A menyasszonyi ruha varázsa

2009. november 27., 09:00 , 463. szám

Életünk legboldogabb napja, amikor örök hűséget fogadunk egymásnak, melyet soha nem felejtünk el. A ruha, amelyet ezen a felejthetetlen napon visel a menyasszony, az európai kultúra egyik legjellegzetesebb viselete.

Korábban nem volt általános szokás, hogy esküvő alkalmából speciális menyasszonyi ruhát készítsenek. Mivel régen a hűség jelképének a zöld színt tekintették, ezért ez a szín volt a meghatározó a menyasszonyi ruhadivatban is. Majd a XVI. század elejétől a zöld szerepét fokozatosan a vörös vette át. Ebben az időben a vörös szín jelképezte a jómódot, hatalmat, gazdagságot és a nők körében is kedvenc viselet volt. A vörös szín után, bármennyire hihetetlenül hangozzék is, de a fekete következett. A fekete jelképezte az akkori ember számára a dicsőültséget, ünnepélyességet.

Kevesen tudják, de a mai értelemben vett menyasszonyi ruhát Viktória királynő "találta fel" Angliában, megteremtve a fehér ruha romantikus stílusát. 1840-ben tartott esküvőjén dús, fehér szaténból varrt ruhát viselt, amelyet narancsvirágszirmok szegélyeztek, és vert csipkével díszítettek. A XIX. század fordulóján Európában a menyasszonyok többsége már fehér muszlinruhában, tüll fátyolban, hajukban virággal állt az oltár elé.

Magyarországon a régi idők menyasszonya jellemzően a saját, meglevő legújabb és legszebb ünnepi ruhadarabjaiból válogatta össze az esküvői, majd a lakodalmi viseletét. A menyasszonyi öltözet így szinte azonos volt az adott tájegység szokásos ünnepi öltözetének ruhadarabjaiból összeállított viselettel.

Sok helyütt még a XIX. és XX. század fordulóján is színes volt a menyasszonyi ruha. Mezőkövesden például 1910-ben fekete volt a menyasszony ruhája, a hétfalusi csángóknál különleges dísze volt a fekete bársony csákó és fekete palást, s napjainkban is fekete bársony szegésű a széki menyasszony szoknyája. A színes, gyakran piros díszítésű menyasszonyi viselet ma is általános Erdélyben, mint például Györgyfalván a piros fejtős ing vagy piros rátéttel díszített fehér báránybőr mellrevaló, piros csizma.

Minthogy a lakodalmakat általában késő ősszel vagy farsangkor tartották, gyakran viselt a menyasszony melegebb felsőruhát, mely ruhadarabbal vagyoni helyzetét is igyekezett bemutatni. Cifra ködmönben esküdött a karádi, rókaprémes mentét öltött magára a kazári menyasszony, fehér palást egészítette ki a torockói menyasszony öltözetét, s fehér gubát vett magára a szilágysági menyasszony a XIX. században.

A színes kasmír, bársony, selyem vagy fehér gyolcs, batiszt felsőszoknyára általában bő kötényt kötöttek, ez Boldogon fehér gyolcsból, Kapuváron, Mezőkövesden fekete selyemből készült. A Szécsény környéki falvakban a fehér, apróra ráncolt batiszt szoknya elé nem kötöttek kötényt.

Kevésbé hagyományőrző helyeken - polgári hatásra - már a XIX. századtól elterjedőben volt a fehér szín, illetve erre az alkalomra is ruhát varrtak. Ajakon például a lányok a hónap első vasárnapján fehér selyemruhát viseltek, s ez az öltözet később koszorúval kiegészítve a menyasszonyi viseletet is jelentette. A római katolikus településeken, ahol működött a Mária-lányok intézménye, a leányok viselete megegyezett a menyasszony öltözetével, így már a ruha kiszabásánál ügyeltek arra, hogy később ugyanaz az öltözet menyasszonyi ruhának is megfelelő legyen.

A menyasszony öltözetének kiegészítője és egyben a menyasszonyi állapot legpregnánsabb kifejezője a fejviselete: a fátyol, a párta vagy a menyasszonyi koszorú, amely a pogány időkben a rontástól védte a menyasszonyt. Szerepe az esküvői szertartás végéig tartott, azután már nem volt rá szükség, mert a nő férje oltalmában állt; ura és védelmezője fölemelte a fátyolt, megcsókolta hitvesét, és a rontás nem árthatott többé. A zsidó hagyományoknak megfelelően viszont a vőlegény a szertartás előtt emeli fel a fátylat, hogy megbizonyosodjék róla, a megfelelő nőt veszi el. A zsidó-keresztény szokások értelmében a menyasszony csupán félig rejtőzik el, míg az iszlám országokban nemegyszer teljesen.

Magyarországon a párta viselése a XIX. században több helyen általános volt, így a Sárközben pirossal bevont tülökpártát viselt a menyasszony, piros alapú, gyöngyökkel, pántlikákkal díszítettet Déván, aranyos pártát Borsodban, s a kazári menyasszony is pártában esküdött. Az erdélyi menyasszonyok fejét napjainkban is párta díszíti: így például Kalotaszegen, Torockón, Udvarhelyszéken aranyos-gyöngyös párta. A XX. században általános lett az élő virágokból, leggyakrabban rozmaringból készített menyasszonyi koszorú viselése, napjainkban azonban már szinte kizárólag művirágból készül koszorú.

A mára szinte általánossá vált fehér menyasszonyi ruha időnként a divat "áldozatává" vált. Az első rövid mennyasszonyi ruhát még Coco Chanel mutatta be, a harmincas években pedig csillogó zsákruhákat viseltek az arák, hogy aztán a háború után ismét a karcsúsított, földig érő ruha legyen divatos. S bár a hatvanas években rövid ideig az volt a legmenőbb, aki farmerben és egy szál blúzban mondta ki a boldogító igent, azért a romantikus stílus ma is szilárdan tartja magát.

Régebben a menyasszony még kifejezetten erre az alkalomra varratott magának ruhát. Napjainkban azonban gyakoribbak a készen megvásárolható ruhaköltemények, sokan a kölcsönzőből szerzik be a nagy nap öltözékét. A menyasszonyi ruha kölcsönzése egyébként nem új keletű szokás. A második világháborúban, amikor minden alapanyagnak szűkében voltak, az angol menyasszonyok nehezen jutottak megfelelő szövethez. Az amerikai nők siettek a segítségükre: saját menyasszonyi ruháikat küldték el nekik. (pszv/nana.hu/mek.oszk.hu)