Zacik aranykora?

2009. november 6., 09:00 , 460. szám

Úgy tűnik, az év eleji ukrajnai piacnyitás óta a lakosság befogadta a zálogházakat Kárpátalján is.

Megyénkben immár minden városban működik zaci, Ungváron, Munkácson és Beregszászban mindjárt több is. Az általunk megkérdezett, és kizárólag név és a cég megjelölése nélkül nyilatkozó zálogházi alkalmazottak szerint az ügyfelek számának egyelőre töretlen növekedése arra vall, hogy a lakosság fokozatosan ébred rá e hitelezési forma előnyeire, s egyre inkább megbarátkozik a gondolattal, hogy némi készpénzért cserébe időnként megváljon értéktárgyaitól.

Az ügyfelek ritkán beszélnek arról, hogy mire kell hirtelen a pénz, a zálogházi alkalmazottak pedig óvakodnak ilyesmit kérdezni tőlük, az meg végképp szóba sem jöhet, hogy utólag kibeszéljék klienseik titkait. A név nélkül keringő történetek azonban így is igen sokatmondóak. Néhol az a jellemző, hogy hónap végén nő az ügyfelek száma, amikor például a zaciba vágott gyűrű árából vészeli át a kliens és családja a következő fizetésig hátralévő három-négy napot. Általában azonban nem jellemző, hogy a pénzszűke a hónapnak vagy a napnak valamely szakához lenne kötve - ezért van, hogy a zálogházak általában igen tág nyitvatartási idővel várják ügyfeleiket.

A családban bármikor adódhat olyan helyzet, amikor kevés a bérből félretett pénz. Például sürgős kórházi ellátásra, műtétre szorul valaki, s a családfő minden mozdíthatót pénzzé tesz, hogy kifizesse az orvost és a gyógyszereket. Legalább ilyen gyakori azonban, hogy mulatozás közben fogy el a "lé", s ilyenkor egykettőre a legközelebbi zaciban köt ki a karóra vagy a mobiltelefon, hogy azután folytatódhassék a dínomdánom.

Az egyik becsüs egyszerűen, de közérthetően szemlélteti a zálogház előnyét egy darab papíron. Száz hrivnya napi kamata náluk 80 kopijka, mondja, ami 1000 hrivnya esetében még mindig "csak" 8 hrivnya. Akinek sürgősen támad szüksége egy bizonyos összegre, annak ez igazán nem sok, ha figyelembe vesszük, hogy alig néhány perc alatt valóban hozzájuthat a pénzhez.

Bár efféle statisztikákat senki sem vezet, az a tapasztalat, hogy a zálogházakba valamivel gyakrabban járnak a férfiak, mint a nők. A leggyakrabban ékszereket helyeznek letétbe, ám ne gondoljunk túlzottan cifra vagy extraértékes, netán kincseket érő drágakövekkel díszített, művészi kivitelezésű darabokra. Értékeink legalább olyan szerények világviszonylatban, akár az életünk. Tapasztalataink alapján a becsüsök elsősorban az adott tárgy aranytartalmát, a fém tisztaságát vizsgálják, a kivitelezést alig. A legtöbb "köves" ékszerben, mondják, egyébként is csak féldrágakő van, amelyek értéke elenyésző.

Amikor szorít a szükség, az emberek többsége nem áll meg az értéktárgyak letétbe helyezésénél - eljutnak ilyenkor a zálogházba a mobiltelefonok, a laptopok és számítógépek, a nyomtatók, a tévé- és rádiókészülékek, a cd-lejátszók is. A háztartási gépek sem jelentenek kivételt - csaptak már zálogba porszívót, mikrohullámú sütőt, hűtő-, sőt mosógépet is. Elviekben a zálogházakban személygépkocsik, sőt lakások is zálogba helyezhetők. Információink szerint azonban ingatlanok elzálogosítására még nem vállalkoznak Kárpátalján, s a gépjárművekére is csupán Ungváron.

Nehéz beleélnünk magunkat azok helyzetébe, akik rászánják magukat, hogy féltve őrzött kincseiket kiadják a kezükből, még ha rövid időre is. Az első kritikus pillanat a tárgy értékének felbecslésekor jön el. Nem ritka, hogy az ügyfelek arcára kiül a csalódottság és a gyanakvás, amikor meghallják, hogy a becsüs várakozásaikhoz képest milyen csekély összegre értékeli oly nehezen megszerzett értéktárgyukat; különösen, ha éppen egy nagyobb összegre volna szükségük... Legalább ennyire kellemetlen, amikor az ügyfél féltve őrzött kincséről, ami leggyakrabban köves gyűrű, karkötő vagy nyaklánc, kiderül, hogy értéktelen bizsu. Az eszmei értékért, például azért, hogy a gyűrűt még a nagyapa vette a nagymamának a hetivásáron, egy fillért sem fizetnek.

A zálogházban mindenkit tájékoztatnak, arról, hogy a zálogtárgy értékének legfeljebb 80 százalékát fizetik ki az ügyfélnek, de a legtöbbször ennél lényegesen kevesebbet, háztartási gépeknél néha csak a piaci ár 20 százalékát. A becsüsökkel alkudozni nemigen lehet, akinek nem tetszik az ajánlat, az már viheti is a motyóját. Általában nem viszi, elfogadja, amit kap.

A becsüsök elmondják, igyekeznek minél érthetőbben elmagyarázni a klienseknek, hogy zálogtárgyaikat időben ki kell váltaniuk, ellenkező esetben büntetőkamatot kell fizetniük, amelynek mértéke változó, de általában napi 1,5 százalék, végül pedig a szóban forgó értéktárgy vagy eszköz a zálogház tulajdonává válik. Ez azonban egyik félnek sem kedvező megoldás, a közhiedelemmel ellentétben a zálogház sem érdekelt abban, hogy a nyakán maradt tárgyak értékesítésével kelljen bajlódnia. Mégis nemegyszer előfordul, hogy vesződnie kell az értékesítéssel, mert távolról sem ritka, hogy a zálogba tett gyűrűért, telefonért senki sem jelentkezik; vagy ha mégis, nincs meg a kiváltásához szükséges összeg. Nem tanultunk meg még bánni az értékeinkkel. Most tanuljuk ezt a művészetet, a szó szoros értelmében a saját kárunkon.

pszv