A nagykövet úr csak ritkán pezsgőzik

Császlóctól Guineáig: Beszélgetés Andrij Zajac nagykövettel

2010. augusztus 6., 10:00 , 499. szám
Andrij Zajac Abdoulaye Wade szenegáli elnökkel

Talán kevesen tudják, hogy Ukrajna guineai nagykövete az Ungvár melletti, máig 80 %-ban magyarok által lakott Császlócon született, ott is élt felnőtt koráig és idén is ott töltötte nyári szabadságát. A most 39 éves diplomata volt az önálló Ukrajna történetében a legfiatalabb nagykövet. Andrij Zajac tökéletesen beszél magyarul, a császlóciak ottjártunkkor Andrásnak szólították. Mi a sikeres diplomatát életéről, munkájáról és a nyugat-afrikai Guineáról kérdeztük.

– Nagykövet úr, hogyan tanult meg ilyen tökéletesen magyarul?

– A szülőfalumban, Császlócon az óvodában a többi gyerektől, illetve a szomszédoktól. A szüleim sajnos nem tudtak magyarul. Édesapám Kisbereznáról származott, édesanyám pedig az akkori Leningrádból jött, ott tanultak együtt, majd összeházasodtak. Itt, Kárpátalján édesapám igazgatóhelyettes lett a Császlóci Bentlakásos Iskolában, édesanyám pedig az ungvári egyetem francia szakán volt tanár addig, amíg én és az öcsém meg nem születtünk, utána ő is a császlóci iskolába tanított. Így én kisgyerekként anyámmal oroszul, az apámmal ukránul, a falubeliekkel pedig mindig magyarul beszéltem. Ráadásul az édesanyám azt is szerette volna, ha én is megtanulok franciául. Ezért első osztálytól az ungvári ötös iskolába jártam, amely azóta is francia tagozatos. Ott első osztálytól tizedikig mindennap volt franciaóra, tetszett is a nyelv, könnyen ment, egyébként is jó tanuló voltam, így felvételiztem az ungvári egyetem francia szakára.

1989-ben volt Ungváron az első gyermekolimpia, amelyre sok csoport érkezett Franciaországból, Svájcból, Monacóból, az egyetem engem is ajánlott, hogy kísérjem ezeket a csoportokat. Ekkor találkoztam életemben először francia anyanyelvű emberrel, s ekkor tapasztaltam meg, hogy amit tanulok, használni is lehet. Sok érdekes embert ismerhettem meg. Ez további inspirációt adott, még több időt szenteltem a tanulásnak. Később egyre több francia barátom lett, akikkel együtt igyekeztünk segíteni Kárpátaljának, például egy egész kamion vetőburgonyát hoztunk Császlócra, majd gyógyszereket, bébiételt és egyebeket.

Miután 1993-ban befejeztem az egyetemet, a Császlóci Bentlakásos Iskolában kezdtem dolgozni tanárként, mellette Ungváron egy nyelviskolában francia nyelvet tanítottam.

– De hogyan lesz egy császlóci franciatanárból sikeres diplomata?

– Az életben a tudás és a szorgalom mellé szerencsére is mindig szüksége van az embernek. Az ungvári egyetem akkori rektorát, Volodimir Szlivka urat tolmácsként elkísérhettem Franciaországba, az Avignoni Egyetemre. Ott semmi lényeges nem történt, de visszafelé jövet két napra Budapesten is meg kellett állni, ahol már nem tolmácsoltam, de találkoztunk Dmitro Tkacs budapesti ukrán nagykövettel, aki néhány hónappal később felhívott és megkérdezte, hogy nem szeretnék-e a budapesti ukrán nagykövetségen dolgozni. Szívesen elfogadtam az ajánlatát, és néhány hónapos külügyminisztériumi gyakorlat után, 1995-től már diplomáciai szolgálatban vagyok. A budapesti nagykövetségen referensként kezdtem, később dolgoztam a kijevi külügyminisztériumban, majd a brüsszeli nagykövetségünkön másod- és első titkárként. 2003-ban Ukrajna főkonzulátust nyitott Nyíregyházán, és kellett egy diplomata, aki magyarul is beszél, valamint ismeri a régiót. Így Brüsszelből áthelyeztek Nyíregyházára konzulnak, ott másfél évig dolgoztam. 2005-től az akkori ukrán külügyminiszter titkárságát vezettem. Majd 2008-ban, 37 éves koromban kineveztek Guineába nagykövetnek, ezzel a független Ukrajna történetében én lettem a legfiatalabb nagykövet, ez máig is így van.

– Mit tapasztalt a fővárosba, Conakryba érve?

– A meglepetés az volt, hogy nem számítottam arra, hogy egy ilyen távoli országban a helyiek mennyire sokat tudnak Ukrajnáról. Most már persze érthető a számomra, mert még a 70-es években azok a szovjet szakemberek, akik a vasutat és a timföldgyárat építették, nagyobbrészt Ukrajnából mentek oda. Jelenleg Guinea a világ második legnagyobb bauxit- (alumíniumérc-) exportőre. Korábban a Szovjetunió volt a guineai bauxit legnagyobb felvevőpiaca, amit a mikolajevi timföldgyárban dolgoztak fel. Most is dolgoznak mikolajevi mérnökök a timföldgyárban, tizenöt ukrán tanár oktat guneai egyetemeken, sok guneai vezető pedig ukrajnai egyetemeken tanult.

Guinea ásványkincseit és éghajlati adottságait tekintve nagyon gazdag lehetne, azonban az életszínvonal nagyon alacsony, az emberek nagy része nyomorúságos körülmények között él. Ennek az a magyarázata, hogy 52 év alatt, amióta Guinea független, sohasem volt jó kormányzata. Mindössze két elnökük volt eddig, jelenleg katonai diktatúra van hatalmon, és a napokban dől el, hogy mikor lesz a demokratikus elnökválasztás. Nagyon bízunk abban, hogy ezek a választások változást hoznak az ország életében, mert ez az ország és a népe sokkal jobbat érdemelne a jelenlegi helyzetnél.

– Milyen ott az éghajlat és az élővilág?

– Szerintem nagyon kellemes. Conakryban az Atlanti-óceán partján egész évben 30 oC van, plusz-mínusz két fok. Nagyon ritkán hűl le a levegő, de +23 oC-nál hidegebb még nem volt az alatt a két és fél év alatt, amióta én ott vagyok. Májustól novemberig állandóan esik az eső, decembertől április végéig pedig száraz évszak van. Egész évben van friss gyümölcs és zöldség. A természet nagyon gazdag és érdekes. Elég jól lehet ott élni, de persze negatív dolgok is vannak, sok a veszélyes trópusi betegség, amelyektől óvakodni kell. Nemzetközi szempontból minden Guineába utazónak kötelező a sárgaláz elleni védőoltás, de ezenkívül mi még öt trópusi betegség elleni védőoltást ajánlunk mindenkinek, aki Guineába jön.

– Milyen kapcsolatok vannak Ukrajna és Guinea között? Mi a guineai ukrán nagykövet feladata?

– A Conakryban működő ukrán nagykövetség egy regionális jelentőségű külképviselet, amely nyolc környező országban képviseli Ukrajnát. A székhelyünk pedig elsősorban történelmi okok miatt van Guineában: ez egy szocialista berendezkedésű ország volt korábban, említettem a bauxitimportot, például tavaly – amely gazdasági szempontból mindenkinek nehéz év volt – Ukrajna Guineából majdnem 100 millió dollár értékben importált bauxitot. Gazdasági szempontból érdekünk és legalábbis a következő években biztosan az is marad, hogy ott jelen legyünk. A szovjet időkben nagyon sok guineai Ukrajnában tanult, idén is 20 ösztöndíjat ajánlott fel az ukrán kormány Guineának. Az ukrán lobbi célja, hogy ezentúl is legyenek a guineai kormányban és a helyi cégeknél olyanok, akik Ukrajnában tanultak.

– Hogyan telik egy nagykövet átlagos napja?

– A filmekben látottakkal ellentétben csak ritkán pezsgőzünk. A nagykövet feladata a két ország közötti kapcsolatok bővítésének előmozdítása. A katonai hatalomátvétel miatt az utóbbi időben ez Guineában nem nagyon ment, várjuk a választásokat. A hozzánk tartozó másik hét országgal jól haladtunk, például Elefántcsontparttal tavaly több mint 140 millió dollár körül volt az árucsere-forgalmunk. 2009-ben majdnem 90 millió dollár értékben importáltunk kakaót Elefántcsontpartból. A térségben az említett két ország mellett fontos kereskedelmi partnerünk még Szenegál. Igyekszünk bővíteni a térségben az ukrán exportpiacot, Guineába sikeresen exportáljuk többek között a KRAZ teherautókat, vasúti kocsikat, mozdonyokat.

Több mint kétezer ukrán tengerész dolgozik a nyugat-afrikai régióban. Ők gyakran kérnek segítséget tőlünk, ha például nem fizetik a fizetésüket a hajótársaságok, megbetegednek, halálesetek is előfordulnak és hosszasan sorolhatnám.

– A térségben a gyarmati múlt hagyatékaként francia, angol és portugál nyelvű országok is vannak. Nagykövet úr az említett négy, fiatalkorában elsajátított nyelv mellett milyen nyelveken beszél még?

– A modern világban egy diplomatának okvetlenül kell angolul beszélnie, még akkor is, ha történetesen egy francia nyelvű országban dolgozik. Például, ha nem beszélnék angolul, akkor nem tudnám Guineában sem tartani a nagy nemzetközi cégekkel a kapcsolatot. Az ukrán, orosz és francia nyelv mellett jól beszélek angolul is, a magyart már hat éve nem gyakorlom, de most Császlócon hamar visszajött. A szlovák nyelvet nagyon jól értem, mint sokan Kárpátalján, de annál is jobban beszélek szlovénul. Amikor Budapesten dolgoztam a nagykövetségen, még Szlovéniában nem volt ukrán nagykövetség, a budapesti nagykövet volt oda is akkreditálva. Azért kellett megtanulnom a szlovén nyelvet, hogy tudjak dolgozni, újságokat olvasni, levelezni, és végül ez a nyelvtanulás meglepően jól és könnyen sikerült.

Ma, ha az ember angolul beszél, bármely országban meg tudja oldani hellyel-közzel a problémáit. Mindenkinek nagyon javaslom, hogy tanulja az angolt. A külügyminisztériumban az angol már nem is számít idegen nyelvnek, ha valaki a felvételi vizsgán csak az angol nyelvet tudja, akkor nagyon kis esélye van arra, hogy felveszik diplomatának. Az angolhoz kell legalább még egy idegen nyelv.

– Milyen a helyi konyha, és mit esznek önök?

– A legfontosabb étel a rizs paradicsomszósszal, rizs nélkül egy guineai el sem tudja képzelni az étkezést. Conakryban sokféle hal kapható, de a helyiek mindennap a halat sem engedhetik meg maguknak. Mi a nagykövetségen a nemzetközi és ukrán konyhát vegyítve étkezünk, nem nagyon preferáljuk a helyi specialitásokat. Egyébként majdnem minden megterem Guineában abból, ami nálunk is: burgonya, paradicsom, káposzta, ráadásul többször évente, mert nincsen tél. Nincs viszont alma, körte, de van helyette nagyon olcsón ananász, banán, mangó, ami ott sokkal jobb ízű, mint az európai szupermarketekben.

– Járt a dzsungelben? Találkozott nagytestű afrikai állatokkal is?

– Szafari nincs Guineába, ez inkább a kelet-afrikai országokra jellemző. De a folyókban láttam szabadon élő krokodilokat, nagyon sok kígyót, csimpánzt és csodálatos trópusi madarakat is lehet látni anélkül, hogy a Conakrytól 600-700 kilométerre lévő őserdőig elutaznánk. Az országban nagyon nehéz közlekedni, rosszak az utak, például 600 kilométer megtétele legalább két napot vesz igénybe. Ennek ellenére kezdetben utazgattam, sok városba ellátogattam, találkoztam helyiekkel, ismerkedtem a helyzettel. Az utóbbi másfél évben viszont nagyon rossz a biztonsági helyzet, azóta nem utazgatok Guineában. Kicsit szégyellem, de be kell ismerjem, hogy a dzsungelben még nem voltam, csak messziről láttam. A szomszédos Libériában több mint 300 ukrán békefenntartó van, ezért oda sokszor utazok. De évente egyszer-kétszer megfordulok Elefántcsontparton és Szenegálban is.

Most telt le a szabadságom, és visszautazom Conakryba. Augusztus másodikától kezdjük az afrikai diákok felvételét az ukrán egyetemekre. Tavaly a hozzánk tartozó nyolc ország állampolgárai közül 380-nak adtunk ki tanulmányi vízumot, akik főleg Harkov, Donyeck, Dnyepropetrovszk és Odessza egyetemein tanulnak.

– Hogyan látja a kárpátaljai magyarság jövőjét, lehetőségeit?

– Minden kárpátaljai magyarnak azt tanácsolom, hogy tanulja meg az államnyelvet, mert e nélkül nem tudja fontos ügyekben kellőképpen képviselni az érdekeit. A magyar kisebbség érdekelt abban, hogy minél magasabb szinten legyen képviselve, az ukrán nyelv ismerete nélkül sajnos ez nem fog menni. Minél több nyelvet beszélünk, annál jobb, de az államnyelvet okvetlenül ismerni kell – természetesen a magyar anyanyelv és a nemzeti identitás megőrzése mellett... Ha egy nemzeti kisebbségnek nincsenek képviselői az állami adminisztrációban vagy a parlamentben, nincsenek orvosai, ügyészei, akkor 20-30 év alatt asszimilálódni fog.

Badó Zsolt