A paprika öntözéséről

2010. július 30., 10:00 , 498. szám

Az idei nyár fokozottan indokolttá teszi, hogy külön is szóljunk a szabadföldi paprikaültetvények gondozásáról, elsősorban az öntözésről, különös tekintettel a fűszerpaprikára. Az alábbiakban Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodó, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadója osztja meg a kérdéssel kapcsolatos gondolatait olvasóinkkal.

- Miért fontos a paprika céltudatos, szakszerű öntözése?

- Köztudott, hogy Nagydobrony és környéke a fűszerpaprika-termelés egyik központja. Ennek egyik következménye, hogy mifelénk a gazdák este sem ülhetnek ki pihenni a diófa árnyékába, hanem locsolják a paprikaültetvényeiket, míg be nem sötétedik. Ennek ellenére nemegyszer előfordul, hogy a növények nem kapják meg a fejlődésükhöz szükséges vízmennyiséget, vagy a gyakori, kismennyiségű locsolás lassítja optimális növekedésüket.

- Mit tekinthetünk megfelelő vízmennyiségnek?

- A megfelelő vízmennyiség kijuttatása azt jelenti esetünkben, hogy a talaj felső, mintegy 30 centiméteres rétege, ahol a paprika gyökereinek legnagyobb része helyezkedik el, át kell, hogy legyen áztatva, amihez legalább 30 mm vizet kell kijuttatni, miután körülbelül egy milliméternyi locsolóvíz áztat át egy centiméternyi talajt.

- Milyen gyakran célszerű megismételni ezt az eljárást?

- Ismeretes, hogy a Kárpát-medence a paprikatermesztés északi határán fekszik, ami azt jelenti, hogy itt a hőmérséklet a termesztést korlátozó tényező. Mivel a paprika melegigényes növény, mindent el kell követnünk annak érdekében, nehogy elhűtsük a paprika gyökérzetét, hogy folyamatosan növekedésben tudjuk tartani a növényeinket. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az öntözést az úgynevezett hőösszeghez kell szabnunk. A hőösszeg a hajnali, a déli és az esti hőmérsékletből kiszámított napi átlaghőmérsékletet jelenti. A tapasztalat azt mutatja, hogy célszerű hét Celsius-fokonként kijuttatni a növényeknek egy milliméter locsolóvizet. Ebből következik, hogy a júliusi 27-28 fokos napi átlaghőmérsékletet figyelembe véve, ami mintegy 4 milliméter locsolóvíznek felel meg, körülbelül nyolcnaponként gyűlik össze az egy locsoláshoz szükséges hőösszeg, amikor már indokolt az öntözés, hiszen a kijuttatandó víz mennyisége eléri a 30 millimétert, amennyi a felső talajréteg megfelelő átáztatásához szükséges. A kijuttatandó vízmennyiség kiszámításakor természetesen a lehullott csapadékmennyiséget is figyelembe kell venni.

Ne feledjük tehát, hogy mindig nagy mennyiségű locsolóvízzel öntözzünk, áztassuk át a talajnak azt a szelvényét, ahol a paprika gyökérzete elhelyezkedik. Amennyiben ugyanis kis vízmennyiséggel öntözünk, egyrészt feleslegesen hűtjük a növényt, másrészt a paprika gyökérzetét a felső talajszelvénybe "szoktatjuk", ahol pedig kifejezetten megsínyli az olyan forró napokat, mint amilyenekben az utóbbi időben ugyancsak gyakran volt részünk.

- Hogyan illeszthető megfelelően a locsolás a növényápolási munkák közé?

- A növényápolási munkálatokat valóban ajánlatos egyeztetni az öntözéssel. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a nagy mennyiségű öntözés után célszerű kultivátorozni, kapálni, mihelyst rá lehet menni a földre. Mifelénk úgy tartják ugyanis, hogy egy kultivátorozás, kapálás felér egy öntözéssel. Ezzel a művelettel ugyanis elromboljuk, eltömjük azokat a kapilláris csövecskéket, amelyek a mélyebb talajrétegekből a felszínre juttatják a vizeket. A talaj megmozgatásával ezenkívül gyomirtást is végzünk, továbbá levegőt juttatunk a gyökerekhez. Ezt követően, amennyiben van érett paprikánk, leszedhetjük a termést. Végül jöhetnek a növényvédelmi munkák, azaz szükség szerint permetezhetünk, fejtrágyázhatunk. Ezután következhet ismételten az öntözés. Amennyiben a fenti módszert alkalmazzuk, Kárpátaljának ebben az alföldi régiójában általában négy-öt öntözéssel szép paprikát lehet nevelni.

- Meddig alkalmazható ez a technológia?

- Elsősorban a fűszerpaprika esetében augusztus második felében ajánlatos elkezdeni érlelni a paprikát, hogy megfelelő minőségű termést tudjunk betakarítani az ősz folyamán. Ebből a célból augusztus második felétől az öntözést és a nitrogén-fejtrágyázást el kell hagyni. Az utolsó fejtrágyázás inkább kálitúlsúlyos legyen, s az öntözést a továbbiakban inkább a természetes csapadékra kell bízni, hogy megfelelő színű őrleményt tudjuk elkészíteni ősszel.

pszv