, amit alapfokon mindenkinek meg kell tanulnia. Hitem szerint enélkül nincs se modern, se semmilyen más festészet. Ehhez az alapélményhez adódik hozzá az adott festő egyedi szemlélete, az, amit "én" teszek hozzá a valósághoz. Ezután már nem pusztán tájkép vagy csendélet az adott festmény, hanem az "én" egyedi látásmódomat, véleményemet kifejező alkotás.

- Termékeny festőnek tartja magát?

- Az ember sosem lehet eléggé termékeny. Bármennyit festenék, mindig úgy érezném, hogy legalább kétszer annyit kellene.

- Ki kell elégítenie az igényeket?

- Mindenekelőtt a saját igényemről van szó. Természetesen fontosak a külső visszajelzések is, ezeknek azonban sosem szabad befolyásolniuk a nézeteimet. Ha az ember pontosan tudja, hogy mit szeretne, abból nem szabad engednie a külső befolyás hatására, nem engedhet az elveiből. Ellenkező esetben csak sodródnék az árral.

- Igaz, hogy gyermekeket tanít rajzolni, festeni?

- Igen, szakkört vezetek a beregszászi iskolások Sevcsenko utcai alkotóházában. Festünk, rajzolunk a gyerekekkel, ami számomra is igen hasznos, mert a gyerekektől lehet csak igazán ihletet és ötleteket meríteni.

- Úgy képzeli el az életét, ahogyan most éli?

- A célom a festés. Úgy szeretném alakítani az életemet, hogy ezzel foglalkozhassak "főállásban", azaz reggeltől estig. Úgy, ahogyan azt az édesapám tette, tehette.

- Sikerülhet ez manapság?

- Manapság szinte semmi sem úgy alakul, ahogyan annak lennie kellene szerintem, én azonban efelé törekszem, s azt hiszem, sikerül megmaradnom ezen a szűk úton, tehát a jövőben is festeni fogok, mert ehhez érzek spirituszt, ez iránt érzek elhivatottságot.

pszv