2010. január 22.

2010. január 22., 09:00 , 471. szám

És felele Nábót Akhábnak: Isten őrizzen, hogy néked adjam az én atyáimtól maradt örökséget. (I. Kir. 21:3.)

A kimondott szónak akkor is súlya van, ha nem "nagy" ember szájából jön, hanem egy egyszerű, hétköznapi földműves ember mondja úgymond egy "nagy" embernek, mint itt a fenti Igében Nábót válaszol Akhábnak.

1. Szemben a hatalommal.Akháb, a gonosz, istentelen uralkodó szeretné megszerezni Nábót szőlőjét, mely Jezréelben szomszédos a király ottani palotájának - talán nyári rezidenciájának - kertjével. Jog szerint két lehetőség volt erre: elcserélni vagy megvásárolni. Ilyen értelemben tett ajánlatot, de Nábót nem fogadja el a király ajánlatát, mai szóval, nem volt partner ebben az ügyben. Ma sokan úgy gondolnák, hogy milyen szerencsétlen ez a Nábót! A királlyal kerülhetne üzleti viszonyba, könnyen lehet, hogy jobb helyen még jobb birtokot is szerezhetne. Aztán, ha már egyszer szomszédja lehet a királynak, ennél jobb esély nem kell a karrierhez. Ez a Nábót nem él ezekkel az ölébe hulló lehetőségekkel, de maradi ember! Nábót elutasító válasza nem a megszokotthoz való konzervatív ragaszkodás. Mélyebb oka van ennek.

2. Hűség Isten rendjéhez. Szőlője őseitől kapott örökség, melytől ő, aki Isten rendjében él, nem válhat meg. Valamikor Isten mérte ki a honfoglaláskor a törzseknek lakhelyét és birtokát, és erre úgy tekintettek nemzedékről nemzedékre, mint Isten tulajdonára. Apák fiaikra testálták a szent földet, őrizték és továbbadták utódaiknak azzal a meghagyással, hogy őrizzék és kényszerítő körülmények nélkül el ne idegenítsék. Isten mentsen attól, hogy odaadjam atyáim örökségét! Egyszerre bölcs és bátor. Válaszát személyes joga mellett Isten törvénye is motiválja. A haza nem eladó, még ha életébe is kerül.

3. Egyedül Isten a nagy. Nábót számára Isten parancsa fontosabb, mint a király kívánsága. Bátor kiállása öröksége mellett kifejezi az Isten rendjében élő nép szabadságát is, nem köteles megalázkodni egy istentelen kényúr kívánsága előtt. Így Nábót bátor kiállása példát statuálhat minden korban azoknak, akiknek nem Mammon az istenük, és nem azért élünk, hogy elherdáljuk atyáink testamentumát, hitét és szellemi örökségét. Azért lehet még ötven esztendei ateista elnyomás és szibériai börtönök után is egyházunk, mert voltak hűséges ragaszkodók, akik Krisztus Jézust koronázták királlyá és neki engedelmeskedtek. Ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság. Csak Isten a nagy - mondotta a prédikátor XIV. Lajos, a Napkirály koporsójánál.

Józan Lajos