"Én kis kertészlegény..."

Zolika kap egy társasjátékot. Szép és hasznos. A kártyák növényeket, pontosabban erdei, mezei és kiskerti virágokat ábrázolnak. Névvel, előfordulási hellyel, jellemzőkkel.

És van odaillő árukapcsolás is. Kis műanyag tasak, benne három barna magocska. A használati utasítás arról szól, hogy a magvakat tápláló dús talajba, ilyen és ilyen mélyen el kell ültetni, naponta meg kell locsolni, s két hét múlva egy színpompás virágcsoda fog kisarjadni.

Zolika ültet, locsol és trágyáz, a földbe beszúrja a csomaghoz mellékelt zászlócskát is, mely azt hivatott jelezni, hol csírázik ki a három magocska, a tündérszép növény.

A türelmi idő csaknem egy hónapig tart nála. Hiába. Egyetlen hajtás sem utal arra, hogy itt valami is a világra készül bújni.

A fiú elkedvtelenedik. Erre a család összedugja a fejét, kupaktanácsot tart, mert nem addig van ám!

Másnap noszogatják a csemetét: Menj ki a verandára, nézd meg! Minek? De azért rászánja magát. És lihegve lohol vissza.

- Kinőtt! Szép zöld levelek! És már van három fehér virág is!

És visszamegy, leül a cserép mellé, nézi a szirmokat. Legszívesebben megsimogatná.

Azt a nagy lelkesedésben nem veszi észre, hogy a szülők és nagyszülők arcán felfénylik a mosoly.

Arról pedig végképp nem tudhat, hogy az ismerős virágárus új cserép gardéniát rak a nemrég megvásárolt helyére...

Gerzsenyi András