Ferences nővérek Nagyszőlősön

A főnővér robogóval jár szolgálni

2010. január 8., 09:00 , 469. szám

Nagyszőlősön közel öt éve végzik szolgálatukat a Ferences Mária Missziós Nővérek Társulatának tagjai. Ottjártunkkor egyikük, Edita - magyarul Edit - nővér mutatta be rendjüket, életüket, aki - bár két rendtársához hasonlóan lengyel nemzetiségű - igen jól beszéli a magyar nyelvet.

- Mit tudhatunk magáról a rendről?

- A Ferences Mária Missziós Nővérek Társulatát 1877. január 6-án Franciaországban alapította Hélene de Chapotin - szerzetesi nevén Marie de la Passion -, aki 11 évet töltött Indiában missziós szolgálatban. A szentszéki jóváhagyásra 1890-ben került sor. Elmondható, hogy nemzetközi rendről van szó: kb. 70 nemzetből származnak tagjaink, s a világ kb. 80 országában vagyunk jelen, mind az öt lakott kontinensen. Rendünk összesen közel 7 ezer nővért számlál, a központ Rómában van. Nyitottak vagyunk a világmisszió felé és a ferences rend alapítójának, Assisi Szent Ferencnek a szellemében tevékenykedünk. Magyarországra 1899-ben maga az alapítónő küldte az első két nővért. Nagyszőlősön 2005 óta vagyunk jelen.

- Hogyan zajlik a rendbe történő felvétel?

- Az örökfogadalomig terjedő idő általában tíz évig tarthat. A kezdeti lépés az ún. jelöltségi idő, melynek ideje változó: néhány héttől akár egy évig is tarthat. Két-két év a prenoviciátus, illetve a noviciátus, melyet követően a nővérek letehetik első fogadalomtételüket. Ha még mindig komolyan gondolják szándékukat, három év múlva letehetik a második fogadalmukat, majd ezt követően szintén három év múlva következhet az örökfogadalom. A lelki felkészítés mellett - különösen, ha még nagyon fiatal a nővérjelölt - főiskolai vagy egyetemi tanulmányokat is lehet folytatni. Ennek nagy a gyakorlati haszna, különösen az egészségügyi ismereteknek.

Az örökfogadalom letételét követően - a rend nemzetközi jellegét tekintve - természetesen kérvényezhetjük azt, hogy melyik országba szeretnénk szolgálatra jelentkezni. Azonban mindig szem előtt kell tartanunk a generális nővér döntését, s ha ő egy másik helyszínt jelöl ki szolgálatra, azt elfogadjuk, hiszen helyszíntől függetlenül is szolgálnunk kell embertársainkat.

- Hogyan kerültek Nagyszőlősre?

- A Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke, Majnek Antal több alkalommal kérte vezetőnket, hogy küldjön nővéreket Nagyszőlősre. 2005. július 18-án ketten érkeztek a városba. Egyiküket, Mária nővért később máshová helyezték, Margit nővér pedig tapasztalatánál fogva jelenleg az elöljárónk, itt, Nagyszőlősön. Én két évvel ezelőtt kerültem ide, ezt megelőzően rövid ideig egy magyarországi rendházban szolgáltam. A harmadik társunk Bozena nővér, aki néhány hónappal ezelőtt került Kárpátaljára. Nemzetiségünket tekintve mindhárman lengyelek vagyunk.

- Az áthelyezést követően hogyan oldják meg a nyelvkérdést? Például Ön meglepő módon jól beszél magyarul.

- Nemzetközi rendről lévén szó, létezik egy renden belüli közösségi kommunikációs nyelv, melyet az elöljáróink választása alapján a nővéreknek a rendtartományukban meg kell tanulni. A mi rendtartományunkban - mely nyolc európai országot foglal magába - az elöljárónk az angol nyelvet választotta kommunikációs nyelvnek. Nekem egy angliai rendházban sikerült elég jól elsajátítanom azt. A magyar nyelvtudásom pedig a magyarországi tartózkodásomnak köszönhető, ahol a rendházban és magyar nyelvtanfolyamon tanultam a nyelvet. Kárpátalján szintén vannak, akik segítenek a nyelvtanulásban. Ami az áthelyezések utáni nyelvtanulást illeti: a nővérek feltalálják magukat, igyekeznek az új ország, település lakosainak nyelvét elsajátítani, szokásaikhoz alkalmazkodni. Én itt, Nagyszőlősön nagyon nagy hasznát veszem a magyar nyelvtudásomnak. A főnővérünk, Margit nagyon jól beszél ukránul, Bozena pedig oroszul. Vagyis mindhárom Nagyszőlősön használatos nyelvet beszéli valamelyikünk. Otthon, egymás között viszont természetesen lengyelül kommunikálunk.

- Adódtak-e az ideérkezésükkor nehézségek?

- Amikor az első két nővér Kárpátaljára, Nagyszőlősre érkezett, nem volt saját rendházuk. Átmeneti megoldásként a helyi templom plébániáján laktak, majd sikerült egy kisebb házat vásárolnunk rendháznak. Ez azonban szintén kicsinek bizonyult: volt, hogy jöttek a hitoktatásra a gyerekek, és a konyhában kellett foglalkoznunk velük, mert az volt a legnagyobb helyiség. De szerencsére azóta ezen a téren is történt egy kis bővülés.

- Milyen feladatokat és hol végeznek?

- Nagy hangsúlyt fektetünk a hittanoktatásra: hetente több alkalommal van két-három órás foglalkozás. Amikor két évvel ezelőtt idekerültem, megfigyeltem, hogy számos olyan gyerek van, aki - mivel szüleik dolgoznak - elfoglaltság és felügyelet nélkül az utcán játszik vagy csavarog. Ezeket a gyerekeket behívtuk és hittant oktattunk nekik, s később hívás nélkül is sokan eljöttek. Nagy hangsúlyt fektetünk még a lelkipásztori feladatokra, besegítve a ferences atyáknak. Én például Nagyszőlős mellett Királyházán és Csepében is szolgálok, Margit nővér pedig itt, Nagyszőlősön, Királyházán és Fancsikán. Némi gondot jelent, hogy nekünk, nővéreknek nincsen személygépkocsink. Egyedül a főnővérünk, Margit rendelkezik egy robogóval, amivel megfelelő időjárási viszonyok mellett tavasztól őszig tud közlekedni. De a kiutazás kérdését többnyire úgy oldjuk meg, hogy egyeztetünk a ferences atyákkal: a hívekkel történő találkozások időpontját úgy beszéljük meg, hogy amikor az atyák végeztek, akkorra már mi is lebonyolítsuk, s akkor ők visszahoznak bennünket Nagyszőlősre.

- Mire a legbüszkébbek?

- Hogy nemzeti hovatartozásunktól függetlenül a hívek elfogadtak bennünket, s ez jelzi: eredményes a munkánk.

F. Zs.