Emlékoszlop Huszton

Pellionisz József huszár főhadnagy emlékére

2010. március 19., 09:00 , 479. szám

A huszti református templomkertben újabb emlékoszlop került felavatásra március 14-én. Ez alkalommal Pellionisz József 1848-49-es huszár főhadnagy emléke előtt tiszteleghettünk.

1820-ban született, egy írás szerint Aradon, Bona Gábor hadtörténész szerint Máramarosszigeten. Az édesapja szintén Pellionisz József az 1820-as években valóban Szigeten lakott és a városnak megbecsült, evangélikus vallású polgára volt. Ifj. Pellionisz József innen vonult be katonának, de 1848-ban már nemzetőrként védi hazáját, ősszel a 16. Károlyi huszárezredben őrmester, 1849. január 16-án hadnagy, június 10-én főhadnagy ugyanebben az ezredben, ezrede 4 századával ő is a Fel-dunai hadsereghez kerül. A peredi ütközetben tanúsított vitézségéért 3. fokozatú katonai rendjellel tüntették ki. A szabadságharc bukása után visszatért Szigetre, majd Husztra települt. 1867-1890 között a Máramaros megyei Honvédegylet tagja volt és híven ápolta a szabadságharc hagyományait, de kivette részét a város és a református gyülekezet közéletéből is, ez utóbbinak hosszú ideig főgondnoka is volt. A templomunk legutóbbi restaurációja során, a toronygomb szétszedése során a forradalomból maradt pénzérméket, egy 10 forintos Kossuth-bankót és a nevezett főhadnagy aláírásával egy rövid levelet találtunk, valamint egyházunk birtokában volt a 105. honvéd zászlóalj pecsétje. Pellionisz József 1902-ben halt meg. A régi temető felszámolásával díszes síremléke is megsemmisült.

Az emlékoszlop avatóünnepségére népes küldöttség élén eljött hozzánk többek között Tarlós István képviselő úr, Sziklavári Vilmos ungvári főkonzul, valamint jelen volt Szücs István huszti görög katolikus esperes is. Március 15-ét méltató ifjakat is köszönthettünk: Budapestről egy katolikus, Nyíregyházáról pedig az evangélikus gimnázium egy-egy osztálya látogatott el hozzánk.

E sorok írója ismertette a honvéd főhadnagy életrajzát, ezt követően Tarlós István és Sziklaváry Vilmos leleplezte az emlékművet. Végezetül Tarlós képviselő úr rövid, de reményekkel biztató beszédét hallgathatták meg az egybegyűltek.

Józan Lajos