"Felértékelődött a szellemi, tradicionális kultúra presztízse"

Interjú Szász Zsolttal

Szász Zsolt ismert anyaországi színházi rendező, Blattner-díjas bábművész. A kárpátaljai közönségnek is ismerősen csenghet a neve, hisz a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházban most is nagy sikerrel játsszák legutóbbi rendezését, Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című drámai költeményét. Tömöry Márta mellett 1991 óta lelkes szervezője a Nemzetközi Betlehemes Találkozónak. A rangos hagyományőrző rendezvénysorozatnak 2006 óta Szász Zsolt szülővárosa, Debrecen ad otthont. A sokoldalú művészt a nemrég megrendezett XX. találkozó kapcsán szólaltattuk meg.

- Mi lehet a betlehemes találkozók üzenete, hatása?

- A találkozó azért indult útjára húsz esztendővel ezelőtt, hogy a karácsonyi ünnepköri szokásainkat körbejárjuk, és összegyűjtsük a Kárpát-haza magyarságát egy közös ünnepre. Azt hiszem, így a huszadik alkalom után elmondható, hogy a Kárpát-medence magyarjai a betlehemezés révén szellemi értelemben valóban egymásra találtak. Ez a mostani pillanat szerencsésen esik egybe az új kormány azon törekvésével, hogy az állampolgársági törvény révén közjogi értelemben is egyesüljön a nemzet. Ez a fordulat újabb lökést adhat a mi vállalkozásunknak is.

Bár sok esetben egymástól távoli, pár száz lelkes településekről érkeznek a résztvevők, telefon, internet már van, tehát a kommunikáció egyre intenzívebb. De ami a legörvendetesebb, a résztvevők közül többen tőlünk függetlenül is összejárnak, határokon átívelő testvértelepülési kapcsolatok jöttek létre. Ám ennek a hagyománynak az átörökítése végső soron a családokban fog eldőlni; azon múlik minden, hogy mennyire fontos ez azoknak, akik csinálták és csinálják a betlehemezést.

A civilizációs robbanás a pozitívumok mellett sok rosszat is hozott, elsősorban azt, hogy szétesnek a hagyományos értelemben vett paraszti közösségek. Mindezt nyugaton már felismerték, és csodálattal tekintenek arra, ami nálunk ebből még megvan. Az épített világörökség mellett felértékelődött a szellemi, tradicionális kultúra presztízse, amelynek ugyancsak nagy szerepe van egy egészséges társadalom megtartásában. A betlehemezés egy olyan szokás, ami természetes módon hozza össze az embereket. Ha az öregek által hagyományozódik át a fiatalokra, mint például Kárpátalján, akkor ez fantasztikus; de ha ez már lehetetlen, akkor vissza is lehet azt tanulni.

Ehhez nyújthat segítséget a Magyar Művelődési Intézet kiadásában e jubileumi alkalomra megjelent "...hanem vagyok Úristen követje..." című kötet, mely az elmúlt húsz év betlehemes találkozóin bemutatott téli ünnepköri játékokból közöl egy színvonalas és bőséges válogatást.

- Jövőre ugyanitt találkoznak majd a betlehemezők?

- Igen. Sőt újabb fejlemények is vannak. Debrecen város vezetői megszólítottak, hogy a betlehemes találkozókra alapozva létrehoznának egy, a népi kultúrával foglalkozó centrumot a budapesti Hagyományok Háza mintájára. Az archívum egész évben a szakemberek és az érdeklődők rendelkezésére állna, ahonnan bárki segítséget kérhet a néprajzostól, pedagógustól.

Az UNESCO szellemi világörökség programjához ez év szeptember 17-én Magyarország is csatlakozott. Van egy nemzeti listánk, amelyen szerepel a mohácsi busójárás vagy például a táncházmozgalmi módszertan, ami ilyen értelemben már világörökséggé vált. Ez a lista nyitott. Az a tervünk, hogy a magyar betlehemezés szokását megismertessük az egész Kárpát-medencében és Európában, s hogy magát a találkozót erre a listára felterjesszük. Ha ez megtörténik, akkor kormánygarancia is várható a financiális alapok megerősítésére, ami vonatkozik a debreceni feltételrendszerre is. A Csokonai Színház vezetésének és személyesen Vidnyánszky Attilának az elkötelezettsége volt a döntő abban, hogy ide kerüljön ez a találkozó, és abban is őrá számítunk, hogy továbbra is ez a város adhasson otthont neki.

dózsa