Rágcsálóvadászat otthon: gyilkosság vagy önvédelem?

2009. október 16., 10:00 , 457. szám

Az ősz beköszöntével számolnunk kell a hívatlan vendégek, az egerek, patkányok sokszor inváziószerű megjelenésével, amelyek most keresnek menedéket, téli szállást. Összeállításunkban annak néztünk utána, miként küzdhetünk ellenük.

A rágcsálóirtás hovatovább önálló tudományággá nőtte ki magát. A téma szakértői szerint a rágcsálók közül környezetünkben leggyakrabban a vándorpatkány és a házi egér fordul elő. A házi egér irtása döntően a lakáson, lakóházon belül történik, míg a patkány elleni védekezés a lakótéren belül és azon kívül, tehát az udvaron, a kertben és a gazdaságban egyaránt célszerű lehet.

Ma már mindkét faj irtására elsősorban mérgezett csalétkeket használunk, mindenekelőtt második, harmadik és negyedik generációs véralvadásgátló hatóanyagokat.

A hatékonyság mellett a gyártók erőfeszítései ellenére ezen szerek egyik komoly hiányossága, hogy nem csupán az irtandó rágcsálókra hatnak, hanem a háziállatokra, sőt ránk, emberekre is. Szakszerű hozzáállás esetén persze úgynevezett szerelvényekben és etetőállomásokban kihelyezve vetjük be ezeket a csodaszereket. A szerelvény (egérdoboz, patkányláda) védi az irtószert az időjárás viszontagságaitól, ideális búvóhelyet biztosít a táplálkozó rágcsáló számára, továbbá megakadályozza az illetéktelenek (gyermek és háziállat) hozzáférését. A bolti szerelvények előnye, hogy kulccsal nyithatók és zárhatók, felületekhez rögzíthetők, a rágcsálóirtószer szóródás mentesen helyezhető ki.

A szakszerűen megválasztott méregforma (paraffinos kocka, préselt blokk, extrudált blokk, pép, granulátum, szemes stb.) miatt a rágcsálók áltlában akkor is szívesen fogyasztják a halálos szert, ha egyébként korlátlan mennyiségben áll rendelkezésükre táplálék. A mérgezett csalétekből történő egyszeri fogyasztást követően, néhány napon belül a rágcsáló belső vérzésben pusztul el, legtöbbször a fészkében. A korszerű irtószerekbe a gyártók mumifikáló anyagot is tesznek, ennek következtében a rágcsáló nem rothad el, teste kiszárad, így kellemetlen szag nem érezhető.

A modern rágcsálóirtószerek általában úgynevezett BITREX védelemmel is el vannak látva. Ez egy rendkívül keserű vegyület, melynek ízét az egér és patkány nem érzi, a háziállatok és emberek számára viszont rendkívül keserű ízű, esetlegesen szájba véve egy gyermek azonnal kiköpi, miáltal jelentős mértékben csökkenthető a véletlen mérgezés valószínűsége. Ennek a védelemnek az alkalmazására érdemes rákérdezni a szakboltban, illetve a szakembernél.

Hogy mi a helyzet minálunk a szakemberekkel? A rágcsálóirtás továbbra is a járási és városi köztisztasági és járványügyi állomások fertőtlenítési osztályainak feladata, amelyek manapság a különböző járásokban és városokban némileg eltérő szervezeti formában, ám hasonló feladatkörrel működnek. Elsősorban az állami és önkormányzati intézmények "rágcsálótlanítása" a feladatuk, de a lakossági igényeket is kielégítik. Elérhetőségük iránt a helyi önkormányzatoknál, illetve a köztisztasági és járványügyi állomásokon lehet érdeklődni. Mi magunk is kipróbáltuk ezt az utat, s néhány telefonhívás révén sikerült is felkutatnunk az illetékeseket, akiktől megtudtuk, hogy például a Beregszászi járásban és Beregszászban a legtöbben elsősorban nem a rágcsálóirtást, hanem az ehhez szükséges anyagot, azaz a mérget rendelik meg, amelynek 7 hrivnyába kerül egy kilogrammja - ennyi szükséges egy megközelítőleg 100 négyzetméteres lakóház "rágcsálótlanításához". A szakemberek egyébként szükség esetén ki is szállnak a helyszínre, hogy maguk végezzék el a munkát. Ebben az esetben a kiszállási díj városon belül 15 hrivnya, vidéki címnél "valamivel több" a távolságtól függően.

A piacokon és a szakboltokban is vásárolhatunk gyári csomagolású, korszerű mérgeket, melyek egy-egy adagját átlagosan 10-20 hrivnyáért kínálják.

Rágcsálóirtáskor a profik csupán kiegészítő módszerként használják a mechanikus és ragasztós csapdákat, bár legtöbbünk háztartásában ezek a módszerek lényegesen egyszerűbbek és biztonságosabbak a méregnél, miközben kellően hatékonyak is lehetnek. A hagyományos mechanikus egérfogók, amelyekben a visszacsapódó fém retesz ejti foglyul vagy sújtja agyon a gyanútlan rágcsálót, mintegy 15-30 hrivnyába kerülnek, s általában minden piacon beszerezhetők. Akik irtóznak ettől a "véres" módszertől, választhatják a manapság igen divatos, úgynevezett egérfogó ragasztókat tubusonként mintegy 15-18 hrivnyáért. Az ilyen csapda lényege, hogy a szerencsétlen jószág beleragad a sima felületre valamilyen csali köré felkent speciális ragasztóba, így könnyen és vérmentesen "eltávolítható" a lakásból. Aki azonban irtózik a hagyományos mechanikus csapdától, az valószínűleg a "beragadt" egérke vergődésének látványát sem kedveli meg.

Számukra ajánljuk az egyik "legősibb" csapdafajtát. Ehhez vegyünk egy fél diót héjastul. Azután válasszunk egy nagyobb és kellően súlyos edényt. A legjobb erre a célra a legalább egyliteres (de a 3 literes a legjobb) befőttesüveg, mert kellően súlyos, ugyanakkor átlátszó is, azaz láthatjuk, hogy van e "fogás". Az üveget nyílásával lefelé a talajra állítjuk, és a fél dióval - belével befelé - alátámasztjuk az üveg száját. A lényeg, hogy a dióhéj legszélén kell az üveg szájának egyensúlyoznia. Ha az egérke megérzi a diószagot, azonnal ráharap. Mivel azonban kívülről a diót védi a héja, az egérnek be kell kerülnie az üveg alá, hogy a bélhez jusson. Abban a pillanatban azonban, amint belülről hozzáér a csemegéhez, a dióhéj kicsúszik az üveg alól, az edény szája a talajra simul, az egér pedig bennragad. Ezután nem kell "gyilkossá" válnunk, mert ha előzőleg egy sima és merev karton-, műanyag-, vagy furnérlapra helyeztük az üveget, most mindenestül elvihetjük az egérkét jó messzire a háztól és sértetlenül szabadon ereszthetjük.

szcs