Az elveszített lakás

"Testvérem, aki vállalta édesanyánk eltartását, azzal a neki tett ígérettel mozdított ki engem az idős asszony tulajdonát képező egyszobás lakásból, hogy annak halála után én is részesedek majd a hagyatékból. ... Édesanyánk halála után hiába vártam, hogy testvérem felkeressen, s megbeszéljük a hagyaték megosztásának mikéntjét. ... Felkerestem a járási jogászi hivatalt, ahol a jogász megmutatta nekem a végrendeletet, amelyről tudomásom sem volt, s amelyből kiderült, hogy édesanyám a lakást teljes berendezésével együtt testvéremre hagyta, holott annak megszerzésében korábban én is segítettem. ... Törvényesen járt-e el testvérem és az illetékesek, amikor tudtom és beleegyezésem nélkül hitelesnek fogadták el a végrendeletet, amely engem teljesen kizár az öröklésből? Van-e még mód arra, hogy a szülői hagyaték megosztását kérjem?"

- A levélből ugyan nem derül ki egyértelműen, de valószínű, hogy az olvasó valamelyik állami vagy magánközjegyzői irodáról ír, amikor a járási jogászi hivatalt említi.

A polgári törvénykönyv 1235. paragrafusának 2. része értelmében az örökbehagyó indoklás nélkül kizárhatja az örökségből a jogos örökösök bármelyikét. Ebben az esetben a szóban forgó személy nem nyerhet jogot az örökségre. Azaz esetünkben az édesanya jogosan járt el, amikor végrendeletében mindent egyik gyermekére hagyhatott, kizárva ezzel a másikat az örökségből. Más kérdés, vajon egészséges volt-e a végrendelet megírásának pillanatában. De amennyiben a végrendeletet közjegyző hitelesítette, úgy az ingatlanok tulajdonjogának nyilvántartását végző hivatal törvényesen jegyezte be a szóban forgó lakást a másik testvér nevére.

Úgy gondolom, ebben az esetben az lett volna az ügy megnyugtató elintézése, ha a családtagok írásban is rögzítik megállapodásuk lényegét, még mielőtt az olvasó annak idején elhagyta volna a lakást.

hk