Bosszú

2009. október 30., 09:00 , 459. szám

A három fej összehajolt. A cimborák egymás szavába vágva hergelték Imrét. "Ezt nem hagyhatod annyiban! Bosszút kell állnod!" Először egy kiadós verés mellett ágáltak. De aztán mást találtak ki. Jobbat. Kettős betörést...

A legény csaknem két évig dolgozott egy vállalkozónál, aki családi házak és lakások fűtési rendszereinek szerelésével és beüzemeltetésével foglalkozott. Emellett a kazánok, fűtőtestek, csővezetékek javítását, karbantartását is vállalta. A huszonkét éves fiatalember nem keresett rosszul nála, rendesen megfizette. Csakhogy Imrének még több pénz kellett. A keze azelőtt sem volt túl "tiszta", mielőtt a vállalkozó alkalmazta volna, s ezt követően még "enyvesebb" lett. A megrendelők otthonaiból is elemelt egyet s mást, sőt, "közreműködésével" munkaadója néhány értékesebb szerszámának is lába kelt. A vállalkozó gyanakodni kezdett. Tetten érte. Kirúgta. Az utolsó havi keresményét sem adta ki. Mondván, az még nem is fedezi az eltulajdonított eszközök árát.

Mivel Imre feketemunkás volt, elbocsátása miatt amúgy se mehetett panaszra semmiféle hivatalos szervhez. Barátai viszont készségesen meghallgatták. És igazat adtak neki. A vállalkozó elagyabugyálását azért vetették el, s döntöttek a betöréses lopás mellett, mert mindhárman pénzszűkében voltak.

Imre tudta - kétéves inaskodása alatt kitapasztalta -, hogy volt munkáltatója mindig augusztus végén-szeptember elején veszi ki a szabadságát. A "bársonyos" idényben két-három hetet tölt családjával a tengernél, az ott élő rokonainál.

A biztonság kedvéért előbb többször hívta telefonon a mestert. Terepszemlét tartott a háznál, udvariasan puhatolózott a szomszédoknál. Amikor teljesen megbizonyosodott arról, hogy a vállalkozó valóban elutazott, megadta a jelet a "büntetőakcióra".

Először a munkaadó garázsát fosztották ki. A lakóháztól két utcával odébb lévő autótárolóban a vállalkozó nem a kombi Skodáját tartotta (arra ott volt a családi lakának pincegarázsa), hanem a munkájához szükséges gépeket, eszközöket, alkatrészeket és anyagokat. A környékbelieknek és a garázsszomszédoknak szinte fel sem tűnt, amikor Imre és két cinkosa egy kék mikrobusszal leparkolt a garázs előtt, s overallba bújva a garázsban lévő holmikat kezdte átpakolni a járműbe. Vagy, ha fel is tűnt nekik, nem tartották kirívónak, hiszen megszokták, hogy ott gyakori a ki- és berakodás.

Négy nap múlva sort kerítettek a vállalkozó házára is. Kutya nem volt. Imrének nem kellett sem térkép, sem iránytű, hiszen annak előtte itt is többször járt munkaügyben. A zárak és lakatok kinyitása az effajta dolgokban igencsak jártas három jómadárnak nem okozott gondot. A házból tizenkétezer hrivnyát, némi valutát, ezüst és arany ékszereket s egy drága digitális fényképezőgépet vittek el. A nagyobb dolgokhoz -plazmatévé, hifitorony stb. - nem nyúltak. Kisétáltak az épületből. Minden ajtót és kaput gondosan bezártak maguk után.

A volt munkaadó egy hét múltán érkezett haza. Azonnal feljelentést tett a rendőrségen. Két nap elteltével kénytelen volt ismét megtenni az odavezető utat. Mert csak ekkor fedezte fel, hogy a raktárgarázsát is kifosztották.

Imre és két társa néhány napon belül hűvösre került. A nyomozók könnyen felgombolyították a szálakat. Vannak-e a mesternek haragosai, rosszakarói? Imre képbe került. Akadtak szemtanúk is, akik látták a kék mikrobuszt a garázs előtt. Az ujjlenyomatok pedig mindent tisztába tettek. A tettesek ugyanis egyik alkalommal sem húztak kesztyűt...

A nyomozás befejeződött. A "népi bosszúállók" rács mögött várják, hogy a bíróság kitűzze a tárgyalás napját.

Tárczy Andor