Egyesek már nemcsak az emlékművektől, de a táncosoktól is félnek

Monarchia – Népek tánczai: A Honvéd táncegyüttes Ungváron

2011. szeptember 9., 10:00 , 556. szám

A nagy sikerű júniusi lembergi koncert után Ungváron is színpadra lépett a budapesti Honvéd Együttes. A Monarchia címmel bemutatott monumentális kétórás előadás során a nemzetközi hírű együttes bemutatta az Osztrák–Magyar Monarchia népeinek színes, hagyományos szokásait, virtuóz táncait, gazdag viseletkultúráját, máig kiapadhatatlan folklórkincsét, és felvillantotta a mellette vagy „felette” zajló főúri báli élet egyes pillanatait is. A nagy sikerű előadás második részében a kor művészeti alkotásainak segítségével, „filmszerű” életképekkel táncszínházzá varázsolták történelmünk e sokat vitatott időszakát.

Az ungvári Kárpátaljai Megyei Ukrán Zenés Drámai Színház közönségét a Magyar Külügyminisztérium nevében az előadást szervező ungvári magyar főkonzulátus vezetője, Bacskai József főkonzul köszöntötte, aki az előadás kapcsán elmondta: A mai előadás címe Monarchia – Népek tánczai egységes kulturális térben. A ma este ezen a színpadon látható táncokat közös európai kulturális kincsünknek tekinthetjük. Rövidesen maguk is megtapasztalhatják, hogy ebben az egységes európai, közép-európai kulturális térben milyen változatos, színes és gazdag hagyományok születtek. Szeretném felhívni a figyelmüket a táncosok ruháira. Ezek nem erre az előadásra készültek. Ezeket a ruhakölteményeket egykori tulajdonosaik valóban viselték, és ugyanúgy táncoltak bennük, ahogyan a Honvéd Együttes táncművészei most itt a színpadon táncolni fognak. Ezek eredeti ruhák, az együttes megvásárolta őket. A Honvéd Együttest azért fogadják szívesen a világ minden színpadán, mert a múlt hagyományait nem feladva, képes újszerű koreográfiával és kiváló szakmai tudással, virtuóz előadásmóddal elvarázsolni a közönséget és a táncon keresztül összekötni a népeket.

Bacskai József köszönetet mondott Kárpátalja megye, Ungvár város és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vezetésének, hogy fontosnak tartotta és támogatta ezt a jelentős kulturális eseményt, majd hozzáfűzte: „Ezzel a műsorral Magyarország kifejezésre akarja azt is juttatni, hogy támogatja a függetlensége huszadik évfordulóját a közelmúltban ünneplő Ukrajna európai uniós integrációs törekvéseit, és készek vagyunk a keleti partnerségben szorosan együttműködni az önök országával, az önök megyéjével. Meggyőződésem, hogy a Honvéd Együttes júniusi lembergi és mai ungvári vendégszereplése ebben a közös európai kulturális térben ma még közelebb hozza egymáshoz az itt, Kárpátalján és a hágón túl évszázadok óta békességben és barátságban élő magyar és ukrán embereket. Háttérbe szorítja az emlékműromboló és megosztó erőket, és erősíteni fogja a határon átívelő jószomszédi kapcsolatainkat.”

Ezt követően felolvasták Mihajlo Kulinyaknak, Ukrajna kulturális miniszterének levelét, melyben üdvözölte és köszöntötte a Honvéd Együttes második ukrajnai fellépését és az ungvári soknemzetiségű közönséget.

A két részből álló előadás a Liszt-év jegyében, a nagy magyar zeneszerző Koronázási miséjének részleteivel indult, amelyet a monarchia népeinek táncai követtek. Bemutatták zsidók, cigányok, a mohácsi sokácok, huculok és más délszláv népek hagyományos táncait és viseleteit, valamint szokásait, például a busójárást. Az első részt az egykori monarchia népeinek közös kincsét jelentő verbunkos, katonai toborzó táncok zárták.

A második rész olyan híres magyar képzőművészeti alkotások koreografált, „filmszerű” bemutatásával folytatódott és jutott el a végkifejletig, mint Munkácsy Mihály Siralomháza, Szinyei Merse Pál Majálisa és Csontváry Kosztka Tivadar Magányos cédrusa.

A Kárpátalján először bemutatott, méltán nagyhírű előadást az ungvári közönség nagy tetszéssel fogadta, amit a fergeteges előadás közben sokszor felhangzó taps is jelzett. Aki látta, nagy élménnyel lett gazdagabb. Sajnos a nézőtéren akadtak üres székek is, talán azért, mert a főkonzulátus által meghívott VIP-vendégek közül nem jött el mindenki. S bár a meghívóban mindannyiunkat felszólítottak, igaz csak ukránul, hogy amennyiben nem tud valaki eljönni, bátran adja át másnak a jegyét, úgy látszik, sokan ezt nem vették komolyan, így megfosztották ismerőseiket egy csodálatos élménytől.

Azonban bármennyire is igyekszik a magyar külképviselet a jó kapcsolatok ápolására, a kárpátaljai ukrán sajtóban az előadással kapcsolatban megjelent egyes írások tükrében úgy tűnik, hogy bizonyos ukrajnai körök ebben is Ukrajna területi egységét fenyegető lépést szeretnének láttatni.

A Zakarpattya online A budapesti táncosok a Monarchia iránti vágyat hozták el Kárpátaljára című írása szerint a magyarok hagyományosan nosztalgiáznak a múltról. Ez a tulajdonságuk jellemző egyébként az írás szerint a mai Magyarország életére is. És ami paradox, egy olyan birodalommal kapcsolatban nosztalgiáznak, amelyet maguk is romboltak az 1848-as forradalomtól kezdve – írja a hiányos történelmi ismeretekkel rendelkező szerző.

A jelenlegi megcsonkított területet figyelembe véve, azokra az időkre, amikor Magyarország egyenlő volt Ausztriával és a magyar nemzet saját országának határain belül élt, sőt, dominanciát vívott ki sok más kelet-európai nemzetiség felett, nos erre az időre a magyarok úgy gondolnak, mint egy szép álomra. Az álom az persze csak álom – folytatja az írás, mely szerint az előadás tele van a valóságnak nem megfelelő részletekkel. Szerinte a néző csak találgathatott, hogy a subás, szarvakkal ellátott táncosok huculok-e, vagy miért vannak autentikus ukrán népviseletbe öltözött nők a délszlávok között.

Ritmikus, színes, szép képekben bővelkedő előadás volt, hamiskás tündérjáték, tényleges művészi beleéléssel és igazi magyarkodással. Hogy kinek van erre szüksége? A magyaroknak biztosan, a kárpátaljai magyar diaszpórának szintén, akikhez elsősorban szólt az előadás, és szükségünk van nekünk is (ukránoknak – a szerk.), akik elszoktunk attól, hogy a körülöttünk élők szemével lássuk a világot… – fejeződik be az írás.

Sajnos szomorúan állapíthatjuk meg, hogy egyeseknek semmi sem szent, és már nemcsak az emlékművektől, hanem egy látványos táncszínháztól is a „hidegrázás” fogja el őket, vagy csak egyszerűen zavart akarnak kelteni.

dózsa