Aranyat érő zöldmunkák a szőlőben

2010. június 11., 10:00 , 491. szám

A szőlő hajtásainak különféle kezelése, a zöldmunkák a metszéssel szorosan összefüggő, azzal egymást kiegészítő műveletek. A hajtásválogatással, kötözéssel, hajtásrögzítéssel, csonkázással, hónaljazással kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat Jakab Sándor beregszászi szőlész és borász foglalja össze.

A metszéshez hasonlóan befolyásolni tudjuk velük a tőke fejlődését, növekedését, termékenységét, a termés minőségét. Jól szabályozhatjuk segítségükkel például a lombfelület nagyságát, elhelyezkedését. A tenyészidőben végzendő teendőkre a szőlőskertekben feltétlenül érdemes mindig nagy figyelmet fordítani. Sokkal eredményesebb lesz ugyanis a munkánk, szebb és erősebb tőkéket kapunk, számottevően befolyásolhatjuk a termés minőségét. A szakszerű zöldmunkák hatására a must például 2-3 cukorfokkal édesebb, a hozam pedig 15-40 százalékkal nagyobb lehet.

Hajtásválogatás

Ez a metszést kiegészítő, lehetőleg virágzás előtt végzendő munka legalább olyan hozzáértést kíván, mint a metszés. Ez az utolsó lehetőség a tenyészidő elején, hogy a termőegyensúlyt helyreállítsuk. Jó alkalom ez arra, hogy a szakszerűtlen metszésen módosítsunk, s például a fagy okozta kárt mérsékelni tudjuk. Különösen akkor nagyon fontos a válogatás, ha igen nagymértékű a hajtásképződés. Ennek oka lehet a túlzott nitrogéntrágyázás, a szakszerűtlen terhelés.

Amennyiben elhagyjuk a hajtásválogatást, a sűrűn növő hajtások elnyomják egymást, egyik sem fejlődik megfelelően, nem kapunk majd a következő évi metszéshez erős, fejlett vesszőket. A túl buja lombozat azért is káros, mert a zsúfoltság, az árnyékolás csökkenti a növényvédelem hatékonyságát, lehetőséget nyújt a kártevők (a szőlőmolyok, az atkák) és a kórokozók (a lisztharmat, a peronoszpóra, a szürkerothadás) gyors és nagyarányú elszaporodásához.

A hajtásválogatás a fiatal, kialakításban lévő tőkék esetén nélkülözhetetlen. Az alakítás éveiben a korai hajtásválogatás a célszerűbb, mert így a növény kevesebb tartaléktápanyagot veszít. A telepítés utáni években mindenféle művelési mód esetén elég a tőkén 2-3 erős, fejlett hajtást hagyni. Fürt ne maradjon, mert gyengítheti a tőkét. A harmadik évben a fejművelésű tőkéken 4-6, a következő évben viszont már 8-10 hajtást hagyjunk. Az 1-1,2 négyzetméter tenyészterületű tőkéken a tőke erősségétől függően 6-18 hajtást hagyjunk. A középmagas, a magas kordon- és a lugasművelésű tőkén a karon, illetve a karokon a fajta jellege és fejlettségük alapján 10-12 cm-re ritkítsuk a hajtásokat. Az ikerhajtások közül csak az egyiket hagyjuk meg.

Kötözés, hajtásrögzítés

Ha tőkénk hajtásait valamilyen módon nem rögzítjük, szabadon csüngve hamar letörhetnek, az érő fürtök beszennyeződhetnek, megsérülhetnek. Ha nem rögzítjük megfelelően a hajtásokat, egymást és a termést is beárnyékolják. Mindezt elkerülhetjük, ha a tőkénk hajtásait rendszeresen és gondosan kötözzük, és az elszakadt kötéseket pótoljuk. A rögzítés, kötözés jellegét a támasz, a támaszrendszer módja, a tőke fejlettsége határozza meg. Általában 3-4 alkalommal szükséges elvégezni. Az első kötözésre május végén, június elején kerüljön sor. Az egyes kötések 20-40 cm-re helyezkedjenek el egymástól. Az új telepítésű és fiatal tőkék hajtásait különösen nagy figyelemmel kezeljük. Ha nem kötjük őket karóhoz, könnyen letörhetnek, megsérülhetnek.

Ha egyszálas huzalú a támberendezésünk, a hajtásokat a mennyiségüktől függően egyenként, laza nyalábban vagy legyező alakban kötözhetjük a tartóhuzalokhoz.

Csonkázás

A hajtásnövekedés szabályozásának, a termőegyensúly visszaállításának régóta ismert módja a csonkázás, a tetejezés. A túlzottan hosszúra nőtt hajtások nem kívánatosak, mert amellett, hogy a csúcsuk úgysem érhet be, feleslegesen vonják el a tőkétől a tápanyagot, a vizet, visszahajolva nagymértékben beárnyékolják a fürtöket, a hajtásokat, és azok rosszabbul érnek be. A késői (augusztusi, szeptember eleji) peronoszpórafertőzés is a hajtáscsúcsokon szokott megjelenni. A permetezés hatékonysága is csökken, mert a lombozat belsejébe alig kerül permetlé. Különösen veszélyes a buja lombozat esős ősszel, mert fokozza a szürkerothadás (a botritisz) gyors terjedését.

Akkor csonkázzunk, ha a tőkék hajtásai a kedvező magasságot, a támberendezést már 30-40 cm-rel meghaladták, és kezdenek visszahajolni. A legfelső fürt fölött legalább 5-6 levél maradjon. Az a kedvező, ha a termőcsapok, a termővesszők hajtásai 1-1,5 m hosszúak.

Legjobb a június végi, július eleji csonkázás, mert növeli a tőke erőnlétét, javítja a fürttermés minőségét. A túl korai azért nem célszerű, mert erős hónaljhajtás-képződést indít el, és gyengíti a tőkét.

Az újtelepítésű és fiatal (2-4 éves) szőlőt nem szabad csonkáznunk. Arra kell ugyanis törekedni, hogy minél fejlettebb, erősebb gyökerű tőkét kapjunk, és minél hamarabb megkezdhessük a művelésmód szerinti kialakítást. Csak akkor csonkázzunk - a vesszőbeérés érdekében -, ha a szőlő a növekedést még szeptember közepére sem hagyná abba.

Hónaljazás

A csonkázás kiegészítő művelete. Azért szükséges, mert a hajtások levélhónaljának nyári rügye a kialakulás után rendszerint kihajt, és fokozza a lombozat zsúfoltságát. Az erős hónaljhajtás-képződés különben arra utal, hogy megbomlott a növény egyensúlya. Kismértékű rügyterhelés, túlzott nitrogéntrágyázás, sok csapadék és a túl korai csonkázás idézheti elő.

Régebben - helytelenül - a teljes hónaljhajtást eltávolították. Az újabb tapasztalatok szerint ez káros, mert a fiatal hónaljhajtás először ugyan inkább tápanyagot fogyaszt, az alsó levelei kifejlődése után azonban jelentősen részt vesz az egész tőke szénhidráttermelésében, ami kedvező a fürt fejlődésére. A hónaljhajtásokat két-három levelet meghagyva csípjük, törjük vissza. Ezt a műveletet általában a tenyészidő alatt háromszor-négyszer ismételjük meg.

Jakab Sándor/pszv