2010. március 26.

2010. március 26., 09:00 , 480. szám

A mai vasárnapon, a virágvasárnapon az Úr Jézus bevonulására emlékezünk Jeruzsálembe, ugyanakkor innen indul el Jézus Krisztus szenvedésének útja. Ez a vasárnap kettős érzelmeket hordoz magába.

A szentmise elején a pap – mint egykor Jézus – ünnepélyesen vonul be a templomba, és Jézust úgy ünnepeljük, mint a dicsőség királyát.

A szentmise evangéliuma pedig már a passióról, vagyis Jézus szenvedésének útjáról szól.

Ez a vasárnap nagyon jól elénk tárja az ember életének útját. Az ember élete szép és tele van örömökkel, vidámsággal, ám ugyanakkor a szenvedés is jelen van. Ha az ember Istennel éli az életét, a szenvedést is könnyebben átvészeli, megérti annak lényegét. Amíg életünk csupa öröm és boldogság, addig nem keressük annyira az Istent, hogy köszönetet mondjunk neki a kapott örömökért, hisz olyan természetesnek vesszük a jót. De ahogy elromlik valami, eltűnik a boldogság az életünkből, akkor még a nem hívő ember is rögtön az Istent okolja érte. Az Úr Jézus önként vállalta értünk a szenvedés útját, hogy a kereszthalál által meghozza számunkra a megváltás örömét. Jézus az, aki megérteti velünk a szenvedés és a kereszthordozás értelmét, amely számunkra is meghozza az örök húsvétot.

Rácz István