Kadét klarinétja

Az Ungváron élő Kadét László otthonába egészen más, úgymond prózai okok miatt tértem be. Ám, mielőtt az "ügyintézésre" áttértünk volna, a klarinétművész előszedte a hangszert, s valamilyen ismeretlen dallamot kezdett el játszani. "Harmincöt éve vagyok hivatásos zenész, ezt a kis zenei füzért erre az alkalomra találtam ki. Mondhatjuk, akár a költővel is, hogy - csak éppen nem "a kávéházi szegleten" - megleptem egy kicsit magam." És ebben a pillanatban beszélgetésünk egészen más síkra terelődött.

- Miért éppen a klarinét? Édesapád az ütőhangszereket kezelte, nagybátyád híres hegedűs, idősebb fiútestvéred pedig, Kadét Pál, aki a Kijevi Zeneakadémiát végezte, a nagybőgő mestere volt, elismert zenész és zenepedagógus.

- A sors valóban úgy hozta, talán nem véletlenül, hogy én is zenész lettem. A klarinét pedig olyan választás... Megfogott, megragadott a hangszer. Az ihletést a kiválasztásához egyébként az édesapám zenekarában, vagyis bandájában játszó, a népi zenét végtelenül szerető, Tiszaújlakról Ungvárra áttelepedett Csűri István klarinétos adta. Ő a népzene igazi szerelmese, sőt, tanára is volt. Amit tőle láttam, tanultam... Elsősorban a zene és a zeneszerszám iránti szinte mérhetetlen alázatot. Szóval olyan hatást gyakorolt rám, hogy nem volt kétséges: ez a hangszer, mármint a klarinét lesz az életem. Ez a 35 év tulajdonképpen jelképes jubileum, pontosabban annak a pályafutásnak a mérföldköve, amit hivatalos zenélésnek tartok. Mert amúgy sokkal korábban ismerkedtem meg a fúvókával...

- A Kadét név nem szokványos. Honnan ered?

- Édesanyám családi neve volt, s apám vette át, vállalta fel. Az indokot nem ismerem, de, őszintén szólva, különösebben nem is érdekel. Számomra a lényeg az, hogy mind a kettőjük átplántálta belém a zene, a muzsikálás szeretetét. Famíliánk egyébként a felvidéki Nagykaposról származik.

-Tanulmányok, szakmai gyakorlat?

- Az ungvári zeneiskola, majd a zeneművészeti szakiskola elvégzése után sok együttesben és számtalan helyen léptem fel. Zenéltünk például Moszkvában, az Állami Duma képviselőinek, a minisztereknek. "Húztuk a talpalávalót" magyarországi diplomatáknak, jeles hazai és külföldi közéleti személyiségeknek, politikusoknak, sportolóknak és a szakmabelieknek, tehát a zenészeknek is. Szerednyén, a Leánka cég által szervezett koncerten Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának képviselői, illetve a megye, az Ungvári járás s a nagyközség vezetői tapsoltak nekünk.

- Jelenleg Csűri Zoltán énekes és orgonista a társad.

- Igen, s ennek nagyon örülök. Kárpátalja-szerte ismernek bennünket. A repertoárunkat igyekszünk úgy kialakítani, hogy a legkényesebb ízlésnek és elvárásnak is megfeleljünk. A skála széles - a szalonzenétől kezdve az operetteken, a magyar nótákon át a modern zenéig. Valóban színvonalas zenélésre törekszem, s erre próbálom inspirálni mindenkori muzsikustársaimat is. Mert elsősorban nem az számít, bár ez sem mellékes, hol zenél az ember - legyen szó akár az ungvári Budapest étteremről, akár a Kárpátalja Szállóról, melynek Magyar termében a szálloda megnyitása óta játszottam, akár a kijevi vagy a külföldi színhelyekről -, hanem az, hogy szívvel-lélekkel csinálja. Erre próbált ráeszméltetni a családi zenészdinasztia minden tagja.

- Kedvenc zenei műfajod?

- Mindegyiket szeretem, de ha most választani kellene, akkor a népzene. S nemcsak a magyar, a roma, hanem a többi is. Az én lelkemet ezek érintik meg a legjobban...

- Utolsó kérdés helyett egy kérés. Eljátszanád ismét azt a motívumot?...

Tárczy Andor