Lovasroham és a hangyák lázadása

2010. május 7., 10:00 , 486. szám

Lenin az utolsó években, amikor még használni tudta az agyát, a kommunizmus megvalósíthatóságán tipródott. Tiszteletreméltó realizmussal úgy látta, hogy a politikai hatalom megszerzése egy kommunista bolsevik párt által a munka könnyebb része, hogy az ő saját metaforáját idézzük, egy merész lovasroham, amellyel néhány magaslatot elfoglaltak, az ostrom meg a lövészárokharc csak utána kezdődik.

A régiósoknak nincs olyan kaliberű teoretikusa, mint a bolsevikoknak Uljanov-Lenin volt, de azért ők is érzik, hogy az ukrán állam hatalmi pozícióinak a megszerzése az egyszerűbbik feladat uralmuk stabilizálása szempontjából. A döntő kérdés - akárcsak a bolsevikoknál - a gazdaság, illetve a népjóléti intézkedések rendezése. Ha a nép életszínvonalának drasztikus csökkenését érzékeli, a donok hatalma bedől, mint vasbeton építmény, ami alól kiment a futóhomok.

Az ukrán gazdaság jelenlegi formájában nem alkalmas a jelenlegi nyugdíjak, fizetések, egyéb szociális juttatások finanszírozására. Hogy ezeket a kifizetéseket mégis hogyan sikerült folyósítani, arra a válasz igen egyszerű - hitelből. Ha van szponzor az ukránok által jogosan nyomorként megélt, de még így is finanszírozhatatlan életszínvonal dotálására, a rendszer eldöcög, ha nincs, összedől.

Az ukrán rablóelit mindig kétirányú portyázással próbálta a szükséges eszközöket megszerezni: az oroszoktól olcsó gázt, a Nyugattól alacsony kamatozású hiteleket.

A donoknak mindenképpen a javára kell írni, hogy nem rögtönzésszerűen állnak hozzá a probléma kezeléséhez, hanem alaposan és elszántan. A gáz-flotta barter lebonyolításához komoly elszántság kellett, hiszen ezzel a végsőkig hergelték a nacionalistákat. Szimbolikusan mégiscsak eladták Ukrajnát. A drasztikus gázáremelés azonban valóban nagyobb veszély a donok uralmára, mint a galiciánerek hisztije. Különösen úgy, hogy Timosenko, Juscsenko, Jacenyuk továbbra is arra összpontosít, ki legyen Janukovics ellenzékének vezére.

A parlamenti füstgránátok nem annyira az üléstermet borították ködbe, mint az ukrán társadalmi politikai valóságot. Azt a benyomást keltették, hogy a flottaügy lenne a legfontosabb napirenden lévő kérdés. Pedig nem. A pár perc alatt lezavart költségvetési szavazás sokkal fontosabb esemény volt, mivel a nyugati kölcsönök megszerzése a fontosabbik feladat. A donok szempontjából a fő hadszíntér.

A nemzetközi valutaalappal (IMF) történő megállapodáshoz kellett egy 6% GDP-arányos költségvetési hiányt felmutató költségvetést elfogadni. Tényleg 6%-e a dokumentumban leírt 6%? Mennyivel unalmasabb kérdés, mint a "vége-e Ukrajna függetlenségének Szevasztopol 2042-ig történő bérbeadásával?". Amennyivel unalmasabb, annyival nagyobb a hordereje az első kérdésnek a "mindörökké Janukovics" terv sikere szempontjából.

A válasz egyébként egyértelmű - az olcsóbb orosz gázzal sem fértek bele Azarovék a 6 %-ba. Kicsit trükköztek, felültervezték a kiadásokat, és nem számolták bele a költségvetési hiányba a Naftogaz veszteségeit (az olcsóbb lakossági gáz árát), a nyugdíjkassza hiányát (amivel a költségvetés beszáll, hogy fizetni lehessen a nyugdíjakat), a bankok kapitalizációját (a sorozatos bankcsődök elkerülésének az árát).

A kérdés tehát korrektül úgy hangzik: elnézi-e az IMF Azarovék trükközését és megmenti-e Ukrajnát az államcsődtől?

A végleges választ elemzői pozícióból nem lehet megadni. Esélyeinket azonban egyértelműen rontja a görög történet. A görögök története - a hangya és a tücsök sztorija, áttéve a felülköltekező és azt trükkök százaival takargató görögökre meg a németekre, akiknek a számlát kellene állniuk. Mint ismert, a mesében a hangya azt mondja a muzikális, de a munkamorál iránt érzéketlen tücsöknek, hogy most már táncolj, barátocskám.

Mivel a görög csőd igen nagy károkat okozna az európai integrációnak, megmentik őket, ha azok belemennek egy 20-30%-os életszínvonal-eséssel járó megszorító csomagba. A sokak által szélhámosságnak tekintett európai integráció azért működött idáig, mert a németek állták a számlát. Fizettek a francia parasztoktól kezdve a görögök, spanyolok, portugálok felzárkóztatásán keresztül még az újraegyesítésért, valamint a keleti bővítésért is. Most a görögök nyílt szélhámoskodásán besokalltak, amiért a görög sajtó lenácizta őket.

Vita folyik azon, hogy Európa "hangyái", a németek azért voltak ilyen bőkezűek idáig, mert elfogadták magukra nézve a "bűnös nemzet" koncepciót, vagy mert az EU a német dominancia újjáépítésének álcázott formája. A lényeg, hogy most fellázadtak és nem fizetnek ingyen.

Ukrajna az IMF-nél kuncsorog pénzért, ott meg az amerikaiak a janik, akik most kapták meg az ukrán bombagyártásra alkalmas uránkészletet. Ez már nem kerül bin Ládenék kezébe.

A görög mentőakcióban azonban teljes IMF-EU összhang mutatkozott abban, hogy a szemérmetlen trükközést nem szabad elnézni, mert abból még nagyobb baj származik.

Mutatkoznak is jelei annak, hogy Azarovék afféle nyitó ajánlatnak tekintik a most elfogadott költségvetést. Van benne egy sor törvényellenes passzus, ami felhatalmazza a kormányt szükséges lépések megtételére. Ha a szponzorok ragaszkodni találnának a reális 6%-hoz.

Azt meg merem jósolni, hogy ahol eldől, mi lesz Ukrajna igazi költségvetésében, nem fognak füstbombákat hajigálni, még a hangját sem fogja felemelni senki. Legfeljebb az érintettek fognak nyögni és fogakat csikorgatni.

SZ.K.M.