Interjú Tóth István beregszászi magyar főkonzullal

2010. december 31., 09:00 , 520. szám

Mint arról lapunk előző számában beszámoltunk, a napokban elfoglalta állomáshelyét Tóth István, a Magyar Köztársaság új beregszászi főkonzulja. A kárpátaljai származású diplomatát ennek apropóján terveiről, elképzeléseiről faggattuk.

– Milyen elképzelésekkel, tervekkel érkezett Beregszászba?

– Konzuli kerületem Kárpátalja Beregszászi, Nagyszőlősi, Huszti, Técsői és Rahói járásaira terjed ki, s ez nagyban magától értetődően meghatározza tevékenységi körömet. Egyrészt, itt, a beregszászi konzulátuson, az ungvári főkonzulátushoz hasonlóan, feladataink közé tartozik a vízumkiadás, a kishatárforgalmi engedélyek kiállítása, illetve készülünk az állampolgársági törvény módosítása okán január 1-jétől ránk háruló tennivalók ellátására. Másrészt, ezen túlmenően is küldetésünk a magyar kormány nemzetpolitikai törekvéseinek végrehajtása. Ennek egyik fontos eleme a szórványápolás, ami konzuli körzetemben, ezen belül is mindenekelőtt a Felső-Tisza-vidéken, kiemelt feladatnak tekinthető. Úgy gondolom, fontos, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel támogatni tudjuk az anyanyelv használatát és oktatását a szórványban és az egy tömbben élő magyarság körében egyaránt. Ezenkívül ugyancsak fontos az ukrán–magyar gazdasági kapcsolatok ápolása, valamint a határ menti együttműködés különféle formáinak támogatása, egyebek mellett a Norvég Alap kínálta lehetőségek kihasználásával. Annál is inkább fontosnak tartom a regionális kooperáció kérdését, mivel köztudott, hogy a szomszédos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében komoly erők támogatják a két szomszédos közigazgatási egység együttműködését.

– Milyennek látja Kárpátalját, a kárpátaljai magyarságot, tehát azt a közeget, amelyben célkitűzéseit meg kell valósítania?

– Szinte már hagyományosan a kárpátaljai magyarokat szokás a legelesettebb és a leginkább kiszolgáltatott magyar közösségnek tekinteni a Kárpát-medencében, s ez gazdasági értelemben valóban így is van. De az én olvasatomban mindez nem jelenti azt, hogy az itt élő magyarok ne ragaszkodnának magyarságukhoz, kultúrájukhoz. Igenis ragaszkodnak közös értékeinkhez, s mi lehetőségeinkhez mérten minden támogatást meg kívánunk adni megőrzésükhöz az itteni magyar közösségnek. Különösen veszélyes helyzetben van az anyanyelvű oktatás, a főiskolai képzés. Ezek komoly problémák, melyeket ukrán partnereinkkel közösen igyekeznünk kell mielőbb megoldani.

– Miként éli meg, hogy a szülőföldjén tölthet be konzuli tisztséget?

– Rendkívül megtisztelő a számomra ez a kinevezés. Bizonyos tapasztalatok birtokában az ember ugyan tisztában van vele, hogy lehetetlen feladatokra nem érdemes vállalkozni, de ezen túlmenően eltökélt szándékom, hogy itteni működésem során sikerüljön valami maradandót alkotni, vagy legalábbis olyan irányba terelni a folyamatokat – ami természetesen az ukrán belpolitika függvénye is –, ami segítheti a kárpátaljai magyarság fennmaradását.

– Sikerült már beilleszkednie, felvenni a kapcsolatot a helyi hivatalokkal, intézményekkel?

– Csupán egy hete vagyok Beregszászban, így természetesen még nem juthattam el mindenhová és mindenkihez. De ez idő alatt máris szerencsém volt részt venni kulturális rendezvényeken, találkoztam a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola vezetőivel, s Beregszász polgármesterével is, tehát a kapcsolatfelvétel megindult.

– Mint Ön is utalt rá, január 1-jétől újabb felelősségteljes misszió hárul a beregszászi magyar konzulátusra: az egyszerűsített honosítási eljárásból fakadó teendők ellátása. Készen állnak a feladatra?

– Igen. A technikai felkészülés befejeződött, máris itt vannak az erre a feladatra kiképzett munkatársaink, tehát felkészülten várjuk a jelentkezőket. Emlékeztetni szeretném az olvasókat, hogy az egyszerűsített honosítási eljárás iránt érdeklődők egyrészt a www.allampolgarsag.gov.hu honlapon tájékozódhatnak a tudnivalókról, de természetesen konzulátusunkon is informálódhatnak a rendelkezésükre álló szóróanyagokból. Január 1-jétől azután mind a Magyar Köztársaság ukrajnai külképviseletein, mind a kijelölt magyarországi hivatalokban benyújthatják az eljárás megindítására vonatkozó kérelmüket. Erről ugyancsak a már említett honlapon kaphatnak részletes tájékoztatást.

– Az eddigi tapasztalatok fényében mire érdemes odafigyelniük a kérelmezőknek?

– Jelenleg még csak ott tartunk, hogy folyamatosan fogadjuk személyesen vagy telefonon az érdeklődők bejelentkezését. A továbbiakban arra tanácsos odafigyelnie mindenkinek, hogy az okmányok benyújtásakor rendben meglegyenek a kérelmüket alátámasztó megfelelő dokumentumok, mert ilyen esetben a kérelem benyújtását követően azonnal megindulhat a honosítási eljárás, míg ellenkező esetben a hiánypótlás meghosszabbíthatja ezt a folyamatot.

hk

Tóth István

1951-ben született az ungvári járási Gálocsban, s évtizedek óta foglalkozik a határon túli magyarság problémáival. A rendszerváltást követően, a múlt század kilencvenes éveiben dolgozott a Dunatáj Intézetben, majd a Teleki László Alapítvány tudományos munkatársa volt. Hosszú ideig szerkesztette a Pro Minoritate című kisebbségpolitikai folyóiratot, azt követően pedig, az első Orbán-kormány idején, a közigazgatás gépezetében vállalt szolgálatot: 1998-tól a Határon Túli Magyarok Hivatalának volt osztályvezetője, később főosztályvezetője. Mostani kinevezését megelőzően a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnökének tanácsadójaként működött, munkatársa volt a Budapest Analyses című internetes kiadványnak.