2010. május 7.
Vakgyógyító vasárnap (Jn 9, I-41)
Elképzelhetjük, de el nem mondhatjuk, mit jelenthetett a találkozás, amely során a vakon született embert látóvá tette Jézus. Fölért az egy újjászületéssel. Ráadásul nemcsak Isten szép világát látta meg, hanem Jézusban a világ világossága ragyogott föléje.
A legfőbb panasza az volt egy születésétől vak embernek, hogy nem láthatja gyermekeit, s nem tudja elképzelni, hogy mit jelent az, hogy szépek, kék a szemük, barna a hajuk.
De a testi vakságnál sokkal szörnyűbb a lelki vakság. Hogy mit jelent a lelki vakság, elég az ősszülők bűnbeesésére utalnunk. Nem látták meg Isten szeretetét, hogy a Teremtő gyermekeivé fogadta őket és a mennyei boldogságra választotta ki őket!
Hogy mit jelent a lelki vakság, elég magunk elé idézni a sok öngyilkosságot, a sok meghasonlott ember búcsúlevelét, amelyből az látszik, nem látják életük értelmét.
Boldog az az ember, aki az életben nem vakon tapogat, hanem a kinyilatkoztatást megismeri és látja az életcélt, amiért a Teremtő megalkotta őt. Boldog az, aki az isteni reményben él. Boldog, aki előre látja az örökséget, amelyet az Istentől kap majd hűségéért. Boldog az az ember, aki nemcsak azon töpreng, hogy a gonoszság uralkodik a világon, hanem érzi, látja, hogy Istennek nagyobb a hatalma.
Amikor a vak embernek megnyíltak szemei, kitágult az a világa, amelyben eddig botorkált. Valami ehhez hasonló történik vallásos életünkben, ha Jézussal találkozunk. Az emberiség elkerülhetné nyomorúságának nagy részét, ha alávetné magát Krisztusnak.
Jézus nélkül vakok vagyunk! Nem szakadhatunk el Tőle, s nem szakadhatunk el Egyházától. Nem szakadhatunk el a templomtól, a szentségektől. Ezeken keresztül fogja Ő a kezünket és vezet. Vezet minket, a vakokat, a bizonytalanokat, vezet Ő, aki a biztonság!
Szent küldetésünk, hogy mi is megnyissuk a másik ember szemét. A szülőknek, a hitoktatóknak, a pedagógusoknak nem lehet szebb céljuk, mint megláttatni a gyermekkel az igazságot, az Istent, a szépséget, ami a világban van és az Örök Szépséget.
Ha valakinek a szemét elvakította a bűn, a szenvedély - szent kötelességünk kiemelni őt a sötétségből!
Ezt tette Jézus és ezt bízta reánk.
Hrabár Tamás
