"Angyalbőrben" Ukrajnában

Egy szerződéses katona szomorú tapasztalatai

2011. február 25., 09:00 , 528. szám

A közelmúltban lapunk Az ügyvéd válaszol címmel futó, jogi tanácsadással foglalkozó rovatához érdekes olvasói levél futott be egy Ukrajna fegyveres erőinél szerződéses katonaként szolgálatot teljesítő, magyar nemzetiségű fiatalembertől, aki levelében a hadsereggel kötött szerződése felbontásához kért jogi tanácsadást. Indokként a szolgálat során naponta tapasztalható, elviselhetetlen körülményeket nevezte meg. Megkértük a fiatalembert, mondja el, tulajdonképpen milyen nehézségekkel kell számolnia annak, aki ma szerződéses katona akar lenni országunkban.

- Mióta szolgál hivatásos katonaként?

- Immár tizenhat hónapja annak, hogy felöltöttem az "angyalbőrt". Jó szakmát tanultam, de munkalehetőség híján úgy döntöttem, hogy szerződéses katonaként vállalok szolgálatot. Ebben közrejátszott, hogy a toborzótisztek a jelentkezőknek minden földi jót ígértek: lakást, jó ellátást és megfelelő körülményeket. Több mint két hónapba telt, mire beszereztem a jelentkezéshez szükséges orvosi papírokat, valamint az erkölcsi bizonyítványt. Meglepő tény, hogy míg tizennyolc éves koromban egy korábbi hátgerincsérülésem miatt sorkatonai szolgálatra alkalmatlannak nyilvánítottak, addig most szerződéses katonának már alkalmasnak bizonyultam. Én egy észak-ukrajnai kiképzőbázisra kerültem, Csernyigov megyébe, s mivel mesterlövészként (sniperként) szerettem volna szolgálni, erre is kaptam kiképzést.

A szerződés aláírását megelőző néhány napon úgy bántak velünk, mint a hímes tojással: könnyűek voltak a gyakorlatok, nem tapasztaltam hátrányt a nemzetiségem miatt sem. Elolvastam a szerződés szövegét is, mely sok kitételt tartalmazott a nekünk járó előnyökről, juttatásokról. Egyedül az étel minősége volt elfogadhatatlan. Egy őszi napon, október 11-én írtam alá a szerződést, s ezt követően minden megváltozott. Előbb Ungvárra kerültem, később Munkácsra, ahol "mivel nem volt a kiképzésemnek megfelelő katonai poszt" (mesterlövész), harckocsizóként alkalmaztak. De mindenütt ugyanazokat az embertelen körülményeket tapasztaltam.

- Ezek miben nyilvánulnak meg?

- Sajnos azt kell mondanom, hogy néha rosszabb a szolgálat szerződésesként, mint sorkatonaként. Pl. az elszállásolás nem különbözik a sorkatonákétól: ugyanúgy kaszárnyákban lakunk, noha nem ezt ígérték nekünk. Igen rossz az étkezés is: mindenféle darákat adnak enni, olyan "nyázgának" főtt búzadarát, burizst és makarónit, ami mindig félig nyers. Kap(t)unk néha csirkehúst is, az sem volt soha megfőve, még béldarabokat is találtunk a színhúsban. Míg Észak-Ukrajnában szolgáltam, ott állandóan panasz volt a félig főtt, rágós marhahúsra és a kesernyés ízű sült halra. Egy tiszt titokban elmondta, hogy vannak konzervek, melyek még Sztálin idejében készültek.

A tisztek sokszor lekezelik a legénységet, különösen a nem ukrán nemzetiségű katonákat. Gyakran előfordul, hogy a pohár fenekére néznek, s ilyenkor a saját katonáikat tekintik ellenségnek. Egy alkalommal engem is ért atrocitás: egy részeg tiszt többször megütött. Ez nagyon megalázó volt, s írásos panaszt tettem. De eltussolták az ügyet. És noha az egészet vagy 30-40 ember is látta, mégsem tudtam egyetlen tanút sem keríteni. Nyilván féltek vagy megfélemlítették őket.

Elmondható, hogy igen magas fokú a magyargyűlölet: a tisztek szerint minden, a seregben szolgálatot teljesítő magyar kémnek számít. Olyan képtelenségeket is mondtak, hogy mi Magyarországról szöktünk át ide szerződéses katonának, mégpedig azért, mert itt jóval magasabbak a fizetések!

Mégis ami leginkább megviselt, az az, hogy a rossz közegészségügyi viszonyok miatt elkaptam a vírusos hepatitis A-t. A sereg orvosai rossz kezelést írtak ki, így mire a betegszabadságról visszatértem, a fehérvérsejtjeim száma jóval magasabb voltak, mint a szabadságolás előtt. Ráadásul mivel a katonakórházban nem volt hely, saját magamnak kellett állnom a kezelés költségeit, noha a szerződésemben ki van kötve, hogy ingyen kezelnek a katonai területen lévő kórházakban, a fegyveres erőknek az egészségügyi centrumaiban nemcsak engem, hanem a családtagjaimat is.

A mai napig is fáj a májam, állandó gyógyszeres kezelésre szorulok.

Ami katasztrofális még, az az ukrajnai viszonylatban mindennaposnak számító korrupció jelenléte a seregben is. Minden megvásárolható, így pl. szabadnapok, orvosi igazolások stb. Egy alkalommal, mikor megjött a szabadságpénz, a pénztáros csak úgy volt hajlandó azt kiadni, hogy felírt a tenyerére egy kétszázast. Vagyis ennyit kellett volna fizetnem az engem jogosan megillető illetményért. A beteg májam miatt ezt aztán sikerült lealkudnom száz hrivnyára. A párbeszéd egyes elemeit mobiltelefonon is megörökítettem.

- Mennyi a fizetése?

- A három hónapos kiképzés alatt 608 hrivnyát kaptam havonta, de még ezt követően is sokáig a "tanulópénzt" kaptuk. Jelenleg 1340 hrivnyát fizetnek, de ez sem a teljes összeg, mert levonnak belőle.

- Mikor jár le a szerződése?

- 2012. október 6-án jár le elméletileg, de már most szeretném felbontani. Ezért kerestem fel kérésemmel lapjukat, hátha tudnak nekem segíteni, és információkat adni arra vonatkozólag, hogyan lehet a szerződésbontást törvényesen lebonyolítani. Magában a szerződésben az esetleges felbontásról ugyanis semmi konkrétum nincsen, abban csak az szerepel, hogy milyen juttatások járnak nekem. Tartok is az ügytől, mert még Észak-Ukrajnában találkoztam egy Lemberg megyébe való fiúval, aki a három évéből szerződésesként kettőt leszolgált, s miután megszakította a szerződését, a parancsnoka bíróságra adta, egy évre ítélték őt, melyet az eredeti szolgálati helyén kellett letöltenie. Tehát amíg szankció fenyeget a sereg részéről, addig nem szeretnék lépni. Bízom válaszukban.

Fischer Zsolt