A "visszatért" magyar posta (1938-39)

Múltunk egy darabja

2010. május 7., 10:00 , 486. szám
Fenyves Andor az ugyancsak visszatért felvidéki Losoncon beregszászi képeslapot adott ki a "Visszatért" bélyegzővel illusztrálva.

Kárpátalja 1938-39-es visszacsatolása Magyarországhoz a bécsi döntés nyomán nem csupán a világtörténelem szempontjából lehet érdekes, az itt élők sorsának alakulása is sok tanulsággal szolgálhat. Például gondolt-e már arra a kedves Olvasó, hogyan levelezhettek nagyapáink hetven évvel ezelőtt, amikor néhány óra leforgása alatt megváltozott az állampolgárságuk, az internet és az e-mail pedig még a tudományos-fantasztikus irodalomban sem létezett? Nos, Horváth Lajos magyarországi történész Kárpátaljai postatörténeti füzetek című sorozatának 6. része érzékletes képet fest erről a korszakról.

A kor történései az ideológiai korlátok ledőlésével immár széles körben ismertek Kárpátalján is. A tengelyhatalmak, azaz Németország és Olaszország 1938. november 2-án Bécsben kihirdetett döntőbírósági határozata értelmében jelentős, a trianoni békediktátum által elszakított területek kerültek vissza Magyarországhoz, így Kárpátalja síkvidéki része is, Ungvár, Munkács és Beregszász városokkal. A magyar honvédség 1938. november 9-10-én vette birtokba e területeket. Kárpátalja vissza nem csatolt, főleg hegyvidéki részei 1939 márciusáig de jure csehszlovák fennhatóság alatt maradtak, illetve ezen a területen alakult meg a Volosin-féle úgynevezett Karpatszka Ukraina államalakulat. Azután március 14-én bejelentették az önálló Szlovákia megalakulását, március 15-én a német csapatok megszállták Cseh- és Morvaországot, március 15-én hajnaltól március 18-a estéjéig a magyar honvédség alakulatai bevonultak Kárpátalja fennmaradó részeire is.

Ebben a történelmi helyzetben kellett a magyar királyi postának felkészülnie a visszacsatolt területek postaszolgálatának ellátására. Mint Horváth Lajos rámutat, a magyar postai személyzet a felszerelésekkel és kellékekkel együtt az előrenyomuló honvédalakulatok előőrseivel érkezett meg a postahelyekre, s már az úgynevezett visszatérés napján megkezdte a szolgáltatást.

A helyzet azonban távolról sem volt egyértelmű és egyszerű azokban a napokban. A magyar posta például kezdetben, azaz 1938. november 9-től egészen november 25-ig, engedélyezte a korábbi csehszlovák bélyegek, díjjegyesek felhasználását a postai forgalomban, abból az alapelvből kiindulva, hogy "a népet mindennemű károsodástól meg kell óvni". A posta rendelete szerint a csehszlovák díjszabást kellett alkalmazni akkor, ha kizárólag csehszlovák bélyeggel bérmentesítették a küldeményt. Viszont a magyar díjszabást alkalmazták, ha csehszlovák és magyar, ún. vegyes bérmentesítés történt. A gyűjtők körében máig izgalmas anyagot jelentenek a vegyes bérmentesítés napjaiban útnak indított, azaz csehszlovák és magyar bélyegekkel is ellátott postai küldemények.

Külön érdekességet jelent, hogy Kárpátalja visszacsatolása alkalmából három postahivatal, a beregszászi, a munkácsi és az ungvári "Visszatért" feliratú alkalmi bélyegzőt használt a levélpostai küldemények bélyegzésére, amelyeken emellett az adott város neve, s az évszám, tehát 1938 is szerepelt. A küldeményeket természetesen a szabványos hely-keletbélyegzővel is el kellett látni. A különleges bélyegzők általában 1938. november 9-től december 10-ig voltak használatban.

"Természetesen nagy volt az izgalom országszerte és a beregszászi postahivatalban is – írja Horváth Lajos a november 9-i beregszászi eseményekkel kapcsolatban. – Így fordulhatott elő, hogy az "A" ellenőrző betűs hely-keletbélyegzőt a postai alkalmazott 17 órakor hibásan állította be. A lenyomaton/kétszer is!/ "38. X. 17." látható. Vagyis, ha ez a dátum igaz lenne, a honvédség már október 9-én bevonult volna Beregszászba."

A Felvidék és azon belül Kárpátalja visszacsatolása alkalmából Hazatérés címmel két értékből álló bélyegsorozatot adott ki a magyar királyi posta Légrády Sándor tervezésében. A Szent István (20 fillér) és Szent Korona (70 fillér) felülnyomásakor a "Visszatért 1938" szöveggel "a nemzet- és országegyesítés két szimbólumát alkalmazták az új helyzet demonstrálására".

A Magyar a magyarért elnevezésű sorozat 1939. január 16-án jelent meg, ennek második darabja Munkács várát ábrázolja. Ez az első magyar bélyeg, amelyik témáját Kárpátaljáról veszi, jegyzi meg Horváth Lajos.

A visszacsatolás után még jó ideig, helyenként több hónapig is forgalomban maradtak a csehszlovák képeslapok a helyi postahivatalokban és kereskedésekben. Mivel azonban a magyar hatóságok láthatóan nem korlátozták használatukat, még Kárpátalja teljes visszavételét követően, azaz 1939 márciusa után is előfordult, hogy ilyen képeslapokat adtak postára.

Egy, a Beregszász központjában álló Grand Hotelt ábrázoló csehszlovák lapon írta meg Zahál ezredparancsnok is bevonulásának hírét Budapestre: "Itt vezettem be ezredemet díszmenetben, kaptam virágot, csókot, ölelést, majd lehúztak a lovamról. Volt paplanos ágy, meleg szoba, sőt még meg is fürödhettem." Kelt Beregszászon 1938. nov. 11-én.

A helyi fényképészműtermek és az amatőr fényképészek észlelték az igényt a "magyar" város- és községképes lapok iránt, így ezek kiadása már 1938 decemberében megkezdődött. Majd 1939 tavaszától kezdtek elterjedni a nyomdailag előállított postai képes levelezőlapok is.

A kárpátaljai postahivatalokba irányított magyarországi személyzet csak elvétve beszélte a ruszint, németet, románt, jiddist, ami kellő türelem híján a hivatalnokok részéről óhatatlanul konfliktusokhoz vezethetett esetenként. Horváth Lajos ezzel kapcsolatban dr. Egan Imrét, a ruszin nép apostolaként számon tartott Egan Ede fiát idézi, aki a visszacsatolás napjaiban járta be Kárpátalját: "Egyik autóutamon néhány pillanatra a munkácsi postahivatalba vetődtem, postám iránt érdeklődni. Ugyanebben a percben a postatisztviselő egy fiatal legénynek – mint "továbbíthatatlant" – visszadobott egy levelet, amelyen pedig név és címzés a legpontosabban, sőt valósággal kalligrafikus írással volt feljegyezve, igaz, hogy németül. Szóba álltam a legénnyel: egy árva szót nem tudott magyarul, de csehül igen, ami viszont természetes is, hiszen az ő 18 éve a 20 évi megszállás idejére esett. Kivettem a legény kezéből a levelet és az épp odalépő postafőnökhöz intéztem kérdést a továbbítás akadálya iránt. Kiderült, hogy ily akadályok nincsenek, s a tisztviselő csakis túlzott sovinizmusból tagadta meg – merőben jogtalanul – a német címzésű levél felvételét. Ha nem lépek közbe, ... mily csinos kis "nemzetiségi sérelem" támadhatott volna ezen egészen jelentéktelen kis esetből, egy kötelességét merőben félreismerő, alárendelt tisztviselő egyéni hepciáskodásából." Úgy véljük, nemcsak minden idők postahivatalnokainak, de politikusoknak is megfontolandó tanulsággal szolgál ez az eset.

hk