Az aranyérproblémákról

Már az édesapámnak is voltak aranyérproblémái, s néhány éve nálam is jelentkeznek az övéhez hasonló tünetek. A végbél környékén egyre gyakrabban jelentkezik szúró, fájó és olykor viszkető érzés, ami természetesen a székletürítési problémákat is előhozza. Valahol azt olvastam, hogy addig nincs nagy baj, amíg ez vérzéssel nem párosul, de nálam már ez is előfordult. Szeretnék többet megtudni erről a betegségről, illetve arról, hogy öröklődik-e - fordult levélben szerkesztőségünkhöz egy nyugdíjas éveihez közelítő beregszászi olvasónk. Kérdéseivel dr. Jakab Lajos badalói családorvost kerestük meg.

- A szakirodalomban olvasható egyes vélemények szerint a kórnak lehetnek genetikai vonzatai, tehát ha egy családban az egyik vagy mindkét szülő ebben a betegségben szenvedett, akkor gyermekeik esetében nagyobb valószínűséggel alakul ki az aranyér - fejti ki a szakember. - Fontos még tudni, hogy az illető fizikai vagy szellemi munkából tartja-e fenn magát, s végez-e rendszeres testmozgást, mivel a mozgásszegény, ülő munkát folytató személyeknél gyakrabban jelentkezik a megbetegedés. Emellett az étkezés mennyiségére és minőségére is oda kell figyelni. Bizonyos genetikai hajlammal társulva, a kór fő okozója a székletürítésnél kifejtett erőlködés lehet. Ha ez gyakran fordul elő, ennek következtében a végbélnyílás körüli visszerek (vénák) jelentős mértékben kitágulhatnak, majd kitüremkedhetnek, megrepedhetnek, s vérezhetnek is, a vénákban pedig a vér megalvadhat, és fájdalmat okozhat.

- Mit tanácsol betegünknek?

- Nagyon fontos tisztázni, hogy most jelentkezett-e először a vérzés. Ha igen, feltétlenül keresse fel a családorvosát, aki eldönti, kell-e konzultálni ez ügyben a szakorvossal (a sebésszel), mivel ha vérzik az aranyér, a műtéti beavatkozás szükségessége sem zárható ki. Tisztázandó továbbá, hogy nem állnak-e a háttérben más, súlyosabb kórok, mivel az aranyér eredetű vérzés elfedheti a vastagbél komolyabb betegségeinek, ne adj' Isten a daganatos megbetegedéseknek a tüneteit, mely utóbbiak esetében akár végzetes is lehet, ha csak későn sikerül diagnosztizálni őket.

- Ejtene néhány szót a megelőzésről és a kezelésről?

- Profilaktikai szempontból nagyon fontos, hogy biztosítsuk a széklet normális kiürülését, kerüljük el a felfázásokat, s mozogjunk rendszeresen. A székrekedés elkerülése érdekében javasolt a rostos ételek (nyers zöldség, sok gyümölcs) gyakori fogyasztása, a megfelelő folyadékbevitel, és az, hogy az étrend ne tartalmazzon csípős, túlzottan fűszeres adalékokat, a székrekedés ugyanis a vénák kitágulásához, megrepedéséhez vezethet, s mechanikus sérüléseket is okozhat. Ugyancsak a megelőzést szolgája a meleg borogatás (meleg vizes tiszta mosdókendővel), illetve a székletürítés utáni mintegy húsz perces kamillás ülőfürdő. A kezelés során pedig olyan kenőcsöket, illetve kúpokat írunk fel a páciensnek, melyek érzéstelenítőket (lidocaint, benzocaint), gyulladás- és viszketéscsökkentő szereket (mentolt, cickafarkot), valamint érösszehúzó hatóanyagokat (például ephedrint) tartalmaznak.

Tartósan fennálló panaszok esetén azonban mindenképpen szakrendelési vizsgálatot javaslok, melynek során eldöntik, hogy továbbra is az említett gyógymódok alkalmazandók, vagy meg kell-e operálni a beteget.

(tamási)