Katasztrófa sújtotta területté nyilvánítanák Aknaszlatinát

2010. március 26., 09:00 , 480. szám

Helyi népszavazást tartanak Aknaszlatinán arról, hogy kérik-e az ott lakók az ukrán kormánytól a bányaomlások által veszélyeztetett település katasztrófa sújtotta területté nyilvánítását. A lakók minap népgyűlésen döntöttek a referendum megtartásáról.

Az egykor sóbányáiról híres településen ma már csak egyetlen bánya működik, a 8-as, úgynevezett Lajos-bánya, tudjuk meg Kocserha János alpolgármestertől. A betörő talajvizek kiemelésére szolgáló szivattyútelep azonban ebben a bányában sem működik már, így az utóbbi mintegy három hétben nem szivattyúzták a vizet a járatokból, s az alsó szintet ki is ürítették, teszi hozzá. Mint rámutat, ha ezen a helyzeten nem sikerül változtatni időben, az az egész település sorsát megpecsételheti.

Igaz ugyan, hogy ezekben a napokban nem következett be újabb bányaomlás a térségben, hangoztatják a nagyközségben, a mostani tétlenség következményei azonban csak néhány hónap vagy év múlva mutatkoznak majd meg teljes drámaiságukban, ahogyan az például a szomszédos Ivano-Frankivszk megyei Kaluzsban történt a közelmúltban. Részben azért is alakult a falugyűlést és a helyi népszavazást kezdeményező csoport a nagyközségben, hogy elkerüljék a kaluzsihoz hasonlóan tragikus helyzetet, mutat rá Kocserha János.

A településen azt remélik a népszavazástól, hogy a hatóságok felfigyelnek majd erre a kétségbeesett lépésre, s legalább Aknaszlatinának azt a részét katasztrófa sújtotta övezetté nyilvánítják, amely közvetlenül a bányaművelés által érintett terület fölé épült. "Az utóbbi négy esztendőben a községi tanács évi 2-3 levelet intézett Ukrajna vezetőihez – a parlamenthez, az államfőhöz, a miniszterelnökhöz és az ágazati miniszterhez –, ám nem sok sikerrel. Bízunk benne, hogy a referendum eredményének nagyobb visszhangja lesz" – mondja a polgármester-helyettes.

A problémát az okozza, hogy az ukrán állam másfél évtizede nem finanszírozza a sóbánya működését és a tárnáiban létesült allergológiai kórház fenntartását. Mivel Kijev nem biztosítja a bányavájatokat elárasztó talajvíz kiemelését, az kioldja a felszín alatti sórétegeket. Az ennek nyomán fellépő külszíni omlások következtében több száz méter átmérőjű mély tölcsérek keletkeznek a bányásztelepülés határában.

Csak aki saját szemével látta már a bányaomlások következtében hátramaradó krátereket, az tudja megítélni a települést fenyegető veszély nagyságát és komolyságát. Márpedig a bányaművelés által érintett területen fekszik a nagyközség két iskolája, a posta, a kórház, több mint háromszáz lakóház, tudjuk meg. Ha ez nem katasztrófahelyzet, akkor mi számít annak? –kérdezik az aknaszlatinaiak.

"Ott tartunk, hogy amennyiben az elkövetkező mintegy két hónapban nem változik a helyzet, elbúcsúzhatunk a nyolcas bányától" – véli Szedlák Gyula, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetég helyi alapszervezetének elnöke, aki maga is bányászként dolgozott, amíg volt munka a tárnákban. A szakember rámutat: a Tisza vízgyűjtőterületéhez tartozó bányában nagyon fontos, hogy kifogástalan legyen a vízelvezetés. Ez az elmúlt mintegy 200 évben jól működött, de az utóbbi húsz esztendőben nem fordítanak kellő figyelmet és pénzt a rendszer fenntartására, ami megbosszulja magát.

Aknaszlatinán úgy látják, ha sorsára hagyják a bányát, a település sorsa is megpecsételődik, a lakosság egy jelentős hányada elhagyni kényszerülhet a nagyközséget.

(hk/MTI)