Odessza anyácska

Fejlett szexipar, olcsó lányok

2011. szeptember 2., 10:00 , 555. szám

A szexipar fejlődésének lendületét tekintve Odesszát már Thaiföldhöz hasonlítják. Annyi bizonyos, hogy a szerelem papnőinek száma a kikötővárosban máris duplája a fővárosinak.

Jól láthatóan külföldi úr, mellette kihívóan öltözött fiatal nő és egy tolmács – Odesszában megszokott látvány az ilyen hármas, írja a témáról minap közölt összeállításában a Korreszpondent hetilap. A messzi földről érkező turistákat a Fekete-tenger parti városban fejlett szexipar várja az olcsó fiatal lányok szolgáltatásait kínáló kerítők, az elit hoszteszügynökségek jóvoltából.

Az utóbbi években viharos gyorsasággal fejlődő tengerparti üdülőövezet a maga elegáns strandjaival, klubjaival és éttermeivel ideális feltételeket teremt a test áruba bocsátásához is. Ugyancsak kedvez a szexturizmusnak a város földrajzi helyzete. A kikötőbe betérő turistahajók számát tekintve Odessza ma az első helyen áll Ukrajnában. Ezenkívül 2010-ben egyszerre több nemzetközi légitársaság is közvetlen járatokat indított a városba Németországból, Csehországból és Lengyelországból is. „Minden pénteken leszáll egy repülőgép Törökországból (az odesszai repülőtéren), azt a helyi taxisofőrök szexbombázónak nevezik” – mondja Hennagyij Moszkal, a NUNSZ parlamenti képviselője, volt belügyminiszter-helyettes.

A HIV/AIDS Szövetség adatai szerint a városban mintegy nyolcezer papnője működik a szerelemnek, nagyjából kétszer annyian lehetnek tehát, mint a lényegesen nagyobb lakosságú fővárosban, Kijevben. A meleg nyári estéken tucatszám szállingóznak az éjjeli pillangók az odesszai kikötő melletti Tamozsennaja térre. A magas sarkú cipőben meg-megbicsakló bokában, miniszoknyájukat igazgatva a legkülönbözőbb korú nők szállnak ki a taxikból, amint az egyik helyi rendőrségi vezető fogalmaz, „17-től a förtelemig”. Leterítik a szegélykövet, és kliensre várva elhelyezkednek. Télen errefelé általában csak a helyi, Odessza megyéből érkezett prostituáltak „dolgoznak”, míg nyáron majdhogynem nemzetközivé válik a társaság: konkurencia érkezik Moldovából, a Krímről és még Fehéroroszországból is jönnek a jó kereset reményében.

A hőségben a nők Coca-Colát, alkoholos üdítőket isznak, legyezőkkel hűtik magukat, s időről időre beszállnak az érkező kliensek autóiba. A közeli kávézóból éles szemű kerítőnők – ahogyan Odesszában nevezik őket, mamocskák, azaz anyácskák – figyelik őket. Mamocskává lenni rendszerint a prostituálti pályafutás csúcsát jelenti. A kezük alatt dolgozó lányok keresetének fele őket illeti, ezért érthető, hogy egyetlen potenciális klienst sem tévesztenek szem elől. Az anyácskák egy része egyenesen az odesszai vasúti pályaudvar peronjain lesi a vendégeket, kezükben efféle táblákkal: „Szállás olcsón kiadó a tengernél”. E látszólag ártalmatlan szöveg mögött rendszerint ott rejtőzik a fizetett szex lehetősége. A kliensek fogadására nem ritkán lakást bérelnek. Sokan az odesszaiak közül nem is sejtik, hogy mi folyik a szomszédjukban, a fal túloldalán.

A hagyományos utcai strichelést az utóbbi időben egyre gyakrabban váltja fel a kliensek virtuális leszólítása. „Prostituáltak ízlés szerint – fiatalok, érzékiek, tapasztaltak – készek élete leghihetetlenebb kalandjává válni” – hirdeti szolgáltatásait az interneten az egyik hoszteszügynökség. Az efféle ügynökségek „munkatársai” jobbára ápolt szépségek, akik legalább egy idegen nyelvet beszélnek, rendszerint valamilyen diplomájuk is van, s vállalkozó szelleműek. A külföldiek egymás között gold diggersnek, azaz aranyásóknak nevezik őket.

Az ilyenek nem engedik maguk közé a sarki lányokat – vigyáznak az arculatra. „Azok falusi lányok, akiket a Hetedik kilométeren (ismert odesszai piac) öltöztettek fel, lakkcsizmát adtak rájuk, s azt hiszik, hogy szupermodellek” – mondja lekezelően a kollégákról Rokszána, a 22 éves diáklány, az egyik hoszteszügynökség munkatársa. Ellentétben a placcon dolgozó örömlányokkal, akiknek a kuncsaftjai általában ukrán tengerészek, az órabérük pedig 30 és 50 dollár között mozog, a hoszteszlányok elsősorban külföldiekre és a tehetős helyiekre vadásznak, s munkadíjuk 100 dollárnál kezdődik. „Közéleti emberek is előfordulnak” – vallja be Rokszána.

A tehetősebb kliensekre pályáznak az úgynevezett szabadúszók is, akik ügynökségek és kerítők nélkül dolgoznak. Hirdetéseik a lapokban és az interneten különleges „stílusukkal” tűnnek ki: „Sztrapon úrhölgy bármilyen fantáziát kielégít. Le…om, akár a porszívó.” Ők a maguk urai, az elegáns vendéglátóhelyek törzsvendégei. Rendszerint egy martini vagy egy long drink társaságában várják a szerencsét.

A városban több szálló is informális kuplerájként tett szert kétes hírnévre. Vannak, amelyek internetes honlapjaikon alig leplezetten céloznak arra, hogy nincs kifogásuk a legősibb mesterség művelői ellen. „A hotel látogatása prostituáltakkal tilos, ám honnan tudjuk, hogy ön kivel érkezik? – olvasható a honlapon, ahol mindjárt tanácsot is adnak arra vonatkozólag, hogyan szólíthatunk le egy prostituáltatű. – Külsőre a hivatásosok nemigen különböznek az amatőröktől. Ahhoz, hogy megismerkedjünk velük, elegendő egyiknek is, másiknak is néhány koktélt fizetni, de nem érdemes pénzt költeni a nagyobb megvendégelésre.”

Hogy miért szeretik a külföldiek Odesszát, s részesítik előnyben számos fejlettebb szexiparral rendelkező várossal szemben? „Odessza egy olyan városnak tűnik, ahol mindenki bikiniben jár” – lelkendezik egy török férfi. Szavai szerint az ukrán prostituáltak sokkal szebbek a nyugat-európaiaknál, miközben átlagosan 20-30 százalékkal olcsóbbak. Mint a téma ismerői rámutatnak, ha beütjük a Google-be, hogy Ukraine travel – az ukrajnai turizmusra utaló legegyszerűbb kifejezés –, a keresőprogram elsősorban intim szolgáltatásokat hirdető ügynökségek hivatkozásait adja ki, nem pedig múzeumokét...

(Kárpátalja/Korreszpondent)