Aktinomikózis

2011. december 9., 09:00 , 569. szám

A tehenem hetek óta egyre étvágytalanabb, egyre kevesebb takarmányt fogyaszt, s észrevettem, hogy az alsó állkapcsán göbök jelentek meg. Gondolom, valamilyen betegség támadta meg. Mit tegyünk a felgyó­gyulásáért? – kérdezte telefonon szerkesztőségünktől egyik nagyborzsovai olvasónk. Kérdését Cseh Lászlóhoz, a Beregszászi Járási Állategészségügyi Központ állatorvosához továbbítottuk.

– A szarvasmarha minden bizonnyal aktinomikózisban szenved – állapítja meg beszélgetőtársam. – A betegséget az Actinomyces gomba okozza. Ez vagy kemény, tüskés növények, durva szálú rostos takarmány fogyasztásakor kerülhet be az állat szervezetébe, úgy, hogy a táplálék – a szájüregbe jutva – megsértheti a száj nyálkahártyáját, vagy a tüskék kívülről sebzik meg a tehén pofáját a száj környékén, s a rajtuk elhelyezkedő gombák válthatják ki a fertőzést. Az infekció gyulladást okoz a szájüregben, a gombák befúrják magukat az állkapocsig, és a fogmederből kiindulva szétterjednek, maguk körül beteges szövetburjánzást indítanak be, a duzzanatok elgennyesednek, a gennyes szövetcsomósodások betokozódnak, majd kifakadnak. Ezt követően az alsó állkapcson göbök jelennek meg, melyeket kötőszövet nő be, anyaguk megkeményedik, szinte csontszerűvé válik, s az állkapocs eltorzul.

– Milyen tünetek kísérik a betegséget?

– A kór lassú lefolyású, hetek, sőt hónapok telhetnek el, mire a sérülést követően megjelennek az első szimptómák. Az állat étvágytalanná válik, nem eszik, s ha a gazda megtapogatja az alsó állkapcsot, kis göböket tapint ki rajta, melyek később növekedni kezdenek, szemmel láthatókká válnak, s akár ökölnyi méretűekre is duzzadhatnak. A csomósodások fájdalomérzetet váltanak ki, s a szarvasmarha egyre kevesebb takarmányt vesz magához, mert evés közben is fáj az alsó állkapcsa. A tehén fogyni kezd, a szervezete legyengül, folyamatosan csökken a tejhozama, majd el is apadhat a teje. Ritkán magán a tőgyön is megjelenhetnek a göbök, melyek károsítják a szervet, s ellehetetlenítik a fejést, egyszerűen nem jön tej a csecsekből. A láz nem jellemző, esetleg egy-két fokos hőemelkedés következhet be, a normális 37,5-39,5 Celsius-fokról 39,5-40 Celsius-fokra emelkedik az állat testhőmérséklete. Ha elhanyagolják a betegséget, akkor az elhulláshoz is vezethet, ám mivel lassan alakul ki, s idejében fel lehet ismerni, ezért ez nagyon ritkán fordul elő.

– Hogyan gyógyítják meg a jószágot, s milyen módon lehet megelőzni a kór kifejlődését?

– A kezelést csak szakember végezheti el. Ha a csomósodások még nem nőttek bele a csontszövetbe, akkor gombaölő hatású antibiotikumokat juttatunk be az állat szervezetébe injekció formájában. A beadás helyét az állatorvos dönti el a vizsgálat során. Amennyiben a göbök még nem telepedtek rá a csontra, akkor magukba a csomósodásokba injekciózzuk be a gyógyszert, ám ha a csomók már elérték a csontot, akkor a testfelület valamely más részén adjuk be az injekciót az izomba. Négy-öt napig kezeljük a jószágot, majd pár napos pihenőt iktatunk közbe, melyet követően folytatjuk a terápiát, s legalább négyszer-ötször meg kell ismételnünk a kúrát, hogy elpusztíthassuk a gombákat. Amikor viszont a göbök már belenőttek a csontszövetbe, csak sebészeti úton távolíthatjuk el azokat. A szarvasmarhát kábító hatású gyógyszerrel elbódítjuk, hogy ne érezze a beavatkozás által kiváltott fájdalmat. A gócok helyzetétől függ, mennyi időt vesz igénybe a műtét. Általában egy óráig tart, mire kimetsszük a csomósodásokat.

Előfordulhat viszont, hogy a göbök idegszálak vagy különböző mirigyek (például nyálmirigyek) mellett helyezkednek el, s ezekben az esetekben nem tudjuk megműteni az állatot, így azt csak kényszervágással lehet megszabadítani a szenvedéseitől. Ám hál’ Istennek, a környékünkön nagyon ritkán fordul elő, hogy a csomók ilyen veszélyes helyeken jelennének meg, s ne tudnánk megmenteni a jószágot.

Megelőzés végett pedig azt javaslom, hogy a durva rostú takarmány megetetése előtt áztassák azt vízbe, míg meg nem lágyul, s vágják apró darabokra. A legeltetési idényben a csordások ne engedjék a szarvasmarhákat a tüskés növényzettel benőtt helyekre, a gazdák pedig a szénából szedjék ki a tüskés szárakat.

Lajos Mihály