A magyarság volt az élete

Fodó Sándor 70 éves lenne

2010. február 26., 09:00 , 476. szám

Fodó Sándor emblematikus figurája a kárpátaljai magyar közéletnek, szoktuk mondogatni, ha szóba kerül a neve, merthogy alakja megkerülhetetlen, amikor az utóbbi 30-40 év történéseiről esik szó. Ritkábban kerül szóba, hogy egy olyan korban élt s tudott tenni helyettünk is, amikor hiteles személyiségnek, embernek maradni is nehéz volt. Hetvenéves lenne ma, ha öt évvel ezelőtt váratlanul el nem ragadja közülünk a halál.

A krónikák feljegyzik, hogy 1940. február 26-án született Visken, s a felső-Tisza-vidéki községben végezte középiskolai tanulmányait is. Amikor eljött az ideje, a szovjet hadiflottánál szolgált, majd nyelvészetet tanult az észtországi tartui egyetemen, ahol 1967-ben szerzett diplomát.

Hazatérve az Ungvári Állami Egyetem magyar tanszékének a tanára lett egy olyan korban, amikor a tudományos munka feltételei siralmasak voltak, a nevelőmunka hivatalos célja pedig a szovjet embertípus kitenyésztése volt. Ebben a környezetben kísérelte meg magyar szellemben nevelni diákjait, s cselekvésre ösztönözni a diktatúra súlya alatt magába roskadó magyar értelmiséget. Fékezhetetlen tenni akarásának és hitének egyik látványos eredménye volt az az 1972-ben megfogalmazott s több száz aláírással alátámasztott beadvány, amelyet a Szovjetunió legfelsőbb pártvezetéséhez juttattak el eszmetársaival együtt a kárpátaljai magyar közösség jogainak védelmében.

Tevékenységének persze következményei voltak: eltávolították az egyetemről, évekig nem taníthatott, alkalmi munkákból tartotta el magát. Csak a hetvenes évek második felében, a politikai légkör enyhülésével térhetett vissza az egyetemre, hogy a fenyítés ellenére ott folytassa munkáját, ahol abbahagyta: igyekezett ébren tartani a halványuló magyarságtudatot az értelmiség egy újabb nemzedékében.

A nyolcvanas évek második felében, kihasználva a szovjetrendszer szorításának azulását, céljául tűzte ki, hogy szervezeti kereteket teremtsen a kárpátaljai magyarság érdekvédelmének. Kezdeményezésére és közreműködésével alakult meg 1989 februárjában a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), amelynek első elnökévé választották.

Ebben a minőségében elévülhetetlen érdemeket szerzett a helyi magyarság kulturális életének felpezsdítésében, a magyar oktatási rendszer kiteljesítésében és az oktatás minőségének javításában, a nemzetiségi alapon szerveződő civil kezdeményezéseknek a mindenkori hatalom általi elfogadtatásában és megerősítésében. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján, a rendszerváltás forgatagában küldetésének tekintette az 1944-es sztálinista megtorlások áldozatainak rehabilitálását. Szellemiségére és munkabírására jellemző, hogy 1992 és 1997 között a Kárpátaljai Református Egyházkerület főgondnoki tisztségét is betöltötte, nagyban hozzájárulva az elnyomás alól szabaduló egyház megújulásához.

Fodó Sándor egy olyan korszakban irányította a kárpátaljai magyarság érdekvédelmét, amikor a leköszönő diktatórikus rendszer örökségétől szabadulva, az új demokratikus elveket meghonosítva kellet helytállni magyarságunk, kultúránk, értékeink védelmében. S bár a kilencvenes évek kataklizmái a kárpátaljai magyar közösséget is megviselték, Fodó Sándor elkötelezettségét és érdemeit azóta sem vonta kétségbe senki. A hozzá hasonló emberek - bár megtehetnék - általában nem írnak örökérvényű tudományos munkákat, s szobrot, emléktáblát is csak akkor állítanak nekik, ha a politikai érdek éppen úgy kívánja. Viszont máig emberek ezrei emlékeznek a hangjára, s arra, amit sugallt, ami élete értelme volt: tenni a magyarságért minden körülmények között.

Hét hosszú, sorsfordító éven keresztül állt a KMKSZ élén. 1996-tól 2005. május 11-én, 65 éves korában váratlanul bekövetkezett haláláig a szövetség tiszteletbeli elnöke volt. Szülőfalujában helyezték örök nyugalomra, ahol síremlékéről soha nem hiányoznak a tisztelői által elhelyezett koszorúk és virágok.

szcs