A gyümölcsfák téli védelméről

Túl vagyunk az első éjszakai fagyokon, itt az ideje, hogy felkészüljünk a télre a gyümölcsösben.

A régiónkban honos gyümölcsfák ősztől, azaz lombhullástól egészen kora tavaszig, azaz rügyfakadásig nyugalmi állapotban vannak. Ebben az időszakban szünetel a fák tápanyagfelvétele és jelentős mértékben csökken a növények légzése is. Az ilyenkor végbemenő sajátságos folyamatok egyike, hogy az első fagyok hatására a nyár folyamán felgyülemlett keményítő cukorrá alakul át a fákban, amely azután jelentős védelmet nyújt számukra a téli fagyokkal szemben. Ebben a téli, alvó állapotban, s az előzőleg végbement kémiai folyamatok hatására a fák rendszerint az ezen a klímán előforduló legalacsonyabb hőmérsékleteket is károsodás nélkül elviselik. Téli fagykárra csupán azoknál a növényeinknél lehet számítani, amelyeket valamilyen mechanikus károsodás ért, vagy amelyeknek vesszői valamilyen ok (például túlzott nitrogéntrágyázás, erős őszi öntözés, gombás betegségek okozta korai lombhullás) következtében nem érnek be.

Ami a gazdák késő őszi teendőit illeti, elsősorban a frissen kiültetett és az egy-két éves csemetéket célszerű védeni. A fák legérzékenyebb része köztudottan a gyökérnyak, ezért nagyon hasznos ilyenkor a törzs felkupacolása, hogy vastagabb földréteg védje az érzékeny részt. Ezzel egyben feltöltjük az ültetés után megülepedett talajt, miáltal nem lesz többé mélyedés, gödör a törzs körül, melyben felgyűlhetne, majd a hideg hatására megfagyhatna az esővíz, a hólé. Ez akár végzetes lehet a még gyenge növényekre nézve. Az sem árt, ha egy kis szalmát vagy összegereblyézett falevelet szórunk a gyökér körül felkupacolt föld tetejére.

Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a gyümölcsfák, mindenekelőtt a különösen fagyérzékeny kajszibarackfák törzsét bemeszelik télére. Ez a módszer egyáltalán nem haszontalan, mert a fehér bevonat sok esetben megakadályozza azután, hogy a verőfényes téli nappalokon a törzs szövetei felmelegedjenek. A felmelegedést követő lehűlés, azaz a hirtelen kitágulás-összehúzódás hatására ugyanis a sejtfalak elroncsolódhatnak és fagykár keletkezhet. Ennél a mószerenél azonban feltétlenül ügyelni kell arra, hogy a meszelés vékony legyen, mert a vastag, cserepes mészréteg alatt a kártevők kitűnő búvóhelyet találnak télére, figyelmeztet egyik írásában Bálint gazda, aki szerint ezért célszerű, ha a törzs meszelését télére nem meszelővel, ecsettel, hanem permetezőgéppel végezzük.

A téli fagy okozta repedések kezdetben még kicsinek, jelentéktelennek tűnnek. A tavaszi-nyári hónapokban képződő laza sebhegesztő szövetek azonban rendszerint a következő télen is károsodnak a hidegtől, így a seb évről évre nagyobb lesz. Az ily módon felszínre kerülő faszövetekben idővel szúbogarak és taplógombák telepedhetnek meg, amelyek elroncsolják, tönkreteszik a törzset. Ezért nagyon fonos feladat a törzs fagyvédelme.

Ilyenkor már nem tanácsos metszeni a fákat, hagyjuk ezt a munkát tavaszra, amikor már azt is látni, hogy milyen fagykárral kell számolnunk. Viszont ugyancsak a gyümölcsfák téli védelméhez tartozik a késő őszi lemosó permetezés, amelyet még elvégezhetünk a kemény téli hidegek beállta előtt - mondta el lapunknak Parászka György, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára. A szakember szerint különösen javallott ez a művelet az őszibarackfáknál. Erre a célra a kárpátaljai szőlészek és kertészek által jól ismert és széles körben használt 2-3 százalékos bordói lé, avagy a rézgálic a legalkalmasabb, amelyet különösen erős fertőzés után adott esetben valamilyen gombaölő szerrel is kiegészíthetünk. Azok, akikben esetleg felmerül a kérdés, hogy mi értelme a permetezésnek ősszel, lombhullás után, gondoljanak arra, hogy a lemosó permetezéssel eltávolíthatjuk a kórokozókat a fák ágairól, törzséről, elpusztíthatjuk a rügypajzsok alatt megbújó gombákat és baktériumokat is, miáltal megakadályozzuk a betegség jövő évi elterjedését, és sokkal egészségesebb gyümölcsöket teremhetnek majd gyümölcsfáink a következő idényben. Ne feledjük, hogy a gombakártevők (monília, lisztharmat, levélfoltosság stb.) által súlyosan megtámadott fákról lehullott leveleket is fertőtleníteni kell. A legjobb és legbiztosabb módszer az, ha a lehullott lombot összegyűjtjük és elégetjük.

Azokon a helyeken, ahol a kert vagy gyümölcsös nincs bekerítve, komoly gondot okozhat télen a nyulak, őzek vagy szarvasok kártétele is. Nyulak ellen a fák törzsét dróthálóval, vastagabb papírral, náddal, napraforgó szárral vagy műanyag fóliával tekerhetjük körbe. Nem tanácsos azonban erre a célra kukoricaszárat vagy szalmát használni, mert belefészkelnek az egerek, és azok adott esetben súlyosabban károsíthatnak, mint a nyulak. Bármilyen pólyáló anyagot használjunk is, ne feledjük, hogy ha majd tavasszal lefejtjük a védőréteget, alaposan tisztítsuk meg a fák törzsét, mert a védőréteg alá is befészkelhetik magukat a különböző kártevők. A szarvasok sajnos a korona vesszőit rágják le téren, ezért az erdő közelében élőknek csak a magas kerítés nyújt megbízható védelmet ellenük.

pszv