2010. október 22.

2010. október 22., 10:00 , 510. szám

Missziós vasárnap

Az Egyháznak kötelessége és joga a ,,misszió'', vagyis az, hogy szabadon hirdesse minden népnek és minden történelmi helyzetben az evangéliumot mint érthető igazságot és konkrét szeretetet: ,,Menjetek, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.'' (Mt 28,19-20) A missziós élet feltétele az imádság, az áldozatvállalás, a szeretetből fakadó tanúságtétel, a szegények szolgálata egyénileg és a társadalomban, és a nyilvános igehirdetés.

A Ferences Regula az első, amely egy teljes fejezetet szentel a misszióknak. Szent Ferenc életében a misszió gondolata természetesen azokból az evangéliumi beszédekből táplálkozik, melyekben Jézus útnak indítja a tanítványokat. Rendünk eredetét ott kell keresni, ahol Jézus elküldi apostolait prédikálni.

Szent Ferenc Atyánk elképzelését a misszióról így lehetne összefoglalni: a keresztény embernek elsősorban nem szóval vagy karddal kell harcolnia, hanem szolgálatkész lelkülettel. Ez a készség alapjában véve nem más, mint az engedelmesség és a minoritás ("kicsiség" - innen a Rend neve is: "Ordo Fratrum Minorum" "Kisebb Testvérek Rendje") ferences - és keresztény - eszméje. Innen indulva juthatunk el a következő állomásig, Isten igéjének hirdetéséig.

Az a komolyság, amellyel Ferenc a missziók kérdését tárgyalja, megnyilvánul abban a rendelkezésében is, mely szerint a ,,szolgáknak'' egyedül abban legyen illetékességük dönteni, alkalmas-e a misszióra vállalkozó a feladatra.

Folyamatos jelenlétünk a misszió számtalan területén, valamint gyarapodó jelenlétünk Afrika, Albánia, Kína, a volt Szovjetunió területén világosan jelzik, hogy missziós testvériség vagyunk, mely az Egyház küldetésében Szent Ferenc Atyánk példája és szándéka szerint vesz részt.

Lengyel Donát