A "nyaralóvendég"

2010. április 9., 10:00 , 482. szám

Nem járt kint január óta. A hétvégi telkén. De most eljött az ideje. Az ünnepek miatt lett egy hosszú hétvégéje. Futja arra a három nap, hogy kicsit kicsinosítsa a félig fa-, félig kőházikót is. Gondolatban már előre összeállította a teendők sorrendjét. Először kijavítja a tetőt. Utána újrafesti a fa részeket, a tornác korlátját. A szerszámokat és kisgépeket is rendbe kell hozni. Aztán következhet a kertészkedés.

Az ő telke volt a legmagasabban, csaknem a domb tetején, a dácsasor legszélén. A házikótól egy karnyújtásnyira már ott volt a rekettyés, mögötte pedig egyre sűrűbben sorjáztak a bükkfák. A nyaralók között kanyargó földút az ő házikójához már nem ért fel. Így, szokás szerint, leparkolta az autóját a rövid kaptató előtt.

József felkapaszkodott a "régen" látott ingatlanhoz. Már-már nyúlt a zsebébe a kulcscsomóért, amikor észrevette, hogy a zárat kifeszítették, a lakatot is letörték. Betörők jártak itt! Zsiványok! Elkáromkodta magát és dühösen rontott be az egyetlen helyiségbe. És a látványtól majdnem hátrabucskázott. Mert a tisztán és rendben hagyott szobában most hatalmas felfordulás uralkodott. A sodronyágy matracán pedig egy férfi horkolt.

A vállánál ragadta meg. És jól megrázta. Az ismeretlen erre meg József nem éppen búgó hangjára felocsúdott. Hirtelen felugrott. Honnan, honnan nem egy közepes méretű kést is előrántott. S azonnal támadásba lendült. Ám a nyaraló gazdája sem volt anyámasszony katonája, sem olyan testalkatú, akit már egy gyengébb fuvallat is messzire tud repíteni.

Egymásnak estek. A dulakodás hevében a férfi először Jóska derekát vágta meg, majd jobb felkarján ejtett sebet. Egyik sem volt súlyos, netán végzetes. A támadó, miután látta, hogy ellenfele így sem adja fel, sőt, a sérülések csak még dühösebbé és elszántabbá teszik, jobbnak látta, ha menekülőre fogja a dolgot. A kést a tett közvetlen helyszínén elhajítva nekiiramodott az erdőnek.

Miután a sebeit szemügyre vette és látta, hogy nincs komoly baj, József előkotorta a mobiltelefonját, és nem is a mentőket, hanem a rendőrséget tárcsázta. A helyszínelők a tárgyi bizonyítékon, azaz a kés pengéjén kívül a nyaralóban még számos helyen megtalálták az elkövető ujjlenyomatát. Józsefnek pedig azt tanácsolták, hogy biztos, ami biztos, menjen orvoshoz, láttassa el a sebeit és vetesse fel a látleletet. A sértett saját kocsiján vitte be magát a városi kórházba.

A pontos személyleírás és az ujjlenyomatok ellenére a tettest eddig még nem sikerült kézre keríteni. Igaz, a bűnügyi nyilvántartásban sem szerepel.

József azóta ismét járt a nyaralójában. Azonban, újabb esetleges "incidenstől" tartva, már nem egyedül, hanem két "testőr" kíséretében. Magával vitte ugyanis sógorát és annak legényfiát is.

Ekkor vették tüzetesebb vizsgálat alá a házikót. S az alatta lévő pincehelyiségbe érve csupán hűlt helyét találták a benzinfűrésznek, a motoros fűnyírónak, a szerszámkészletnek. De lába kélt az ásónak, a kapának, a gereblyének, sőt, József viharvert esőkabátjának is...

Tárczy Andor