Perecfesztivál Asztélyban

II. Asztélyi Hagyományőrző Perecfesztivál

Az 1988-ban megnyitott határátkelőjéről Kárpátalja-szerte ismertté vált, Beregszásszal szomszédos Asztély lakosai 1938-ban perecekkel díszített kapuval várták a bevonuló magyar hadsereget. Az idősebbek úgy emlékeznek, hogy maga Horthy Miklós kormányzó is áthaladt a pereckapu alatt. A lóháton érkezők a kapuról szaggatták a perecet, a gyalogos katonákat pedig az asszonyok kosarukba rakott édes pereccel kínálták. A jellegzetesen előbb főzött, majd kemencében sütött asztélyi perecről híres volt a kisközség, amelyet nemcsak a család részére sütöttek az asszonyok, kelendő portéka volt a vásárokban, és azt állítólag így kínálták: Friss a perec, ma kéthetes!

Az ötvenes években még rendszeresen sütöttek perecet az asztélyi asszonyok, majd úgy tűnt, örökre eltűnik ez a hagyomány. De 2010-ben a helyi tanács és a KMKSZ-alapszervezet közösen elhatározta, megszervezik az első hagyományőrző perecfesztivált, ami annyira jól sikerült, hogy idén követte a második. A rendezvény helyszínén, a futballpályán Nagy István helyi lakos ingyen felépített egy hagyományos búbos kemencét, amelyben a vendégek szeme előtt sütötték az asszonyok a pereceket és más kemencében süthető finomságokat.

A rendezvény azonban nemcsak a perecről szólt, aki reggel 5.30-kor fel bírt kelni, részt vehetett a horgászversenyen, melyet, sok tapasztaltabb versenyzőt maga mögé utasítva a 10 éves Somi Miklós nyert meg. Mind darabra, mind kilóra ő fogta a legtöbb halat. A futballpályán pedig a helyi öregfiúk mérték össze erejüket az ifi csapattal, ahol is az utóbbiak 4-2-re győztek.

Nagy Anna polgármester a rendezvény hivatalos megnyitóján a színpadról köszöntötte az anyaországi testvértelepülésekről érkezett vendégeket, a Baranya Megyei Vékény és Bezedek községek, valamint Komló város küldöttségeit, majd ismertette a nap várható programját. Az ünneplő asztélyiakat köszöntötte továbbá Erdődi Tibor, Vékény polgármestere és Kis-Pálóczi Ida, a Komlói Ukrán Kisebbségi Önkormányzat elnöke is. Ezt követően elhangzott a színpadon az asztélyi perec története.

A polgármester asszony lapunknak elmondta, hogy a II. Asztélyi Hagyományőrző Perecfesztivál nem titkolt célja, hogy a kemence használatát megismertessék a fiatalokkal, illetve, hogy minél több emberrel megkóstoltassák és ezáltal népszerűsítsék a különlegesen jó ízű, kemencében készült ételeket, közöttük elsősorban a hagyományos asztélyi perecet.

Ennek elkészítéséről a búbos kemence körül sürgölődő Ricsei Etelkát, File Arankát, Somi Jolánt, Pál Erzsikét és özv. Papp Lajosnét kérdeztem, akiktől megtudtam, hogy a kelt tésztából készült édes perec elkészítéséhez lisztet, élesztőt, cukrot, sok tojást, vajat vagy margarint tejjel gyúrnak össze. A megkelt tésztát 2-3 cm átmérőjű rudacskákká nyújtják, majd pereccé formálják. Rövid ideig hagyják tovább kelni a tésztát, majd forró vízben főzik addig, amíg a perec fel nem jön a víz tetejére. Ezt követően tepsikbe rakják, úgy kerül be a forró kemencébe, ahol pirosra sütik. A sós perec receptje nem sokban különbözik, csak abban az esetben cukor helyett só kerül a tésztába.

A perec mellett túrós buktát, kenyeret és kiflit is sütöttek a kemencében, de abban sültek meg a vendégek asztalára szánt finom húsok is.

A perecfesztivál főzőversenyén a beregi településekre jellemző hagyományos ételeket kóstolhatták meg a rendezvényre érkezők. A községi tanács és a helyi Őszirózsa Nyugdíjasklub közös sátrában bográcsgulyással, székelykáposztával és kukoricadarával töltött káposztával kínálták a vendégeket, valamint gőzönfőtt gombóccal és túrós buktával is. A helyi óvoda sátrában viszont egy helyi különlegesség, a táskaleves, más néven görcsleves készült. Verbiás-Petrás Teréz óvónőtől és az óvoda többi munkatársától megtudtam, hogy a táskaleves egy Asztélyban hagyományos zöldségalapú leves, egyfajta szegényleves. A vékonyra nyújtott tésztát fűszeres hagymászsírral bekenik, abból kis csövet sodornak, majd kis görcsöket (csomókat) kötnek a tésztából. A táskalevest ma is gyakran főzik Asztélyban, az óvodások körében is ismert, ők madárlevesnek nevezik, ugyanis a kis tésztacsomók kis madarakra is emlékeztetnek. Az iskola sátrában a halászlé volt a fő fogás, a helyi vadásztársaság tagjai pedig őzhúsból készült levessel és pörkölttel kínálták vendégeiket. A főzőversenyt végül az Őszirózsa Nyugdíjasklub nyerte, második helyen a vadásztársaság, harmadikon az iskola kollektívája végzett.

A Salánkról érkezett Kalanics Béla, az egykor honfoglaló őseink által használt visszacsapó íjakkal lőni, illetve karikás ostorral csattogtatni tanította a gyerekeket. Az érdeklődők közül sokan csodálkozva szemlélték a korabeli minták alapján készült szúró, vágó fegyvereket is. Volt, aki vásárolt a szépen faragott salánki hordókból is. Kalanics Éva, a KMKSZ Salánki Alapszervezetének elnöke kézműves foglalkozást tartott a gyerekeknek, készültek a csuhévirágok és a gyöngyfüzérek.

A szabadtéri színpadon változatos kulturális program szórakoztatta öt órán át az érdeklődőket. Az asztélyi óvodások műsora után a helyi Kékibolya Hagyományőrző Néptáncegyüttes, valamint a Bulcsui Hagyományőrző Néptáncegyüttes kis- és nagycsoportja mutatott be különféle népi és modern táncokat. Mindkét néptáncegyüttest a korábban Magyarországon profi táncosként dolgozó Somogyi Barnabás és felesége, Szilvia készítette fel. Felléptek a környező települések – Beregdéda, Tiszacsoma és Macsola – hagyományőrző együttesei is. A bulcsui Kovács István és tanítványa, Varga Róbert szatmári dallamokat adott elő. Nagy tapsot kapott a Beregszászi Művészeti Iskola Krajnik Irén vezette harmonikaegyüttes, és sikert aratott az asztélyi Őszirózsa Nyugdíjasklub dalos-táncos produkciói is. A kulturális műsor fénypontjaként a beregszászi születésű Nagy Anikó és a Magyarországról érkezett Simándy-díjas tenor Mészáros János Elek népszerű operettrészleteket énekelt.

Végül – a tombolasorsolást követően – reggelig tartó táncmulatság zárta a rendezvényt.

Badó Zsolt