2009. december 11.

2009. december 11., 09:00 , 465. szám

Hogyan készüljünk a Megváltó eljövetelére? (Lk 3,10-18)

A kereszténység az öröm vallása. Ezért a katolikus egyház életében ez a mai vasárnap (advent 3. vasárnapja) az öröm vasárnapja. Hiszen, amikor évről évre Jézus születésére készülünk, az mindig örömmel tölti el szívünket, lelkünket. De az örömteli előkészület egyúttal feladat is számunkra.

A mai evangélium hívja fel figyelmünket arra, hogy a Keresztelő Jánoshoz kiment néppel mi is megkérdezzük: "Mit tegyünk?" Ahogy egyre közelebb a karácsony, annál több munkát végzünk. Takarítás, főzés, díszítés, még a képeslapokat is időben küldjük el. Az öröm is megvan valahol. Csak sajnálattal tapasztaljuk, hogy ez az öröm az ünnepek elteltével a szemetesbe kerül a kiszáradt fenyővel együtt.

"Mit tegyünk akkor?" Ezt az ember élete lényegébe vágó kérdést az Úrnak kell föltenni. Hiszen az Istennek mindig van üzenete az emberhez, sokszor más emberek közvetítésével. Az előkészület igazi örömével akar eltölteni minket az Úr, mert az ünnep Isten dicsőségét szolgálja, de az emberért van. Az ünneplésem minősége és tartalma azon áll vagy bukik, hogy milyen volt az élőkészületem. Hogy mennyire komolyan vettem az Úr felhívását. Őszintén kimondva, mennyire törődöm a saját lelkemmel? Az emberben élő értékek, akkor értékek igazán, ha ezeket meg tudja osztani másokkal, ha képes másokat lelkileg gazdagítani. Karácsonykor az Isten is nekünk ajándékozza magát, hogy igazi örömünk legyen Benne. Az öröm forrása azonban csak akkor ad éltető vizet, ha én is cselekszem. Isten cselekvése és az én cselekvésem találkozási pontján fakad fel az örvendezés, amit énekeink kifejeznek.

Mit tegyek hát? - kérdezem én is. A választ akkor találom meg, ha teljes személyemmel odafigyelek az Úrra. Ha akarom, hogy az örömöm ne legyen csak ideig-óráig tartó. Soha ne feledkezzem meg arról, hogy az Isten üzenete és akarata - az ÜDVÖSSÉGEM!

Losák István