Az egység illata, avagy hogyan egyesítsük az egyházakat

Kezdjük a végén. A kereszt(y)én(y) egyházak számára nem kis gondot jelent az, hogy egyre apad a hívek száma, s a templomokban egyre több az üres padsor. Ebben nem kis szerepe van az egyház szétszabdaltságának, megosztottságának. Mennyivel jobb lenne a helyzet, ha a kereszt(y)én(y) "világegyház" a teljes egység erejével hirdethetné az igét. Ezt bizony mindenkinek be kell látnia. Az egység azonban mindeddig nem jött létre.

A megoldás azonban rém egyszerű: a református templomokban ezentúl felváltva tartsanak istentiszteletet és katolikus misét. A katolikus templomokban fordítva, egy mise, egy istentisztelet, s így tovább. Ennek eredményeképpen a református hívek látogatják majd a katolikus templomokat is, a katolikusok pedig a reformátusokat. A kereszt(y)én(y) híveknek ez a kicsinyes felekezetiséget levetkező közös nagy felbuzdulása lesz az, ami igazán megerősíti majd a "világegyházat" a lelkek iránti nagy küzdelemben.

Mindez persze a politikára is érvényes. Példának okáért a most esedékes magyarországi helyhatósági választásokon a túlerőben lévő Fidesz ellen össze kellene fognia az MSZP-nek és a Jobbiknak. A technika magától adódik. A szocialisták listáján minden második legyen jobbikos, a Jobbik listáján pedig minden második szocialista. Mi több, az egyéni körzetekben osszák el fele-felére a helyeket: az egyik faluból indítson az MSZP jobbikost, egy másikból a Jobbik MSZP-st. Ezzel elérhetjük, hogy az MSZP-s hívek a jobbikra is, a Jobbikos hívek pedig a szocialistákra is fognak szavazni, s ennek a szoros együttműködésnek az eredménye egy átütő választási siker lesz.

Mielőtt a kedves olvasó értetetlenül vakarná meg a fejét, el kell mondanunk, hogy a fentebb körvonalazott módszer nem más, mint az UMDSZ választási együttműködési javaslatának a lényege, amire a KMKSZ azt mondta, hogy kivitelezhetetlen, s amire az UMDSZ meg azt mondta, hogy kivitelezhető, csak akarni kell, s a KMKSZ az a játékrontó, aki az egység illatozó bimbójából nem kíván elég mélyet szippantani.

A lényeg nyilvánvalóan az, hogy kivitelezhető-e mindez a kárpátaljai magyarság javára. Kivitelezhető-e úgy, hogy annak eredményeképpen megerősödjön a magyar érdekképviselet?

A tisztánlátás érdekében kénytelenek vagyunk megemlíteni néhány jogi tényt. A képviselők felét pártlistán választják, a másik felét egyéni körzetekben, de szintén pártjelöléssel. A törvény nem engedi pártszövetségek indulását a választásokon, sem pedig azt, hogy egy és ugyanaz a személy egyszerre két párt színeiben induljon.

Tudjuk, hogy minden együttműködés igazi alapja a bizalom, ami bizony rendkívül kényes jószág. Pillanatok alatt veszíthetjük el, de évek hosszú sora kell a megszerzéséhez. Érdekházasságok persze bizalom nélkül is köttetnek, pontosabban bizalommal, de nem a másik fél, hanem a házassági szerződés érvényesíthetősége iránt.

Tegyük most azonban félre azt a szűkkeblű KMKSZ-es érvelést, hogy az egész javaslat csak fal, s az UMDSZ valójában "más dárdájával kívánja verni a bozótot". Képzeljük el, hogy a két szervezet valóban megállapodik abban, hogy megpróbálja alkalmazni az együttműködés fentebb vázolt mechanizmusát. Ebben az esetben a megyében és néhány járásban a KMKSZ indítana listát úgy, hogy azon felváltva következzen egy KMKSZ-es és egy UMDSZ-es. Ugyanitt az egyéni körzetekben viszont az UMDSZ jelölné a képviselőket, úgy, hogy az egyik körzetben UMDSZ-est, a másikban KMKSZ-est. Néhány helyen viszont, például a Beregszászi járásban és Beregszászban fordítva, az UMDSZ állítaná a listát és a KMKSZ az egyéni jelölteket, szintén az egy ilyen, egy olyan elve szerint. Fifti-fifti.

Anélkül, hogy az érdeklődőket a bonyolult szövevény feltárásával untatnánk, néhány példával már érzékeltethető a lényeg.

A KMKSZ alelnöke például UMDSZ pártjelöltként indulhatna a megyei tanácsba, valamelyik beregszászi járási körzetből. Ebben az esetben viszont nem kerülhetne fel a megyei listára, hiszen azt egy másik párt, a KMKSZ indítja, s ezt a törvény nem engedi. Fordítva is el lehet járni, elindul a KMKSZ megyei listáján, viszont akkor egyéni körzetben már nem indulhat. Hasonlóképpen, a KMKSZ beregszászi városi szervezetének elnöke az UMDSZ pártlista megtisztelő második helyét foglalhatná el, ugyanakkor egyéni körzetben már nem indulhatna.

Minden választási logika azt mondja, hogy a pártlista elején a szervezet húzóneveinek kell szerepelniük, vagyis azoknak, akiket ismernek az emberek. Ez az egyéni körzetekre fokozottan érvényes, hiszen ismeretlen nevekkel nem lehet választást nyerni. A módszer tehát nem hogy javítja, de egyenesen rontja mindkét szervezet esélyeit.

De tegyük fel, hogy "kicsire nem adunk", mert az egység fontosabb, vajon meg lehetne- e találni azt a felállást, amit nemcsak a szervezetek, de a jelöltek is elfogadnak? A járási tanácsba minden falusi tanács egy képviselőt küld. Gondoljunk csak bele, hogy ha a javaslat szerint például a beregszászi járási Kaszonyból a KMKSZ egy helyi KMKSZ-est jelöl, akkor Zápszonyból a KMKSZ-nek egy helyi UMDSZ-est kell jelölnie. A Nagyszőlősi járásban pedig éppen fordítva, ott az UMDSZ állít egyéni jelölteket, s ha Verbőcön egy KMKSZ-est jelölt, akkor Salánkon egy UMDSZ-est fog. A jelölésből kimaradó helyi vezetőknek ezt mindkét oldalon el kellene fogadniuk, mi több, nagy lelkesedéssel kellene az őket "kitúró" jelöltekre dolgozniuk.

Tegyük fel azonban, hogy szervezeti aktivistáink a pártpolitikai öntudat olyan magaslatain leledzenek, ahonnan mindez bagatellnek tűnik. Ennek ellenére megmarad egy aggasztó kérdés: vajon elegendő a KMKSZ legfelső vezetésének a parancsa, s a KMKSZ-tagok egyként fognak leszavazni az UMDSZ-es egyéni jelöltre vagy az UMDSZ-listára? S fordítva is így lesz? E téren nem nagyon tudunk pozitív KMKSZ-történeti tapasztalatot felmutatni, nem hogy az egyszerű tagok, de még a vezetők tekintetében sem. Emlékezzünk csak vissza, hogy annak idején Fodó Sándor elnök ellen egy KMKSZ választmányi tag indult és nyert a választásokon, mit sem törődve a szervezeti vezetés döntésével.

Félretéve azonban e kicsinyes kötözködést, a százszázalékos választói pártlojalitásban reménykedve tételezzük fel, hogy ez mégis megtörténik, s a két szervezet képviselői immár nagy számban ott csücsülnek a járási és városi tanácsok padjaiban. Mi több, KMKSZ és UMDSZ-frakciók, esetleg -frakciószövetségek, vagy közös frakciók alakulnak. Hogyan jár el az UMDSZ-es listán bekerült KMKSZ-es képviselő, melyik szervezetnek tartozik majd politikai felelősséggel? Ez a kérdés csak addig értelmetlen, amíg elvont problémákról van szó. Valójában az élet ezer apró kérdést hoz elénk, ahol az érdekütközések kikerülhetetlenek. Ezekben az esetekben az UMDSZ-es képviselő hajlandó lesz az őt jelölő KMKSZ intenciói alapján eljárni? Esetleg végtelen egyezkedésekben, alkudozásokban és belső háborúskodásban fog kimerülni a frakciók tevékenysége? Vagy a két szervezet elnöksége napi szinten fog egyeztetni, s olyan szoros kapcsolatban lesz, hogy végül már nem tudjuk a KMKSZ-t az UMDSZ-től megkülönböztetni, netán a valódi irányítás valamiféle szervezetek feletti intézőbizottság kezébe megy át?

Nem tudhatjuk. Egy azonban bizonyos, hogy fontos ugyan a képviselőcsoport mérete, de ennél sokkal fontosabb, hogy az egységesen és következetesen tudja képviselni választóik, a magyarság érdekeit. Lehet persze torkunk szakadtából egységért kiabálni, azonban mindkét szervezetnek felelőssége, hogy ne kössön olyan paktumot, amely a kárpátaljai magyar érdekképviseletet szétzilálja, ellehetetleníti.

Ha tehát az egység populista lózungját félretesszük, s a javaslatnak szánt ötletet kissé tüzetesebben megvizsgáljuk, akkor rá kell jönnünk, hogy az valójában nem tisztességes, s elsősorban nem a KMKSZ felé nem az, hanem a kárpátaljai magyarság felé. Közelebb hajolva bizony kétségek merülnek fel - lehet, hogy ez az illat valójában nem is illat?..

Gulácsy Géza