Az ellenzék új csatakiáltása: Stockholm!

Stockholmba a gazdasági döntőbíróság a Firtas-féle "RoszUkrEnergo" kontra Ukrán Állam perben az utóbbi veszített. Miután mindenben igazat adott a felperesnek, nem is csoda, hogy a némiképp elképedt bírák az offshore céget hozták ki győztesnek. Mindez több mint 5 milliárd USA-dollárba kerül majd nekünk mint ukrán állampolgároknak.

Az ügy onnét indult, amivel a két évvel ezelőtti gázháború lezárult. Akkor a Timosenko-kormány kifizette az oroszoknak a gázt, amivel az említett közvetítőcég tartozott. Cserébe megkapta Putyin beleegyezését, hogy viheti a gázt, ami az ukrán tárolókban volt, illetve a továbbiakban közvetítő cég nélkül közvetlenül kereskedik egymással a két ország állami cége. Ezt annak idején megírtuk.

Az akkor vesztes Firtas, aki jóban volt mind Juscsenkóval, s még inkább Janukoviccsal, akkor az említett svédországi székhelyű bírósághoz fordult. Miután Janukovics győzött az elnökválasztáson, az ukrán fél megadta magát a bírósági csatában.

Az irat kiszivárgott. Julija Timosenko pedig azzal vádolja Janukovicsot, hogy az ő emberei Firtas, Ljovocskin (adminisztrációvezető), Bojko (szakminiszter) az állam nevében eljárva saját számlájukra játszották át az ukrán költségvetés mintegy negyedét. Ez még az ukrajnai szabadrablás viszonyai közt is nagy léptékű manőver.

Julija pártjának a népszerűsége az elnökválasztás óta a töredékére esett. Nem úgy néz ki, hogy a stockholmi ügy leleplezése megoldaná a legismertebb ellenzéki vezér problémáit. Az a tény azonban, hogy kiszivárogtatták az ügyet, és teret adtak neki a tömegtájékoztatási eszközökben, jelzi, milyen komoly feszültségek vannak a régiósok "győztes csapatában".

A koalíciós partnerek sem teljesen kezes bárányok. A kommunisták is megakadályozták egyszer az IMF-hitelhez szükséges megszorító pótköltségvetés elfogadását. Igaz, gyorsan meggyőzték őket, de az ár komoly lehetett, ha titkolják, mi(mennyi) volt az.

Szeminozsenko humanitárius miniszterelnök, valamint Sufrics rendkívüli helyzetek miniszterének kirúgása után várható Tihipko reformügyi miniszterelnök távozása is. Erre utal, hogy elkezdte pártja az "Erős Ukrajnáért" kampányát a helyhatósági választásokra.

Annak szabályait az adminreszursz hatékony felhasználásának elősegítéséhez idomították. A régiósok így toronymagas esélyesként vághatnak neki, ha az elhatározott megszorító intézkedések hatásait el tudják odázni a szavazás utánra.

Könnyen lehet, népszavazást is tartanak majd október 31-én a politreformról. Az az elképzelés, hogy miután a nép nemet mond a narancsos forradalom idején végrehajtott kormányformaváltásra, érvényetlennek nyilvánítják az arról szóló alkotmány- és törvénymódosításokat. Visszatérnek a Juscsenko-korszak valamelyest parlamentáris kormányformától a Kucsma-féle majdnem teljesen elnökire. Így szerezné meg Janukovics a Kucsma-féle elnöki jogköröket.

Ezek után jönne az előrehozott parlamenti választás. Ha a helyhatósági választásokon a vegyes rendszer jól szolgálja majd a régiós érdekeket, azt is vegyes, félig listás, félig egyéni körzetes rendszerben tartják majd. A többi parlamenti erőnek ehhez nem fűlik a foga, így Litvinnek sikerült őszre halasztani a referendum-törvény megszavazását, és talán akkor meg is hiúsul a régiósok forgatókönyve.

A legfőbb ellenvetés a fenti forgatókönyvvel szemben az, hogy az elnök így is erős, a parlamenti többség egyre gyarapszik a narancsos tábor dezertőrjei révén, minek mindezt kockáztatni?

Mert a 2012-es, 13-as év lesz a legnehezebb, akkor kell majd több milliárdos tételeket visszafizetni a krízis idején felvett hitelekből. A legkeményebb megszorító intézkedéseket tehát a dolgok jelenlegi állása szerint a legközelebbi parlamenti választások előtt kell majd meghozni.

Az, hogy ilyen vagy ehhez hasonló forgatókönyvek léteznek, több, mint találgatás. Egyértelmű, hogy Janukovics a régiósok (akik alatt egyre inkább csak a donyeckieket kell érteni) élén végig akarja vinni az erőltetett tempóban elindított hatalomkoncentrációs manővert. Hogy utána kezdenek-e majd valamit az ország társadalmi, gazdasági csődtömegnek nevezhető problémahalmazával, az más kérdés. Hogy akarnak-e, végképp mellékes. Ami biztos: egyelőre a hatalom koncentrációja és konszolidációja idején a rendes kormányzás nincs napirenden.

A rövid-középtávú sorskérdés magának az akciónak a sikerére vonatkozik. Sikerül-e elérnie Janukovicsnak a hőn áhított célt: Kucsma jogi felhatalmazásait és tényleges hatalmát Medvedcsuk idejében?

Ami megakadályozhatja ebben, az semmiképp nem az ukrán politikai és civil társadalom ellenállása. Nem az egymással civakodó ellenzék. Nem a Nyugat diplomáciai madárnyelven előadott rituális rosszallása.

A világgazdaság és a pénzpiacok viszont már félelmetes ellenfél. A régiós csapat oligarcháinak és bürokratáinak marakodása, tehetetlenkedése, szabotázsa, a szövetségesek intrikája pedig az elképzelhető legalattomosabb rosszakaró.

Sz.K.M.