A Donbász-jelenség

2010. július 16., 10:00 , 496. szám

A Donbász szót még negyed évszázaddal ezelőtt is leginkább a donyecki szénmedence kifejezés rövidítéseként használták, amely az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság egyik ipari régióját jelölte. Mára a kifejezés jelentése gyökeresen megváltozott, etnopolitikai, etnokulturális tartalommal töltődött fel. Arról, hogy mi változott, s mi maradt változatlan e tekintetben, Szerhij Hrabovszkij állított össze idézetekből egy sajátságos kaleidoszkópot a pravda.com.ua internetes hírportál olvasói számára. Az alábbiakban ebből kínálunk ízelítőt olvasóinknak.

Manapság a Donbász kifejezés érzelmi reakciót vált ki az emberek többségéből: egyesek úgy tartják, az volna a legjobb, ha egyáltalán nem létezne, mások szerint szorgalmas munkája táplálja egész Ukrajnát, a harmadik táborhoz tartozóknak meggyőződésük, hogy hagyományait és életmódját Ukrajna egész területén meg kellene honosítani, míg a negyedik csoport a régió ukránosítására javasol recepteket, s ezzel még távolról sem soroltunk fel minden Donbásszal kapcsolatos véleményt.

Eközben még egységes meghatározás sem létezik arra, mit is kell értenünk valójában Donbászon. Könnyen meggyőződhetünk erről, ha elolvassuk a Wikipédia vonatkozó ukrán nyelvű szócikkét.

"A Donyecki szénmedence ipari régió, amely magában foglalja az ukrajnai Donyeck megyét az Azov-mellék nélkül, valamint Dnyipropetrovszk megye északi és Luhanszk megye déli részét, továbbá az oroszországi Rosztov megye nyugati térségeit.

Etnokulturális vonatkozásban Donbász a Szlobozsanscsinától az Azov-mellékig, Zaporizzsjától a doni kozákok jelenleg Oroszországhoz tartozó területeiig elterülő földeket foglalja el.

Donyeck és Luhanszk megyék érdekeinek és gazdasági forrásainak szoros összefonódása váltotta ki informális egyesülésüket a Donbász régióba.

Donbász Ukrajna (Dnyipropetrovszk, Donyeck, Luhanszk megyék) és Oroszország (Rosztov megye) középső és déli részeinek fő tüzelőanyag és energetikai bázisa."

A számos meghatározást összegezve azonban nem nehéz kimutatni a közös elemeket: Donbász fontos és nagy régiója Ukrajnának, ahol az ország lakosságának közel egyhatoda él, s amely az ipari termelés több mint egynegyedét adja.

Mégis, mi az, ami ezt a térséget az ország szinte valamennyi más térségétől megkülönbözteti?

" ...Átlépve a közeli orosz határt, Donbász lakói ugyanazt láthatják, mint odahaza. Nincs olyan szembeötlő kontraszt a fogyasztói kultúrában, mint mondjuk az ukrajnai Szumi megye és az oroszországi Kurszk megye között.

A donbászi városok túlnyomó többségének központja sztálinkákból, hruscsovkákból, brezsnyevkákból áll, amelyek tipikusak voltak az egész SZSZKSZ számára Tallintól Dusambéig. Semmi ennél régebbi, különlegesebb, más egyébre nem hasonlító nincs ott...

Helyenként fennmaradtak a szobacsivkák, nahalivkák, a XX. század első harmada bányászlakásainak maradványai, amelyek egyformák az ukrajnai Makijivkában és az oroszországi Sahtiban.

A régió sok lakosa nem is gondol arra, hogy az ukránok és oroszok közötti különbség távolról sem csak a névben és a nyelvben rejlik. Donyeck és Luhanszk megyék lakói számára ez nem nyilvánvaló.

De bárhogyan is, a donbásziak teljesen őszinte hite a két nép testvériségében nemcsak a szovjet, s a jelenkori propaganda következménye, hanem a tapasztalataikon alapul. Annál is inkább, mivel történelmileg úgy alakult, hogy a Donbászt a legkülönfélébb régiókból érkező emberekkel népesítették be, akiket sem a túlzott műveltség és szakmai képzettség, sem a túlzottan magas kulturális szint nem jellemzett" - írja Borisz Bahtyejev publicista.

Szögezzük le tehát, hogy Donbász bányász-munkás lakossága elsősorban a kezdetben Oroszország, majd a Szovjetunió európai térségeiből érkező bevándorlókból formálódott. S bár az etnikai ukránok azon bevándorlók között számbelileg többségben voltak, számos körülmény együtthatása következtében nem lettek ott befolyással bíró kulturális erővé.

A régióban egy az iparosodás korai szakaszára jellemző emberi közösség alakult ki és konzerválódott, amely azonban lényegesen különbözött az európai mintáktól.

Következzék egy újabb idézet Borisz Bahtyejevtől: "A szovjet propaganda a leghasznosabb és legtiszteletreméltóbb tevékenységként tüntette fel a bányászok és egyéb fizikai munkát végző dolgozók munkáját. A bányászok nemcsak olyan fizetést kaptak, amelyről a Szovjetunió legtöbb lakója álmodni sem mert, de hivatalos elismerésben is részesültek."

Eközben a bányászmunka továbbra is főleg erőt és kitartást, ugyanakkor alacsony képzettséget igénylő foglalkozás maradt, írja Bahtyejev. Szerinte a donbásziak értelmezésében az életben elért siker sem a szakképzettségtől és műveltségtől, sem az ember egyéni tulajdonságaitól nem függ. Ezt a képzetet erősítették az ottani lakosságban az egyik napról a másikra milliókat összeharácsoló újgazdagok, "akikre rámosolygott a szerencse, aranyérre bukkantak, s megtudták tartani azt - tehát dicséret és megbecsülés illeti őket".

A mai Donbász sokkal inkább a szovjet politikai gyakorlat terméke, mint Ukrajna bármely más régiója, aminek következménye a tömeges elnemzetietlenedés lett. A marxi "a proletároknak nincs hazájuk" tézis itt kiegészült az erőteljes kommunista propagandával.

Mindennek egyik következményéről Jaroszlav Hricak lembergi történész így ír: "Gyakran megfordulok Donyeckben, és amikor az ottani barátaim arról beszélnek, hogy ez egy soknemzetiségű város, én csak a vállam vonogatom válaszképpen, mert gyakorlatilag nem hallok Donyeckben más nyelvet az oroszon kívül. Ez egy egynemzetiségű, egynyelvű város.

Ez nem az, amit New Yorkban vagy Bécsben, ezekben a valóban soknemzetiségű városokban látok, ahol a város ukrán része határos az olasszal, s mindkettő a kínaival stb. Ott egyfolytában különféle nyelveket hallasz, s akkor térnek át az angol vagy német nyelvre, ha meg akarják érteni egymást.

Hol hallhatunk Donyeckben görög, német, végső soron hol hallhatunk ukrán nyelvet? Mindezen nyelveket a családi és a baráti érintkezés apró gettóiba száműzték."

Ráadásul sokak szerint még az is kérdés, hogy vajon a Donyeckben beszélt nyelv valóban az igazi orosz-e. A lényeg azonban az, hogy egy olyan mononyelvről van szó, amelynek a használata kötelező. Még a közismerten orosznyelvű Szevasztopolban sem vált ki akkora megütközést az ukrán nyelv használata, mint Donyeckben. Ez ugyancsak annak az eredménye, hogy a hivatalos propaganda élenjáró régióként tüntette fel a Donbászt, afféle munkásparadicsomként. Ennek következtében a donbásziak nemcsak hogy állandóan megkülönböztették a maguk régióját a többitől, de le is kezelték azokat. Nem az utóbbi évek következménye, hogy a donbásziak úgy érzik, mindennek úgy kellene lennie az országban, ahogyan náluk van. Véleményük szerint Ukrajna "donbászizációja" az ukránok hasznára válna, hiszen úgy gondolják, hogy ezzel a haladást terjesztenék a körükben.

Ivan Dzjuba így ír a "különleges donbászi jellemről", illetve a régióban élő további legendákról: "Bertold Brecht Julius Caesar üzelmeiben megjegyzi: sosem zengett annyi boldog dal a Tiberis partján, mint a legnagyobb rabság napjaiban.

Ez bizonyára általános történelmi törvényszerűség. Az ismert szlogen: "Donbászt senki sem kényszerítette térdre és senkinek sem adatik meg" éppen akkor született, amikor a Donbász a szovjetek országának egészéhez hasonlóan térdre volt kényszerítve. A mi időnkben is térdre kényszerítették már."

Hogy kik kényszerítették és kényszerítik térdre? Erről Jevhen Szitnik donyecki közgazdász a következőket írja: "Egész Donyeck tele van aggatva Pása Angelinát és Sztahanovot ábrázoló óriásplakátokkal...

A kommunista korszak jól elfeledett hőseinek portréi meglehetősen furcsán festenek a drága autókat árusító szalonok, kaszinók és a "burzsoá" élet egyéb tartozékai között. Mit akar üzenni ezzel a hatalom nekünk, akik a kifizetetlen bérek és a becsületes munkavégzésre ösztönző tényezők megszüntetésének korszakában élünk? ... Szerintem az üzenet tartalma a következő: "Ti dolgozzatok ránk ugyanúgy, ahogy Sztahanov és Angelina - ingyen. Mi pedig erkölcsileg fogunk ösztönözni benneteket".

Az erkölcsi ösztönzés magában foglalja a "saját vidék" iránt érzett büszkeség táplálását és a látványosságokkal való ösztönzést... Az előadások fegyvertárában sziporkázó tűzijátékok és lélegzetelállító futballcsaták szerepelnek... Erős ipar, élenjáró technológiák (helyenként) és régi bálványok - ilyen a jelenkori Donbász."

hk