Hálaadó istentisztelet Munkácson

Gulácsy Lajos: Ráférne egy év kazahsztáni tanulóidő a fiatal papokra

2010. január 15., 09:00 , 470. szám

Vasárnap a munkácsi református templomban hálaadó istentiszteletre került sor Gulácsy Lajos nyugalmazott püspök 85. születésnapja és nyugdíjazása alkalmából.

Vasárnap a munkácsi református templomban hálaadó istentiszteletre került sor Gulácsy Lajos nyugalmazott püspök 85. születésnapja és nyugdíjazása alkalmából. A remekbe szabott XVIII. századi templomot zsúfolásig megtöltötték Lajos bácsi jelenlegi, s korábbi gyülekezeteinek hívei, lelkésztársai és tisztelői.

A Kárpát-medencei reformátusságot Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke, a Magyar Református Egyház Zsinatának lelkészi alelnöke képviselte, de eljött erre a nagyszerű alkalomra Hegedűs Loránt nyugalmazott református püspök is. A vendégek sorában üdvözölhették a rendezők ezen az alkalmon Bacskai Józsefet, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának főkonzulját és Scherczer Károly konzult, valamint Lengyel Zoltán munkácsi polgármestert is, ott volt továbbá Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Brenzovics László, a KMKSZ alelnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnökének helyettese és Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke.

Az alkalom istentisztelettel kezdődött, amelyen Csomós József hirdette az igét. A püspök rámutatott: a hitben való kitartáshoz és cselekvéshez az olyan emberek szolgálnak példával számunkra, mint a most nyugalomba vonuló Gulácsy Lajos. Ezután dr. Vackó László, a munkácsi református gyülekezet gondnoka ismertette az ünnepelt életrajzát.

A továbbiakban sorra köszöntötték az ünnepeltet az egyházmegye vezetői, valamint azoknak a gyülekezeteknek és egyházi intézményeknek a küldöttségei, lelkipásztorai, ahol a főtisztelendő úr több évtizedes pályája során szolgálta az Urat, illetve amelyeknek kiépítésében és munkájában közreműködött. Eljöttek Munkácsra ezen a délutánon Mezővári, Halábor, Borzsova, Csap, Barkaszó, Csongor, Eszeny, Tiszaújfalu, Mezőgecse, Tiszacsoma, Kajdanó és Beregrákos képviselői, hogy köszönetet mondjanak az ünnepelt körükben végzett munkásságáért, s Gulácsy Lajos a jókívánságokért egy-egy szívének kedves emlék felidézésével mondott köszönetet, amelyek csodálatos módon még ebben az ünnepi pillanatban is az Úr ügyét szolgálták, hiszen Lajos bácsi úgy adta elő azokat, hogy mindenki okulhasson belőlük.

Csapi szolgálatával kapcsolatban eszébe jutott például, hogy a szovjet időkben határövezetnek számító településre csak neki volt belépési engedélye, gépkocsivezetőjének viszont nem. Az egyszerre több településen szolgáló lelkipásztornak így minden alkalommal ki kellett szállnia az őt szállító gépkocsiból a település határában, s gyalog megtenni az utat a templomig.

Kiválóan rávilágított a kárpátaljai lelkészi szolgálat nehézségeire annak a magyarországi református esperesnek az esete, aki vidékünkre látogatva szerette volna a gyakorlatban is megtapasztalni, mit jelent mifelénk az igét hirdetni, ezért elkísérte Gulácsy tiszteletest egy vasárnapi útjára. Hogy idejében eljussanak minden gyülekezethez, ahová istentiszteletre várták őket ezen a napon, kénytelenek voltak az autóban ebédelni. Csakhogy a magyarországi esperes nem szokott hozzá, így képtelen volt meginni a feketekávéját a mozgó autóban. Arra kérte vendéglátóját, álljanak meg néhány percre. Lajos bácsi figyelmeztette ugyan az esperest, hogy erre nincs idő, elkésnek az istentiszteletről, végül mégis engedett vendégének, aki később kénytelen volt belátni, hogy hibáztak, hiszen a megállás miatt csak a harangszó után értek a templomba. A nehéz nap végén a vendég bevallotta, most már tudja, mit jelent a lelkészi szolgálat Kárpátalján.

Köszöntötte a főtiszteletű urat számos fiatalabb lelkésztársa is, akik pályafutásukat Gulácsy Lajos irányítása alatt kezdték segédlelkészként. Hálával szóltak arról, amit a hit megvallása, az Isten szolgálatában végzett kitartó munka terén tanultak az idősebb lelkipásztortól, egyszersmind elnézést kérve ifjonti hevességükért, amellyel néha a lelkészi pálya nehézségeit fogadták. A püspök úr a rá olyannyira jellemző derűvel és szeretettel reagált e kedves vallomásokra, tréfálkozva megjegyezte például a sztálini lágerekben átéltek jogán, hogy talán ma is ráférne egy év kazahsztáni tanulóidő a fiatal papokra.

Zárszavában Gulácsy Lajos hálát adott Teremtőjének azért, hogy annak kegyelméből 65 éven keresztül munkálkodhatott. Arra intette a megjelenteket, figyeljenek jobban Istenre, hogy minél több jót cselekedhessenek, s minél kevesebbet kelljen utólag megbánniuk, és kapott feladatukat mindenkor örömmel végezzék.

pszv