Hogyan vadásztak az "elvtársak"?

2010. június 18., 10:00 , 492. szám

A szovjet vezetők szerettek elzárt természetvédelmi területeken vadászni, s ezt a kikapcsolódási formát nemcsak bőséges lakomákkal kötötték egybe, hanem fontos államügyek megvitatásával is.

Leonyid Iljics Brezsnyev, aki a Szovjetunió fénykorában vezette a kommunista pártot és az országot, nagyon szeretett vadászni. Egyik tábornoka elmesélte, valahányszor az első titkár sikeres lövése következtében lábukhoz hanyatlott egy-egy vad, Leonyid Iljics megengedte kísérőinek, hogy töltsenek maguknak egy kupica vodkát.

A pártvezető vadásztársaságában kialakult egy másik hagyomány is. A testőrség parancsnokának ki kellett kanyarítania egy-egy darab húst az elejtett vadakból a vadászat minden résztvevője számára. Sőt! Az első titkár még a politikai bizottság azon tagjainak is küldött alkalomadtán a zsákmányból, akik részt sem vettek a vadászaton. Néha még fel is hívta őket, hogy elmesélje a vadászat részleteit, s tanácsokat adjon az ajándékba küldött vadhús elkészítéséhez.

Mindezeket a hagyományokat Brezsnyev elődjétől, Nyikita Hruscsovtól vette át és fejlesztette tovább. Eredetileg ugyanis Hruscsov volt az, aki a munkások és parasztok demokratikus országában ismét meghonosította ezt a királyi szórakozást. Az ötlet, hogy speciális természetvédelmi területeket, vadgazdaságokat hozzanak létre az ország magas rangú vezetői számára, persze nem a "kukoricás vezér" fejéből pattant ki, hanem Josip Broz Titótól, Jugoszláviából leste el még egy 1956-os látogatása idején. Történt ugyanis, hogy a jugoszláv vezető a hivatalos megbeszélések után a ma Horvátországhoz tartozó Brioni-szigetekre vitte vadászni a szovjet vendégeket, hogy kötetlen keretek között folytathassák a megbeszéléseket. Hruscsovnak annyira megtetszett az ottani állatparadicsom, s különösen a vadászház, hogy hazatérve utasította az illetékeseket, hozzanak létre egy hasonló vadrezervátumot.

Amikor azután még ugyanazon év decemberében Tito viszonozta a látogatást, Hruscsovnak már volt mivel eldicsekednie: vendégét vadászatra hívta meg a krími természetvédelmi terület erdőségeibe. Az esemény annyira szokatlan volt, hogy arról még az egyik országos napilap, az Izvesztyija is beszámolt, megemlítve, hogy a vadászat sikeres volt, a vadászok trófeákkal tértek vissza a hegyekből. Később kiderült, hogy a lap ezzel a hírrel gyakorlatilag az állam vezetőinek törvényszegéséről számolt be a vadászatban jártas olvasóknak. Hiszen nem sokkal a nagy szovjet-jugoszláv vadászat előtt az Ukrán SZSZK-ban, amelynek Hruscsov két évvel korábban adta át a Krím félszigetet, új szabályozás lépett életbe, amely tiltotta a szarvasok kilövését. Amikor fény derült az újságírói "baklövésre", a hatóságok megtiltották a sajtónak, hogy beszámoljanak az ország vezetőinek vadászkalandjairól.

A vadászat ennek ellenére egyre népszerűbbé vált a párt- és állami vezetők körében. Amikor például 1964-ben elhatározták Hruscsov leváltását, a puccsban résztvevő kommunista vezetők többször is a Moszkvához közeli Zavidovóban találkoztak, a szeretett Leonyid Iljics kedvenc vadásztanyáján.

Az évek múlásával számos legenda és anekdota terjedt el a lakosság körében az ország hatalmasainak vadászatairól. A nép körében például úgy tartották, hogy a vezetők többsége nem értett a vadászathoz, leginkább az eléjük vezetett, elkábított vadra lőttek, illetve rejtett mesterlövészek ejtették el helyettük a zsákmányt. Ezek a történetek azonban - bár nem alaptalanok - általában túlzók. A vezető szovjet politikusok többsége háborút megjárt, fegyverrel bánni tudó ember volt, akik általában nem szorultak rá a külső segítségre. Az már más kérdés, teszik hozzá a korszakra visszaemlékező hivatásos vadászok, hogy sokan közülük nem szerették felhajtani a vadat, leginkább magaslesről figyelve várták, mikor kerül puskacső elé a zsákmány, amiben a vadőrök természetesen készségesen segítettek nekik.

A vadászat divatja a legfelsőbb körökből feltartóztathatatlanul szivárgott le az alsóbb szintű funkcionáriusokig: vadásztak a köztársasági vezetők, a megyei és járási tisztviselők, de még a nagyobb vállalatok igazgatói, s a katonai parancsnokok is. Kárpátalján is kiépültek a megyei és köztársasági vezetők fogadására szolgáló nyaralók és vadászházak, bár a magas rangú vezetők állítólag csak mérsékelten rajongtak a Kárpátok meredek hegyoldalaiért.

Szinte természetes, hogy a nagy szovjet testvér példáján felbuzdulva vadásztak a baráti szocialista országok vezetői is. Magyarországon Kádár János nem volt nagy vadász, utasítására a szocializmus párt- és állami vezetőinek az általuk elejtett vadak aranyérmes trófeáit múzeumnak kellett ajándékozni. Voltak azonban, akik helyette is irtották a vadat, tudjuk meg a Bűvös vadászok című, Móczán Péter rendezte dokumentumfilmből, amely a magyarországi protokollvadászatok és a politikai elit vadászatainak történetét dolgozza fel az 1940-es évektől a rendszerváltozásig. Fock Jenő miniszterelnök például alapvető szabályokat megsértve egyetlen napon több mint tíz szarvasbikát ejtett el. Hiába magyarázták a miniszterelnöknek, hogy a szarvasbika nem fácán. Ezt korábban még a saját birtokaikon vadászó grófok sem engedték meg maguknak. A politikai bizottság egyik tagja pedig azt kérte az őt vadásztatótól, hogy segítsen olyan aranyérmes bikát lőni, amelynek a trófeája nyolcvan centis legyen, mert ennyi helye van a falán a plafonig...

Czinege elvtárs érti a viccet? - kérdezte az ismert humorista, Hofi Géza a vezérkari főnöktől, akivel egyeztetnie kellett a párt és a kormány tagjainak rendszeres évadzáró vadászvacsorájára tervezett műsoráról, vagyis arról, mit mondhat és mit nem. Megnyugtatták, hogy érti, de hozzátették, hogy nem felejt. Persze, nem csupán Hofi Gézát "szolgálták fel" ilyenkor. A hivatásos vadászok szerény menüre emlékeznek, az ilyen alkalmakra kirendelt Gundel-szakácsok fácánlevest és pörköltet készítettek. Mivel Kádár Jánosnak a kelkáposzta és a káposztás cvekedli volt a kedvence, a vadételek mellett köretként ezek is az asztalra kerültek. Társaságában természetesen "nem illett" nem szeretni ezeket az egyszerű ételeket.

Vadászott Magyarországon Leonyid Brezsnyev is. A legendás főtitkár elé ötven méterre, percre pontosan odahajtottak egy nagyvadat, szemtanúk szerint minden idők egyik legszebb szarvasbikáját. Eltalálta. (Kárpátalja/Korreszpondent/ambar.hu)